Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-30

2025 Az Országgyűlés 30. ülése, 1984. december 19-én, szerdán 2026 mezett. Ebből várhatóan 3,4 milliárd fog megvalósulni. Az időközi módosítások a program megvalósítását hátráltatják, a bányászok körében rossz hangulatot keltenek. Ugyanakkor az állami tervező szervek által kidolgozott energetikai blokk koncepció szerint a VII. ötéves tervidőszakban a program megvalósításához folyóáron szükséges 16,1 milliárd forint állami nagyberuházás helyett csak öt-tíz milliárd forint folyóáron számított előirányzattal lehet számolni. Ha a beruházást az alsó határérték szabja meg, akkor a VII. ötéves terv végére az értékesíthető széntermelés a 2,8 mt/év szintet érheti el a kokszolható koncentrátum mennyisége pedig a szénmosó I. ütem üzembehelyezésével 1990-ig 650 kt/évre emelkedik. Ebben az esetben az elérhető termelésből sem a belkereskedelem, sem a villamosenergiaipar, sem a Dunai Vasmű kokszszénszükséglete nem elégíthető ki. Ha a beruházás a felső határértéknek megfelelő ütemben folytatható, akkor az értékesíthető széntermelés 1990-re 2,9 mt szintre növelhető, és az ebből nyerhető kokszszén mennyisége 700 kt/év. A korlátozott ütemű beruházási vállalatok következményei különösen szembetűnőek hosszabb távon. Az 1986—2000 között 15 év folyamán átlagosan kevesebb termelhető ki a népgazdaság szükségleteiből számítva és a programban előirányzott mennyiséghez képest. Tekintve, hogy a kokszolható szén importja egyre növekvő arányban esik nem rubelelszámolás alá, a hiány erősen terheli az ország külkereskedelmi mérlegét. A beruházásokon belüli szelekció erőteljesebb érvényesülése következtében a Dunai Vasmű kokszoló művének kivitelezése meggyorsult, míg annak hazai bázisa alapanyagellátását szolgáló mecseki bányafejlesztés, azon néhány nagyberuházás egyike, ahol a ráfordítások felső határát szükséges volt előírni, amely a folyamatban levő fejlesztések kivitelezésének ütemét is behatárolja. A mai kényszerhelyzetben hozott döntés nyilván megalapozott, de a hazai kokszszéntermelés fejlesztésének lelassulása, elhúzódása miatt előálló következmények súlya azok külkereskedelmi mérleget érintő hatása azt indokolja, hogy a LIASZ-programot a népgazdaság pénzügyi helyzete által megengedhető leggyorsabb ütemben valósítsuk meg. Az adott helyzetből ilyen irányban kínálkozik kivezető útnak a létszámcsökkenés miatt előálló termelés-visszaesés megállítása, az intenzív fejlődés kibontakoztatására. Tisztelt Országgyűlés! A mecseki bányászat dolgozóiban megvan a készség arra, hogy a jelenlegi körülmények között is minden erejüket az 1985. évi népgazdasági terv végrehajtására mozgósítsák, de elvárják, hogy kéréseik, javaslataik megoldást nyerjenek. Az 1985. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot elfogadom és elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Winkler László képviselőtársunk felszólalása következik. WINKLER LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés, Kedves Képviselőtársak! Figyelemmel kísértem az Országgyűlés tanácskozásait, és kerestem azt a napirendet, ahol saját munkámról, tapasztalataimról, érzéseimről beszélhetek, mint országgyűlési képviselő. Ügy, hogy az ne legyen túlzottan személyes jellegű, és kapcsolódjon az ülésszak vitájához. Mint műszaki szakember elsősorban az ipar gondjairól, feladatairól szeretnék szólni, annak ellenére, hogy elfogult vagyok. Ha valaki 30 évet ledolgozik a szakmában egy munkahelyen, ez az elfogultság talán természetes. Munkahelyem a Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyár, közismerten a MOFÉM. Mint feldolgozó tömegcikkipari vállalatnak azonos, vagy hasonló terveink, eredményeink, nehézségeink vannak, mint az ország bármely hasonló gyárának. Előnyünk legfeljebb annyi, hogy nincsenek értékesítési gondjaink, mert nagyobb a belföldi szerelvényigény, mint amennyit gyártunk. Ennek ellenére termékeink egy részét exportáljuk. Itt ellentmondás van, de létérdekünk, hogy kooperációs kapcsolatainkon keresztül figyelemmel kísérjük Európa szerelvényiparának fejlődését, legyen fogalmunk a minőségi követelményekről. Ennek ismeretében műszaki fejlesztéseinkkel igyekszünk felzárkózni az élvonalba. Nem utolsó sorban a külkereskedelmi egyensúly javításához is hozzájárulunk. A teljes körű hazai szerelvénygyártás ellátására irányuló termelésbővítés kormányzati döntést igényel, mert saját erőből ilyen mértékű fejlesztést nem tudunk végrehajtani. Gazdaságelemzéseinkben és a közvéleményben feldolgozó iparunkat nagyon sok elmarasztaló bírálat éri. Szélsőséges vélemények szerint minden nehézség forrása az ipar, mert az rosszul dolgozik. Meggyőződésem, hogy nagyon sok tehetséges, szorgalmas, megszállott ember dolgozik a különböző iparágakban, akikre lehet számítani, ugyanakkor lógás, hanyagság, pazarlás nem ismeretlen a népgazdaság egyéb területein sem. Vagy a követelményeket nem fogalmazzuk meg világosan az iparban, vagy a teljesítés feltételei nem biztosítottak. Egy egyszerű példával élek. Ügy egy munkás sem megy be az üzembe, hogy „ma selejtet fogok gyártani". Vagy nem tudja, hogy rossz munkát végez, vagy nem is tud jót gyártani objektív vagy szubjektív okok miatt. Kulcskérdés, hogy van-e olyan munkahelyi vezető, aki meg tudja, meg akarja-e akadályozni, hogy rossz minőségű, selejtes terméket gyártsanak. E tekintetben nem túl jók a személyes tapasztalataim. A vezetők kiválasztására a jelenleginél sokkal nagyobb hangsúlyt kell fordítani. Számtalan példát ismerünk, hogy alkalmatlan vezetők évtizedekig helyükön maradhatnak, mérhetetlen kárt okozva környezetüknek és a népgazdaságnak. A vezetőkiválasztásnak tudományos módszerei ismertek, csak alkalmazni kell a gyakorlatban, önmagát mindenki jó vezetőnek tartja, de ez kevés, mert nem biztos, hogy ez megegyezik a közösség véleményével és érdekeivel. A csoportvezetőtől a miniszterig az adott munkakör betöltésére alkalmas vezetőket kell választani, akik ismerik, tudják feladatukat, nemcsak úgy általában, hanem részleteiben is. Remélhetőleg iparunk megújulását szolgálják a rövidesen életbelépő új gazdasági szabályozók, az új vállalatirányítási módszerek. Azt várjuk, hogy a pályázati rendszerben