Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-30

2013 Az Országgyűlés 30. ülése, 1984. december 19-én, szerdán 2014 meny nem teszi lehetővé, hogy rövid távon belül lényeges javulás következzen be. Ezért is megalapozott az az igény, hogy a központi források elosztásánál Pest megye esetében az arra illetékesek — nagyon kérem! — vegyék figyelembe az eltérő arányú népességnövekedést a megyénkben, a megye speciális vízbeszerzési adottságait, köztük az igen költséges vízvédelmet, a csatornázottság rendkívül alacsony arányát, a főváros közelségéből adódó többletigényeket, valamint az országosan kiemelt üdülőkörzetek magasabb elvárásait a fejlesztésekkel szemben, és általában az ellátási színvonalban kialakult elmaradásokat. Pest megye lakossága, benne választókörzetem, Érd város lakossága jogosan igényli és várja az ország más területein élő lakosokkal legalább azonos ellátási szint biztosítását. Sőt, az agglomerációs övezetben a fővárosi szintet megközelítő alapellátás is megalapozott igénynek tekinthető. Ezért ismételten tisztelettel kérem a kormány és az illetékes minisztériumok megértő és segítő támogatását annak érdekében, hogy a közeli években megfelelően javuljon megyénk vezetékes ivóvíz- és csatornahálózattal való ellátottsága. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Javasolom, hogy most tartsunk 70 percnyi ebédszünetet. Folytassuk a tárgyalást negyed 3-kor, amikor az első felszólaló Faluvégi Lajos elvtárs, a Minisztertanács elnökhelyettese lesz. (13.05) (Szünet után: 13.05—14.18. Elnök: Cservenka Ferencné) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Faluvégi Lajos elvtárs, a Minisztertanács elnökhelyettese kíván szólni. FALUVÉGI LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatból és az eddigi vitából egyaránt az tűnik ki, hogy jövő évi tervünk és költségvetésünk — miközben élénkülő fejlődést ígér — nagyobb követelményeket támaszt és több kockázatot rejt magában, mint a közvetlenül megelőző években. A kormány az előkészítés során ezt egy pillanatig sem rejtette véka alá. A tervet annak tudatában munkáltuk ki, hogy 1985 a VI. ötéves terv utolsó éve, s átvezet a következő középtávú terv időszakába. Ezért helyénvaló, hogy most egy kicsit részletesebben is áttekintsük az elmúlt éveket. Mint ismeretes, a VI. ötéves terv időszakában gazdaságpolitikánk homlokterébe azt a célt állítottuk, hogy helyreállítjuk és megszilárdítjuk a népgazdaság egyensúlyát, ezen belül külgazdasági egyensúlyát, s társadalmi méretekben megőrizzük az életszínvonalat. Ez a gazdaságpolitika — az egész társadalom áldozatos munkája révén — figyelmet érdemlő eredményekkel járt. Sikerült megállítani a konvertibilis adósságállomány növekedését, sőt a legutóbbi három évben elért — átlagosan 500-600 millió dolláros — külkereskedelmi aktívum révén ahhoz is hozzákezdhettünk, hogy csökkentsük adósságainkat. Csaknem teljesen kiegyensúlyozottá vált rubelelszámolású kereskedelmi forgalmunk. Eközben termelőerőink — ha szerény mértékben is — továbbfejlődtek. Mindezeket az eredményeket a VI. ötéves tervben számítottnál sokkal rosszabb külső körülmények között tudtuk elérni. Ebben az ötéves időszakban a korábbiakon felül újabb cserearány-veszteség ért bennünket. Emiatt elveszítettük a nemzeti jövedelemnek évente majdnem 1 százalékát. Behozatali lehetőségeink — például energiahordozókból és alapanyagokból — a tervhez képest jóval kedvezőtlenebbek voltak. Ennek a gazdaságpolitikai szakasznak váratlan és különösen nagy próbatétele volt az az 1981 végétől kezdődő, mintegy másfél évig tartó időszak, amikor a nemzetközi pénzpiaci folyamatok hirtelen változásai miatt kemény harcot kellett folytatnunk azért, hogy fizetőképességünket megőrizzük. Eredeti terveink szerint nem rubelviszonylatú külkereskedelmi mérlegünk csak a tervidőszak utolsó évében lett volna olyan mértékben aktív, hogy adósságállományunk csökkenjen. Fizetőképességünket azonban csak úgy őrizhettük meg, hogy az adósságokat előbb meg kellett kezdeni mérsékelni, és ehhez már 1982-től tetemes, az eredetileg tervezettnél jóval nagyobb kiviteli többletet kellett elérni. Abban, hogy ez megvalósítható lesz, akkoriban sokan kételkedtek; mások úgy gondolták, hogy ilyen körülmények között elkerülhetetlenül nagy és általános visszaesés mutatkozik majd az életszínvonalban. Minthogy a magas kamatlábak miatt a tervezettnél számottevően több nemzetközi fizetési kötelezettségnek kellett eleget tennünk, s közben gazdasági teljesítményeink csak szerényen javultak, a szükséges kiviteli többletet úgy érhettük el, hogy az elmúlt években mindvégig és meglehetősen nagy arányban mérsékeltük à beruházásokat. De még így sem sikerült megőrizni az reálbér átlagos színvonalát. Az egy lakosra jutó reáljövedelem és a lakossági fogyasztás azonban várhatóan eléri majd a VI. ötéves terv előirányzatainak alsó határát. A jövedelmek arányai a különféle rétegek és csoportok között nem egészen úgy alakultak, mint ahoffvan gondoltuk: különösképpen a fiatalok, a többgyermekes családok és a nyugdíjasok egy részének helyzete vált nehezebbé. Vannak, akik meglevő nehézségeinket látva — amelyeket persze mi sem hallgattunk el — úgy vélik, hogy a magyar gazdaság a VI. ötéves terv időszakában egyáltalán nem fejlődött, sőt visszafejlődött. Nézzük a tényeket! A nettó nemzeti termelés a tervidőszak végéig 10-11 százalékkal fogja meghaladni az 1980. évi színvonalat, s ez évi átlagban mintegy 2 százalékos növekedési ütemet jelent. Az ipari termelés 12-13 százalékkal, kivitele ennél gyorsabban nő, miközben kevesebb importanyagot használ fel, s az itt dolgozók létszáma is csökken. A mezőgazdasági termékek termelése 12-14 százalékkal növekedik majd. Néhány fontosabb termékből máris túlhaladtuk a VI. ötéves tervben a jövő esztendőre előirányzott termésmennyiséget. Az idén mezőgazdasági üzemeink több mint 15 millió tonna gabonát termeltek, holott egymásfél évvel ezelőtt többen vitatták, hogy ez