Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.
Ülésnapok - 1980-30
1991 Az Országgyűlés 30. ülése, 1984. december 19-én, szerdán 1992 sítva, például kétműszakos tanítás, szükségtantermek, akkor még nehezebb a pedagógus dolga. Megyénkben az az egyedi helyzet állt elő, hogy egyszerre lesz szükség sok általános iskolai és középiskolai tanteremre, mivel az általános iskolai tanulók száma még továbbra is növekvő irányzatú. így a későbbiek során sem tudjuk középiskolai célokra felhasználni a megüresedő általános iskolai termeket, mint a többi megyében. 1990-re 4000—4500 fős emelkedéssel kell számolnunk a középiskolákban. Mivel az előttünk levő terv és a továbbiak is egyre intenzívebb munkát feltételeznek, ehhez alapvetően szükséges, hogy azt egyre műveltebb emberek végezzék el. Ez oktatás nélkül nem megy. A feltételeket biztosítani kell. A megye saját erejének megfelelően igyekszik is, például volt járásbíróságot, járási hivatalt alakít át kollégiummá. De az átalakítás is igen költséges. Szűkebb hazám, Nagykálló is tanteremgondokkal küzd. Tantermeink 70 százaléka száz évesnél idősebb épületekben, szétszórtan található. A járás megszűnése után iskolai célokra átalakított középületekkel sem tudtuk a délelőtti tanítást megvalósítani. Az épületek rohamos állagromlása nagyon nehéz helyzetet teremt. Esetenként szakaszosan szüneteltetni kell a tanítást egyes épületrészekben. Októberben három, december elején ismét két tantermet kellett kiiktatni a használatból, mivel állaguk egyik napról a másikra életveszélyessé vált. A mennyezet leszakadt, szerencsére akkor, amikor nem. tartózkodtak gyermekek a tanteremben. Felújításuk most van folyamatban. Tanulóink 60 százaléka egy kilométeres körzetben vándorol napi munkája során azért,, hogy a száktantermi ellátás legelemibb színtje és az étkeztetés biztosítható legyen. S még egy gondolat feltétlenül ide kívánkozik. Ügy vélem, szükség lenne egy bizonyos szemléletváltásra a felnőtt lakosság körében. A mai hajszolt világban egyre kisebb szerep jut a felnőttoktatásnak. Az önképzésre, önművelődésre pedig egyszerűen nem jut idő. Az egészségügy területén nagyon szép eredményt értünk el. Miniszter elvtárs is említette, hogy három lépcsőben elvégeztük a megyei kórház rekonstrukcióját, ennek eredményeképpen belép újabb 475 ágy, két védőnői körzet, műszerállomás, három községben pedig hetes öregek napközi otthona. A fogorvosi ellátás azonban továbbra is legkedvezőtlenebb területe egészségügyi ellátásunknak. Az egy fogorvosi körzetre jutó lakosságszám duplája az országos átlagnak, de megyén belül is vannak torlódások. Egyes térségekben, Nyírbátor, Fehérgyarmat, 10—14 ezer ember jut egy fogorvosi körzetre. A tárgyi feltételek biztosítottak, csak a meghirdetett üres állásokra nincs pályázó. Tisztelt Országgyűlés! Történelmi hátrányából nagyon sokat leküzdött megyénk. Ez annak is köszönhető, hogy a lehetőségeinkkel mindig éltünk. Jól használtuk fel pénzeszközeinket. Ezután is célunk azokra a helyekre koncentrálni, ahol a legfeszítettebbek a gondok. Főleg az alapellátásnál szükséges javítás. Megyénk lakossága az említett nehézségek ellenére is becsületesen kiveszi részét a munkából. Elengedő a társadalmi munka értékét tekinteni. Több évtizedes hagyománya van a társadalmi munka végzésének. Az állampolgárok egyéni és kollektív munkája nagymértékben hozzájárult a településeink fejlesztéséhez. Az elért eredmények széles körű összefogást, együttműködést és szervezőmunkát takarnak. A társadalmi munka a fejlesztési tervek részeként jelentős tényezővé vált, hozzájárulva értékeink gyarapításához, megőrzéséhez. A településfejlesztési célok megvalósítását a lakosság és a gazdálkodó szervek önkéntes, pénzbeni hozzájárulással is segítette, amelyek éves nagyságrendje ma már 10 millió forintot tesz ki. A társadalmi munkánk összértéke pedig 419 millió forint volt az elmúlt évben. A szűkös fejlesztési lehetőségek miatt csak így tudunk gázcseretelepet, ravatalozót építeni. De említhetném a vezetékes ivóvíz-hálózat építését is. Társadalmi formában valósul meg. Sokat vállalnak abban a megyében a családok, ahol mint már említettem, 6—700 forinttal alacsonyabb az átlagkereset, mint az országos szint. A párt XIII. kongresszusára készülve újabb társadalmi munkafelajánlásokat tesznek. A törvényjaslatot elfogadom, végrehajtásából részt vállalok, s hogy minden kedves képviselőtársam meg tudja valósítani a célkitűzésből reá eső részt, ehhez kívánok én békés, boldog új esztendőt mindnyájuknak. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK : Szólásra következik Hegedüsné Hargitai Ágnes képviselőtársunk. HEGEDÜSNÉ HARGITAI ÁGNES: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Sokat gondolkodtam, hogy hozzászóljak-é a jövő évi költségvetés parlamenti vitájához. Töprengésem oka, hogy kilencéves képviselői tevékenységem során tapasztaltam, hogy képviselőtársaim szemében sem a legnépszerűbb dolog e jelentős fórumon helyi megoldásra váró gondokat előtárni és más, szintén fontos feladatok rovására kérni kormányzatunk mérlegelését, támogatását. Hogy most mégis megteszem, ugyanúgy, ahogy társaim sora is megtette és a jelen ülésszakon is megteszi, egyetlen oka van: választóink, szűkebb pátriánk iránt érzett felelősségérzet, tenniakarás, több ezer fiatal miskolci család legnagyobb gondjának átérzése, felvállalása, akik hosszú éveken át albérletben vagy szüleik lakótelepi lakásába befogadva kezdik önálló életüket, nevelik gyerekeiket. Kedves Képviselőtársak! Miskolc lakásellátottsága már a felszabadulás előtt is rosszabb volt az országos átlagnál. Az 1949-es népszámlálás alkalmával a városban 29 ezer lakást vettek számba. Ezek 68 százaléka egyszobás volt, 30 százaléka pedig vályogból, sárból épült. Itt nemigen kellett műemlékeket kerülgetni, még kevésbé patinás történelmi levegőjű városnegyedeket. Ez a város nem volt püspökségi székhely, hatalmas vagyonnal rendelkező földesurak sem laktak itt, azaz senki olyan, aki a régebbi múltban nagyvonalúan építkezett volna. A régi Miskolc legerősebb polgári rétege,
