Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-30

2019 Az Országgyűlés 30. ülése, 1984. december 19-én, szerdán 2020 előtérbe kell állítani az abszolút energiamegtakarítást, s fokozni a helyi energiaforrásoknak, például a biomasszának, a geotermikus energiának, a kisebb földgázlencséknek, a tőzegnek, a hulladékhőnek a hasznosítását. Az elmúlt években kétszer annyit költöttünk az energiahordozók cseréjére, mint a valóságos energiamegtakarításra. Ezt az arányt a következő esztendőkben meg kell fordítani. Ehhez a törekvésünkhöz igazítottuk a pénzügyi és hitelfeltételeket jövőre, de központilag és helyileg is jobban meg kell szerveznünk, hogy törekvéseink összhangba kerüljenek. Az 1985. évi terv szempontjából meghatározó fontosságú kérdés, hogy a vállalatok exportképessége javuljon. A népgazdasági terv arra számít, hogy a kivitel 5-6 százalékkal növekszik majd. Ez valóban nagyon feszített feladat, ezt a bizottsági vitákban is felismerték, mert egy nehezen elért és lehetőségeinkhez mérten viszonylag magas szintről, ráadásul nem könnyű piaci feltételek közepette kell továbblépni, mégpedig úgy, hogy egyidejűleg az export gazdaságossága is javuljon. Evégett meg kell változtatni az export szerkezetének mai arányait, s abban növekednie kell a feldolgozóipari termékek részarányának. A minőséget, a választékot, a csomagolást és a piaci munkát javítva, termékeinket jobb áron kell tudjuk érvényesíteni. Az elmúlt években jó néhány vállalatunk megfelelt a követelményeknek, vagy legalábbis előre lépett ezen a téren. Ezekről részletesen szó volt a SZOT legutóbbi plénumán is. De nem mondhatunk jókat több gépipari vállalatról, amelyek igencsak elmaradtak saját lehetőségeiktől és a mi várakozásainktól, s azokról a könnyűipari vállalatokról sem, amelyeknek a termékeit minden eddiginél több minőségi kifogás érte ebben az évben. A bérszabályozás korszerűsítésével a vállalatoknak elemi érdekévé tettük, hogy bérpolitikájukkal hatásosabban segítsék az exportfeladatok teljesítését, és reméljük, hogy a szocialista munkaverseny e tekintetben is értékes eredményeket hoz majd. Kedves Képviselő Elvtársak! Jövő évi tervünk legfontosabb gazdaságpolitikai célja az, hogy az eddiginél jobban javuljanak a gazdaság teljesítményei. Erre alapozva alakítottuk ki ár-, bér- és szociálpolitikai előirányzatainkat. Abból indultunk ki, ha azt akarjuk, hogy a teljesítmények növekedjenek — márpedig ez mindenkinek érdeke —, hatásosabbá kell tennünk az anyagi ösztönzést. Ám 1985-ben az ösztönző keresetszabályozás csak akkor működtethető, ha megengedjük, hogy megfelelő teljesítmények esetén az eddiginél nagyobb legyen a vásárlóerő-kiáramlás. Az elmúlt években a korábban megszokottnál gyorsabban emelkedtek a fogyasztói árak. Ennek vannak fájdalmas szociális hatásai, ezeket enyhítenünk kell. Ezért a kormánynak az a törekvése, hogy a következő években az áremelkedést fokozatosan mérsékelje. A vásárlóerőnek és az árualapnak az egyensúlya — amelynek fenntartása változatlanul össztársadalmi érdek —, továbbá az árrendszer korszerűsítése és a támogatások leépítése a jövő esztendőre is szükségessé tesz alapvető cikkeket érintő áremelést. De ezt igyekszünk a korábbi éveknél szűkebbre fogni, és a leginkább rászorulók körében pedig ellentételezni. Az anyagi ösztönzés erősítésére, a fogyasztói árak emelkedésének mérséklésére és a szociális viszonyok javítására irányuló, voltaképpen elvitathatatlanul jogos törekvéseket együttvéve nehezen tudtuk összeegyeztetni a továbbra is szigorú egyensúlyi követelményekkel. Az elhatározott népesedéspolitikai intézkedésekkel például csaknem 3 milliárd forint éves kötelezettséget vállaltunk a költségvetésből. Ezzel kapcsolatosan érthető, hogy az ár-, bér- és szociálpolitika kérdéseiben viták is voltak a kormány és az érdekképviseleti szervek között. Reálisan nem indulhattunk ki végül is abból, hogy a belföldi felhasználás lehetséges növekedése fedezetet nyújt az életszínvonal és az életkörülmények javítására irányuló minden szükséges intézkedésre. Ezért számításba kellett venni az egyes lakossági rétegek eltérő teherbíró képességét. Abban nem volt vita, hogy az indokolatlan áremelkedéseket meg kell akadályozni, az pedig eleve nyilvánvaló, hogy az ellenük való harcot a termelésben, a vállalati költséggazdálkodásban kell megvívni. Az új jövedelemszabályozási és adórendszer épp ezért fokozza a gazdálkodó szervezeteknek a költségek iránti érzékenységét. Először is azáltal, hogy megdrágul az élőmunka, és emiatt remélhetőleg egyre több vállalat kényszerül ügyelni arra, hogy ugyanazt a munkát hány ember, milyen munkaidő-kihasználással és mennyi bérért végzi el. Ez azonban csak akkor valósulhat meg, ha az árak emelése az eddiginél keményebb korlátokba ütközik, és nem lesz mód arra, hogy a laza szervezettségű munkából vagy a pazarló gazdálkodásból eredő költségeket az árakba beépítsék. Szigorúbb lesz ezért az ár- és a pénzügyi gazdasági ellenőrzés. A fogyasztói árakat érintő termelői árak körében kiszélesítettük az árváltozás előzetes bejelentési kötelezettségét. Ezzel is iparkodunk megakadályozni az indokolatlan áremeléseket. Ezt a két kérdéskört összefoglalva, végül is, figyelembe véve népgazdaságunk jelenlegi hatékonyságát és terheit, annak, hogy a fogyasztói árak a jövő esztendőben kevésbé emelkedjenek, az lett volna az ára, hogy halogatjuk az ösztönző bérrendszer bevezetését, és az nem lett volna helyes. Minőségi változást jelent viszont az, hogy jövőre több év elteltével a keresetek lépést tartanak a fogyasztói árakkal. Az új keresetszabályozási formákat úgy alakítottuk ki, hogy figyelembe vettük a gazdasági teljesítmények fokozásának követelményeit, a piaci viszonyokat és a verseny lehetőségeit. A keresetek közvetlen adója nő, de a növelés terhei, ha igazi teljesítmény van mögötte, kisebbek lesznek. De csak ott, ahol valóságosan fokozódik a foglalkoztatás hatékonysága és javul a munka termelékenysége. Amiként az egyensúly érdekében gazdaságpolitikai normává kellett tennünk azt, hogy kivitelünk meghaladja a behozatalt, akként annak is normává kell válnia, hogy a