Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-20

1251 Az Országgyűlés 20. ülése, 1983. június 23-án, csütörtökön 1252 járói az országgyűlésnek rendszeresen beszámolni köteles. E kötelezettségnek eleget téve Lázár György elvtárs, a Minisztertanács elnöke beszámol a kormány munkájáról és további feladatairól. Lázár György elvtársat, a Minisztertanács elnökét illeti a szó. « * LÁZÁR GYÖRGY, a Minisztertanács elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! Alkotmányos kötelességünknek teszek eleget, amikor a kormány nevében számot adok az országgyűlésnek arról, hogy miként éltünk a bizalommal, amit 1980-ban, munkaprogramunk elfogadásakor kaptunk, hol tartunk terveink megvalósításában, hogyan ítéljük meg társadalmunk és gazdaságunk helyzetét, miben látjuk a további tennivalókat. A képviselő elvtársaktól azt kérjük, hogy munkánkról alkotott véleményükkel ós a jövőre szóló tanácsaikkal nyújtsanak segítséget programunk végrehajtásának folytatásához. Tisztelt Képviselő Elvtársak! A Központi Bizottság ez év áprilisi állásfoglalásával egyezően mi is úgy látjuk, hogy társadalmi-gazdasági fejlődésünk a XII. kongresszuson meghatározott irányban halad. Belpolitikai életünk kiegyensúlyozott, a népi hatalom, a törvényes rend szilárd, a haza védelme biztosított, a fegyveres testületek betöltik hivatásukat. Az állam intézményei rendeltetésszerűen működnek, népgazdaságunk kiállta az elmúlt évek nehéz próbatételeit. Hazánkban minden becsületes, törvénytisztelő ember, bármi legyen is a hivatása, világnézete vagy anyanyelve, biztonságban élhet és dolgozhat. A Magyar Népköztársaságnak tekintélye, szavunknak hitele van a világban, megbecsült tagja vagyunk a szocialista országok közösségének. Közvéleményünk előtt ismert, hogy munkánkat más nemzetközi körülmények között folytatjuk, mint ahogy programunk elfogadásakor azt feltételeztük. Azóta megnövekedtek Európa ós az egész világ békéjét fenyegető veszélyek. Fokozódott a fegyverkezési verseny. Éleződött a társadalmi rendszerek közötti harc. Az imperializmus szélsőségesen reakciós körei meg-megújuló támadást indítanak a szocialista országok, a társadalmi felemelkedésért és a nemzeti függetlenségért küzdő népek ellen. Romlott és ingatagabb lett a világgazdaság állapota. Érthető, ha e kedvezőtlen folyamatok láttán, amelyek hatása alól mi sem vonhatjuk ki magunkat, társadalmunkban fokozódott a békéért való aggódás, növekedett a haza sorsáért érzett felelősség és ezzel együtt az érzékenység minden olyan magatartással, jelenséggel szemben, amely fékezi a nép akaratát és érdekeit kifejező politika érvényre jutását. A kapitalista világot, köztük a legfejlettebb tőkés államokat sújtó társadalmi-gazdasági válság tükrében még szembetűnőbb szocialista rendünk életereje. Az elmúlt nehéz években is sikerült megőrizni vívmányainkat, s ha a korábban megszokottnál szerényebb ütemben is, de tovább haladtunk a szocialista építés útján. Folytattuk annak a korszakos jelentőségű feladatnak a végrehajtását, amely megteremti a mainál nagyobb nemzeti teljesítmény társadalmi-gazdasági feltételeit. Azt, hogy az elénk tornyosuló nehézségeken sikerült úrrá lenni, népünk politikánkba vetett bizalmának, tettrekészségének, a szövetségi politika jegyében való nemzeti összefogásnak köszönhetjük. Azonban a megbecsülést érdemlő eredmények sem feledtethetik gyengéinket. Tisztában vagyunk vele, hogy a következő években jobban és másként kell dolgoznunk, szorosabbra kell zárni sorainkat, ha el akarjuk érni céljainkat. Azt is tudjuk: bár kevesen, de vannak, akik megkérdőjelezik szocialista értékeinket, akik azt remélik, hogy most, amikor sok nehézséggel kell megbirkóznunk, megingathatják a politikánkba vetett bizalmat. A kételkedők vagy szembenállók számításon kívül hagyják népünknek azt a történelmi tapasztalatát, hogy társadalmunk vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt mindenkor, a legnehezebb helyzetből is képes volt megmutatni a kivezető utat, és választ adni nemzeti létünk nagy kérdéseire. Politikánk ereje többek között éppen abban van, hogy sohasem szépítjük a valóságot. Nemcsak az eredményeket tartjuk számon. Kendőzetlen nyíltsággal szólunk problémáinkról és nehézségeinkről is. Igényeljük, sőt ösztönözzük az okokat feltáró, ^a tennivalókat tisztázó demokratikus vitákat, így van most is, és még inkább így lesz a jövőben. Szocialista vívmányainkat, a közös gondolkodásra serkentő politikai légkört, a folytonos megújulásra való készséget társadalmunk nagy többsége mindennél többre becsüli, ezért elutasítja azokat a próbálkozásokat, amelyek gondjaink megoldására eszméinktől idegen megoldásokat kínálnak. A vita elől természetesen a jövőben sem zárkózunk el, de arra nincs sem okunk, sem jogunk, hogy bárkivel is, aki megsérti törvényeinket, elnézőek legyünk. Tisztelt Országgyűlés! A kormányt az a törekvés vezette, hogy az 1980 őszén elfogadott munkaprogram alapján és a mindenkori helyzet követelményei szerint felelősen végezze munkáját. E szándékunk valóra váltásában építhettünk az Országgyűléstől és bizottságaitól kapott támogatásra, a képviselő elvtársak személyes közreműködésére. A köszönet hangján szólhatok a párt, a Hazafias Népfront, a KISZ, a társadalmi szervek és a tudományos testületek segítőkészségéről. Külön is szólni kívánok a kormány és a SZOT kapcsolatáról. Ezt azért teszem, mert az utóbbi hónapokban többször elhangzott a kérdés, mi jellemzi a kormány és a szakszervezetek viszonyát. Mint a közelmúltban Gáspár elvtárs, én is azt válaszolhatom: viszonyunk meghatározó vonása, hogy azonos ügyet szolgálunk, közös cél felé haladunk, de amikor egy-egy konkrét kérdés megoldása kerül napirendre, a „hogyanban" gyakori közöttünk a vita, olykor csak kölcsönös engedmények árán jutunk el a megegyezésig. Számunkra azonban éppen ebben, a vitatkozva megvalósuló együttműködésben van a kapcsolat igazi értéke. Ez hozzásegít döntéseink jobb megalapozásához, a közös feladatok végrehajtásához. Ugyanebből az okból értékes és hasznos a szövetkezeti érdekképvi-' seleti szervekkel, a Kereskedelmi Kamarával, a MTESZ-szel kialakult mind tartalmasabb együttműködés is. Terveink megvalósításában mindig, napjainkban pedig méginkább nélkülözhetetlenek azok az értékek, amelyeket a rátermett vezetők, a műszaki-gazdasági szakemberek, a munkás és szövetkezeti kollektívák, az újat, a jobbat keresők tu-