Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-30

2015 Az Országgyűlés 30. ülése, 1984. december 19-én, szerdán 2016 elérhető-e. Mindezek hozzájárulnak ahhoz, hogy exportunk — az összes hazai termék értékéhez mérve — 1985-ben meghaladja annak 45 százalékát. A népgazdaság kiviteli többlete folyó áron eléri az összes hazai termék 4 százalékát, ami 35-40 milliárd forintot jelent. A gazdasági növekedésnek az elmúlt években elért ütemével nem maradunk el a hozzánk hasonló adottságú és azonos terheket viselő országok mögött. Számottevően javult az állami költségvetés egyensúlya, s valamelyest előreléptünk a munkaerőpiac és a beruházási piac egyensúlyában is. A belföldi felhasználás kényszerű mérséklése mellett meg tudtuk védeni legfőbb társadalmi vívmányainkat, elsősorban a teljes foglalkoztatottságot és a szociális biztonságot. Nagyjából sikerült megőriznünk a belföldi áruellátás színvonalát, megvalósult a lakásellátás és az oktatás programja. Kedves Képviselő Elvtársak! A következő évi népgazdasági terv és a költségvetés végrehajtása szempontjából kedvező, hogy a magyar népgazdaság külgazdasági egyensúlya ma szilárdabb, nemzetközi megítélésünk jónak mondható. A külgazdasági feltételek azonban továbbra is erősen szorítanak. Jövőre sem számíthatunk rá, hogy a legfontosabb energiahordozók és nyersanyagok behozatala bővülni fog. 1984-ben sem csekély cserearány-veszteség ért bennünket, főként a mezőgazdasági és élelmiszeripari export árainak zuhanása miatt. Noha a tőkés világgazdaságban helyenként élénkülés tapasztalható, mégis változatlanul nehéz feladat bővíteni a kivitelt. Bizonyos területeken ugyan észlelhetünk némi javulást, de például a gépipar konvertibilis exportjában nem tudunk a terveknek megfelelő növekedést idén elérni, sőt az ipari termelés üteme az utóbbi hónapokban mérséklődött. A kivitelező építőipar teljesítményei is messze elmaradnak az elvárhatótól. Mindezekből következik, hogy 1985-re sem tervezhettünk merőben más karakterű gazdasági fejlődést, mint amilyent erre az évre terveztünk. Mégis, eddigi eredményeink és tapasztalataink alapján, meg előremutató gazdaságpolitikai törekvéseink jóvoltából bizonyos változtatásokra mód nyílik. Melyek az 1985-ös népgazdasági terv legfontosabb céljai és törekvései? Az első: az, hogy a külgazdasági egyensúlyt javítanunk kell, 1985-ben is kiemelten fontos feladat marad. Túljutottunk azon, hogy a fizetőképesség megőrzéséért mindennapos harcot kelljen vívnunk. Az egyensúly javításában most az adósságállomány további csökkentését állítottuk előtérbe, mégpedig azért, hogy jövőbeli adósságszolgálati terheinket — a törlesztést és a kamatot— mérsékeljük, és ily módon is bővítsük forrásainkat a gazdaság élénkebb ütemű fejlesztésére. Persze ez annak is fontos feltétele, hogy a nemzetközi pénzpiacon hozzájuthassunk a gazdasági kapcsolatainkhoz szükséges és előnyös hitelekhez. A második: jövőre megállíthatjuk a reálbérek csökkenését, ezáltal pedig az anyagi ösztönzés hatásosabb rendszereit alkalmazhatjuk. Ez kedvezően hat majd a társadalmi közérzetre. De megállhat a beruházások több éve tartó csökkenése is, sőt a gazdaság legfontosabb területein valamelyest növekedhet a korszerű technika behozatala — ha nem is minden igényt kielégítő mértékben. A harmadik: az előbbi célokat egyidejűleg csak úgy érhetjük el, ha a múltbelinél nagyobb mértékben javul népgazdaságunk teljesítőereje, és ha erre alapozva az elmúlt évekre jellemzőhöz képest valamelyest élénkül a termelés. Ez azonban legelsősorban attól függ, hogy javul-e az exportképesség, ami nemcsak jobb termékeket, hanem kisebb ráfordításokat is feltételez. A több és főként a gazdaságosabb kivitelt azzal kell segíteni, hogy felgyorsítjuk a szerkezetváltást, határozottabban leépítjük a veszteségforrásokat. Csak ilyen módon kerülhető el, hogy az export mennyiségi gyarapodásából adódó eredmények nagy részét ismét „elnyelje" a cserearány-veszteség. A negyedik: a gazdálkodás hatékonysága, szervezettsége — hogy úgy mondjam, az erőforrások hagyományos módon való hasznosítása — önmagukban nem elegendők ahhoz, hogy az egyensúly további megszilárdítására és a gazdasági növekedés élénkülésére irányuló céljainkat megvalósítsuk. Múlhatatlanul szükség van rá, hogy nagyobb teljesítményekre mozgósítsuk a dolgozó kollektívákban levő alkotó energiákat, teljesebben kibontakoztassuk a megújulásra való készséget. Mindezeket a törekvéseket szolgálja a gazdaságirányítási rendszernek 1985-ben megkezdődő átfogó korszerűsítése. Tisztelt Képviselő Elvtársak! A gazdaságirányítási rendszer fejlesztése összefüggő folyamat. Ebben 1985-ben nagy lépéseket teszünk előre. Tudjuk, hogy e lépéseket megismerni és jól befogadni vállalataink számára nem könnyű feladat. Az új pénzügyi szabályozókról részletesebben szólt a pénzügyminiszteri expozé, magam az intézkedések néhány fő összefüggését emelném ki. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának az irányítási rendszer továbbfejlesztésére vonatkozó állásfoglalása egyértelműen kifejezi azt, hogy ki kell tágítani a vállalati önállóság körét, egyidejűleg nagyobb követelményeket kell állítani a gazdálkodás elé, s mindennek hatásosabb állami irányítással kell párosulnia. A gazdálkodó egységekben a gazdasági környezetre érzékenyebben reagáló, de egyidejűleg előrelátóbb gazdálkodást erősítik az új vállalatirányítási formák. Létrejönnek azok a testületek — a vállalati tanácsok és a választott vezetőségek —, amelyekben a dolgozók elgondolásai és kezdeményezései — a vállalati vezetés törekvéseivel demokratikusan összeegyeztetve — a gazdálkodás stratégiáját megszabó döntésekké formálódhatnak. Nem fog-e zavart okozni ez a nagyszabású változás a vállalatok életében? Nem keveredik-e össze egymással a kollektív vezetésnek és az igazgatónak a hatásköre és felelőssége? Minden esélyünk megvan rá, hogy elkerüljük a zavarokat és a bizonytalanságot. Egyfelől rendelkezünk megfelelő tapasztalatokkal, másfelől elegendő idő van az előkészítésre. Fontos, hogy közös erővel mindenütt sikerüljön olyan műkő-