Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-30

1993 Az Országgyűlés 30. ülése, 1984. december 19-én, szerdán 1994 a kereskedők áruba fektették tőkéjüket. Még bérházak építésében sem láttak elég hasz­not, fantáziát. Hírhedtek voltak a Danyi völgy barlanglakásai, a Gordon szalagtelkei és ma is sűrűn lakottak még a Szondi telep emberhez nem méltó lakásai és a Béke Szállónak nevezett városrész barakképületei. Az 50-es, 60-as évek iparosítása szinte vonzotta ide az embereket, a környező szegény agrárvidék olyan dolgozóit, akik a város nagy­üzemeiben végzett nehéz, kétkezi munkában látták jövőjük biztos folytatását. Az elmúlt 40 év alatt városunk népesség száma kétszeresé­re, 212 ezer főre emelkedett. A lakosság ilyen mértékű növekedéséből és a súlyos, öröklött el­maradottságból adódó gondok feszítésében élünk. Lakásokat, iskolákat, közműveket kel­lett építeni és még ezután is hosszú évekig csak az alapellátás biztosítása lehet városfej­lesztésünk meghatározó célkitűzése. Most, a változás időszakában kezdjük iga­zán becsülni elért eredményeinket, azt a tényt, hogy 1961 és 1970 között a rendelkezésre álló eszközök nagyfokú koncentrálásával évente át­lagosan 1500 lakást, 1971 és 1984 között pedig évente csaknem 2100 lakást tudott a város ta­nácsi beruházásban építeni. Műszaki oldalról ezt a sokat vitatott házgyári technológia álta­lánossá válása tette lehetővé. Hogy ez a dinamikus fejlődés mégsem nyújtott megoldást a miskolci lakásgondokban, azt néhány számadattal szeretném érzékeltet­ni. A lakásgazdálkodási rendszer korszerűsíté­sére irányuló munkálatok keretében Miskolc városában is sor került a lakás- és telekigény­lések megújítására. Ennek eredményeként a lakásigénylések száma 18 600-ról 11430-ra csökkent. Ezen belül a minőségi cserét kérők közül nagyon sokan átértékelték elképzelésü­ket. Számuk 3000-ről 1130-ra mérséklődött. Az első lakásra várók száma 15 300-ról 10 300-ra változott. A tanácsi bérlakásokat igénylők és az erre rászorulók száma még mindig igen ma­gas, 3860 család. E rétegnek az egyéb juttatá­si formák, anyagi helyzete miatt nem jelente­nek alternatív lehetőséget. Megduplázódott az OTP társasházi lakásokra várakozók száma. Nagyarányú, kényszerű csökkenés következett be a tanácsi értékesítésű lakásigénylésekben, tudva, hogy a jövőben ezen igényeknek csak a töredékét leszünk képesek kielégíteni. E számok és tendenciáik azt tükrözik, hogy a lakással nem rendelkezők többsége továbbra is kitart a tanácsi elosztású lakásigénylése mellett. Még mindig a legsúlyosabb társadalmi­politikai probléma Miskolcon a lakáskérdés megoldása. Ezt érzékletesen mutatja, hogy a hivatalos összehasonlító adatok alapján a fő­város és a megyei városok között a 100 lakos­ra jutó megújított lakásigénylések száma váro­sunkban a legmagasabb. Ügy érzem, nem le­het érdektelen elmondani ezeket az arányokat. Míg Budapest 2,7, Győr 2,9, Debrecen 3,4. Szeged 3,5 Pécs 3,6, addig Miskolc 4,8. A Mi­nisztertanács a közelmúltban programot hirde­tett meg a kiemelt kategóriába tartozók, a fia­tal házasok, a többgyermekes családok és a gyermeküket egyedül nevelők lakásgondjainak 1986 végéig történő megoldására. Miskolc város tanácsa is elkészítette és jóváhagyta ezen prog­ramját, amely szerint a következő előrehaladás várható: a kormányprogram által kiemelt ka­tegóriába az új lakásra várók közül 5500-an tartoznak. Az igények kielégítésénél a lehető­ségek teljes körét a telekjuttatást, az új konst­rukciójú szociális támogatásokat, a lakásmobi­litás növekvő arányát is figyelembe véve az 5500-ból mintegy 3800 család lakáshelyzetét lehet segíteni. Legnagyobbak a feszültségek a tanácsi bérlakásnál, és a tanácsi értékesítésű lakások­nál, ahol az igényeknek csak a 67 százaléka, il­letve 57 százaléka teljesíthető. Ez azt jelenti, hogy 1986 végéig gyakorlatilag csupán az 1978. december 31. előtt beadott igények elégíthetők ki. Ugyanakkor a nem kiemelt kategóriába tartozó jogos igények kielégítésénél reálisan csak minimális, 18 százalékos elmozdulási le­hetőséggel számolhatunk. Tisztelt Képviselőtársaim! Ismerjük és át­érezzük hazánk gazdasági nehézségeit. Meg kellett értenünk, hogy ennek legmarkánsabb kihatása városunkban a VI. ötéves tervidőszak­ban az állami erőből épült lakások számának igen erőteljes csökkenése volt, amely az előző ötéves terv évi 1700 darabjából ebben a terv­időszakban évi 700 darabra mérséklődött. Hogy e nagy munkásváros nyomasztó társadalmi fe­szültségét feloldjuk, s csökkenő tendenciát min­denképpen meg kell fordítani. Minden lehetősé­get felelősen számbavéve alapvető megoldást csak a telepszerű, többszintes, ezen belül külö­nösen az állami lakásépítés jelenleginél na­gyobb volumene biztosíthat. Választóim nevé­ben kérem kormányunkat, hogy a VII. ötéves terv előkészítésénél mérlegelje városunk la­káshelyzetét és kapjunk anyagi lehetőséget ar­ra, hogy a következő tervidőszakban Miskolcon a telepszerű többszintes lakások építése évente mintegy 1500—1600 darabra, ezen belül az álla­mi lakások száma évi 1000 darabra emelkedjen. Kérésemet alátámasztja az is, hogy a la­kásigénylők jelentős hányada a városunk nagy­üzemeiben dolgozó fiatal. Az országos átlaghoz viszonyítva itt jóval kisebbek a második gaz­daságból származó jövedelmek is. A növekvő hitellehetőségek és anyagi támogatások ellené­re egyre kevesebb család tudja az anyagi elle­hetetlenülés veszélye nélkül válallni a magán­erős lakásépítés nyomasztó ütemben növekvő költségeit. Tisztelt Képviselőtársaim! Napjainkban egyre inkább érzékelhető a mértéktelen túl­munka vállalásának negatív társadalmi, kultu­rális, morális, sőt egészségügyi hatása. Ügy gon­dolom, hogy képviselőtársaim nevében is mond­hatom, nem szabad beletörődnünk abba, hogy ennek alapvető kikényszerítője csaknem min­den korosztály számára a saját, illetve felnö­vekvő, családalapító gyerekeik létszükségleté­nek, az otthon biztosításának megoldása legyen. Pártunk kongresszusi irányelvei biztató re­ményt adnak e területen t az előrelépésre. Ennek szellemében népgazdaságunk 1985. évi költségvetését elfogadom, és tisztelt kép­viselőtársaimnak is elfogadásra javaslom.

Next

/
Thumbnails
Contents