Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-30

2023 Az Országgyűlés 30. ülése, 1984. december 19-én, szerdán 2024 feltáró, helyzetének megváltoztatását javasló, néha követelő cikkek, riportok, felszólalások szá­ma. Legkevesebb szó a munkások helyzetéről esett, mivel nem nagyon szeretnek beszélni, sem panaszkodni. Nem kívánok senkit megbántani, de ahhoz, hogy magasabb szintű és ellátottsága, kulturális, egészségügyi, szociális és egyéb intéz­ményrendszerünk és annak jól fizetett dolgozói legyenek, azt a termelőtevékenység eredménye tudja biztosítani. A műveltség és a termelés és egyéb kölcsönhatásokról itt nem kívánok filozo­fálni. A munkások, és ezen belül is a bányászok helyzetével azért kívánok foglalkozni, mert úgy látom, hogy a nehéz fizikai munkaterületeken tényleges munkarőhiány van, és ennek szemlé­letbeli, anyagi és egyéb valóságos okai vannak. Nies János képviselőtársam a tavaly őszi ülésszakon elmondta a kohászat és annak mun­kaerő helyzetét, azt is elmondta, hogy az isko­lából kikerülő fiatalok nem nagyon bővítik a munkaerőpiacot. Nekem is az a tapasztalatom, hogy aki teheti, igyekszik távoltartani magát a termelőmunkától. Ebben segít a szülő és az is­merősök egyaránt. Nemcsak munkásnak lenni nem divat, de a műszaki pályák felé sem tolon­ganak, utalok itt az egyetemekre, főiskolákra való jelentkezések arányaira. Ez a jelenség nemcsak a divat miatt van. Állítom, hogy például a magas keresetűnek mondott bányászok nem rendelkeznek nagyobb szobaszámú és komfortfokozatú lakásokkal, több telefonnal, gépkocsival, nyaralóval, mint a nem termelő szférákban tevékenykedők. Szükséges­nek tartok olyan szemlélet és érdekeltség kiala­kítását, amely az anyagi termelésben való rész­vételre ösztönöz. Ez is feltétele a jövő évi költ­ségvetés sikeres végrehajtásának. Tisztelt Országgyűlés! Baranya megyének sok megkülönböztető jelzője és sajátossága van. Az egyik olyan sajátosság, hogy a foglalkozta­tottak összetételében magas a munkások aránya, a másik sajátosság, hogy a megye iparának markáns vonását a Mecseki Szénbányák, a Me­cseki Ércbányászati Vállalat és az Aknamélyítő Vállalat tevékenysége adja meg. Szerencsére túl jutottunk már azon a ponton, hogy vita tárgyát képezze a vállalatok tevékenységének szüksé­gessége. Az ország energiaellátásának, a kok­szolható szén termelésének fontos, nélkülözhe­tetlen bázisai a vállalatok. Fontosságuk ellenére olyan gondokkal küszködnek, melyeket önerő­ből és saját hatáskörben nem, vagy csak rész­ben tudnak megoldani. Egyik ilyen gond a munkaerőhelyzet. A bá­nyászat olyan munka, amely elhivatottságot, ál­dozatvállalást kíván. A társadalom elismeri és nagyra értékeli a bányászok munkáját, de bá­nyásznak nemigen jönnek. A bányászok gyerme­keiket lebeszélik arról, hogy bányászok legye­nek, ritkán találni bányászdinasztiát. A mecseki bányászkodásra a mélyművelés és a bányaveszé­lyek együttes jelenléte a jellemző. A munka ne­héz, veszélyes és tartós egészségkárosodásokat okoz. Ilyen fajta munkát ma, amikor a munka és megélhetési körülmények között bőven van választék, a jelenlegi körülmények között keve­sen vállalnak. Jelenleg mindhárom bányaválla­latnál igen sok a tartósan egészségkárosodott, rehabilitált dolgozó. Helyzetük rendezése, fog­lalkoztatásuk és az utánpótlás biztosítása csak részben biztosított. Szükséges tehát mielőbb a bányászok valóban kiemelt bérezése, valóban kedvezőbb feltételekkel való lakáshoz juttatása, a realitásoknak megfelelő munkafeltételek, nyugdíjkorhatár és egyéb szükséges kedvezmé­nyek biztosítása. A bányászat és bányászok gondjai és azok enyhítésére, megoldására tett javaslataink a bá­nyászszakszervezet és az Ipari Minisztérium vezetése előtt ismertek, kérem hogy a szükséges támogatást a gondok feloldására adják meg. (Úgy tudom, ezek a javaslatok a közeljövőben a Minisztertanács elé kerülnek.) Az elmondott ké­rések teljesítése igen fontos, jelenlegi gondjain­kat enyhítené, de hosszú távra megoldást csak a bányászat erőteljes fejlesztése eredményezhet. Belátható időn belül olyan mérvű műszaki fej­lesztést kell megvalósítani, amely biztosítja a kívánt termelést és a bányászra sem hárul na­gyobb fizikai terhelés s egészségártalom, mint egy átlagos ipari munkahelyen. A tudomány és a technika mai fejlettsége lehetővé tenné a bányászokra nehezedő terhek csökkentését, a fejlesztési eszközök szűkössége azonban gátolja a munka humanizálásának mi­előbbi megvalósítását. Épp ezért a szükséges fej­lesztési forrásokat biztosítani kell, mert a bányá­szok további leterheltségét nem lehet és nem is szabad tovább fokozni. Több mint 25 évig voltam bányász, közel tíz évig a Mecseki Szénbányák területén, a többi évet a Mecseki Ércbányászati Vállalatnál dolgoz­tam le. Ismerem mindkét bányászat körülmé­nyeit, saját bőrömön érzem embernyűvő hatá­sait. Az utóbbi időben elég gyakran találkozom olyan ismerősökkel, akik hátat fordítottak a bá­nyamunkának. Elmondják, hogy máshol is meg lehet élni, meg hogy van egy kis mellékes is, ami a bányában bizony nincs, és a szabadnapi termelést sem gmk-ban csinálják. Miért mondom el ezeket pont a költségvetési javaslat kapcsán. Azért, hogy a költségvetés és az évközi pénzügyi módosítási lehetőségek, va­lamint a következő évek költségvetései biztosít­sák a bányászok jelenét és jövőjét, mert ha ez nem valósul meg, komoly problémák adódnak a gazdaságban, mert jelenleg sem dúskálunk az energiahordozókban. Képviselői társaimmal abban állapodtunk meg, legutóbbi csoportülésünkön, hogy a mecse­ki bányászat és bányászok helyzetével kapcso­latos gondolatok mellett konkrétan is szólok a Mecseki Szénbányák fejlesztési tervéről. Az 1982. évi népgazdasági tervben az újként induló állami nagyberuházások között szerepelt a Dunai Vasmű III. számú kokszolóműve és a hazai kokszszén-termelés növelését szolgáló Me­cseki bányászati fejlesztés — a LIASZ-program. Az Állami Tervbizottság 1981. december 23-án kelt határozata szerint a program a mecseki fe­keteszén-termelés 3400 kt/évre a kokszolható koncentrátumtermelés 900 kt/évre való feljesz­tésére 1982—1993 között 22,9 milliárd forint fej­lesztési költséget irányoz elő, amelyből a VI. ötéves terv időszakára 4,2 milliárd forintot üte-

Next

/
Thumbnails
Contents