Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.
Ülésnapok - 1980-30
1997 Az Országgyűlés 30. ülése, 1984. december 19-én, szerdán 1998 nagyob gazdasági önállóságon fog alapulni. Felelősségteljes, érdekes feladat lesz a tanácsi tervezési munka a település lélekszáma és funkciója tényezőiből kialakuló fejlesztési-támogatási rendszerben. Én azt tartanám jó ffciognak, ha a gazdálkodási decentralizációt a fenntartási alap jelenleg még központosított részére is kiterjesztenék, és ezzel is teljes terjedelemben az adott állami vagyont kezelő, önálló alapképzésre és felhasználásra jogosult helyi tanácsok gazdálkodhatnának. Az már biztosan látszik, hogy ritkán volt nagyobb feladat a tanácsi gazdálkodásban, mint a következő időszakban koordinációt szervezni és a nyíltan ütköztetett véleményeken nyugvó, sokoldalú mérlegelésen is súllyal ható elképzelések alapján a lakosság hozzájárulását, a helyi összefogás új formáit, és módszereit kialakítani, amelyet talán ma még nem is tudunk pontosan végiggondolni. Helyénvalónak tartom ma is Eötvös József szavait, amikor azt mondta a maga korában: „Hiszem, hogy az emberi nem oly haladásra képes, melyről még fogalmunk sincs." Tisztelt Országgyűlés! Az állami költségvetés eddig sem nélkülözhette, de a jövőben sem nélkülözheti a helyi közösségek vállalkozó és kezdeményező készségét. Ez elsősorban azoknak érdeke, akik az így kibővülő lehetőségeket használni és érezni fogják és akik egyben döntenek ezekről a kérdésekről. Erre a mi megyénkben, Bács-Kiskunban különösen nagy szükség volt és lesz, ahol a lakott lakásoknak — köztudottan — csupán 39 százaléka komfortos. Nagy segítség lenne a helyi szervek munkájához, ha lehetőleg nem kerülne sor az egyébként is szerény tanácsi pénzügyi lehetőségek évközi szűkítésére, mert ez felborítja — a tanácsi munka sajátosságából következően — főleg a falusi lakossággal ezerszer egyeztetett közös tervcélokat, értetlenséget kelt és méltánytalanul rontja a helyi vezetők szavahihetőségét. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az első vonalban, napi köszönő viszonyban az emberekkel a helyi vezetők vannak. Többször kerülünk bajba a központi programokhoz történő csatlakozásnál. Ilyen például az energia váltás témája. Az megérthető, hogy a tömeges olajkazánosítás és olajkályhasítás időszakában irányító szerveink sem tudhatták — hiszen az egész világot meglepetéssel érte — az olajválság bekövetkezett problémáit. Az azóta történt gyors változtatások azonban sok bosszúságot keltettek a lakosság között. Én sorolom ezeket : Ha például valaki vásárolt szeneskazánt, szinte biztos, hogy hozzá való szenet azután nem tudott vásárolni. Ha megvásárolta a belföldön gyártott vagy külföldről importált hőtárolós elektromos kályhát, befizetve az év elejétől a súlyos ezreket és tízezreket kapacitás lekötés címén, akkor meglátjuk, országosan a megnövekedett fogyasztás okoz problémát. Ha pedig a földgázprogramba fektetett nem kevés pénzt, — kiásta az egész utcavezeték helyét —, akkor meg az alapvető szerelvények és eszközök hiánya okozott feszültséget és csalódást az emberekben. Arról nem is beszélve, hogy a jóváhagyott program első részében kevésnek bizonyul a rendelkezésre álló energiakészlet. A többi eldöntését önökre bízom. Végül még egy megjegyzés. A gazdasági események elemezhető nyilvántartása a felelősségteljes, önálló gazdálkodás létfeltétele. Sajnos a tanácsi könyvelés jelenlegi rendszere a helyi tanácsoknak sokkal rosszabb, mint a rovatos könyvelés volt. Évközben áttekinthetetlen adathalmazt képez, amelyben a gazdálkodás tendenciái csak a zárszámadásban, utólag és későn láthatók. Az ágazati szervek maguk is rengeteg többletmunkával gyűjtetik, külön a részükre szükséges adatokat. Éppen ezért javasolom a tanácsi számvitel jelenlegi, az országos szerveknek bizonyára elégséges, ám a helyi tanácsoknak évközi információt nem biztosító rendszerének kiegészítését és bővítését. Tisztelt Országgyűlés! Jobbító szándékkal elmondott bíráló szavaim végén felteszem a kérdést magamnak. Milyennek látom az 1985. évi költségvetést. Én egy olyan mérföldkőnek látom az előrehaladás útján, amely a lehetőségek talajába van ágyazva és egy ígéretes jövő kapujává válhat. Megvalósításáért érdemes és szükséges megtennünk mindenkinek a maga posztján, a legtöbbet. Erre napi munkánk lelkiismeretes elvégzésén túl, mi magunk is törekszünk. Kezdeményezői, elindítói voltunk az elmúlt napokban olyan településfejlesztési, ellátási és településszépítési mozgalomnak, amelybe pártunk közelgő kongresszusa és felszabadulásunk 40. évfordulója tiszteletére a lakosság legszélesebb rétegeit vonjuk be. Kezdeményezésünk kiterjed az intézményeknek, a termelésben dolgozók igényéhez igazodó, lelkiismeretes működtetésére, a helyi szolgáltatások, ellátási területek színvonalas kielégítésére, az ifjúság nevelési feltételeinek bővítésére, az idős, magukra maradt emberekről való társadalmi gondoskodásra és környezetünk értékeinek megbecsülésére, annak szépítésére és gazdagítására. Itt is szeretném megköszönni a Hazafias Népfront Országos Tanácsának, hogy kezdeményezésünket volt szíves felkarolni és támogatni. Ügy gondolom, egyet tetszenek érteni velem, hogy ezzel az újesztendő népgazdasági tervének és költségvetésének végrehajtásában is eredményes részesek lehetünk. Az 1985. évi költségvetés kitűzött céljaink megvalósításához keretet és lehetőséget biztosít, éppen ezért ezt elfogadom és tisztelettel elfogadásra javasolom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 11.45—12.08. — Elnök: Péter János.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Szólásra következik dr. Pet^ ri Gábor képviselőtársunk. DR. PETRI GÁBOR: Tisztelt Országgyűlés! Huszonkettedik éve van részem abban a kivételes megtiszteltetésben, hogy tagja lehetek a magyar Országgyűlésnek. Az idő sokunk