Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-30

1989 Az Országgyűlés 30. ülése, 1984. december 19-én, szerdán 1990 pán néhány országában fordult elő. A mezőgaz­dasági termékeink jobb értékesítési lehetőségét, feldolgozottságuk javulásától várhatjuk, bár újabb piacok feltárása is enyhítheti a gondo­kat. A fizetőképes piacainkon csak a jól feldol­gozott, különleges minőségű áru értékesíthető nagy biztonsággal. Visszatérve a költségvetésre, érdemes meg­jegyezni, hogy az állami szubvenció négy-öt év alatt 36 százalékról 23 százalékra csökkent. Ezen az úton haladva lehet eredményeket elér­ni, javítani tovább a költségvetés egyensúlyát. Tisztelt képviselőtársaim! Az 1985. évi költségvetésünk olyan gazdaságpolitikái intéz­kedésekre épül, amelyek egybeesnek gazdasá­gi reformtörekvéseinket értő, azokért tenni akaró tömegek várakozásával. Legfontosabb jel­legzetessége, hogy a reálbérek, beruházások, s a műszaki fejlesztés több éve tartó csökkenésé­nek megállításához stratégiát fogalmaz meg. Ha élünk a szabályozók változása nyújtotta le­hetőségekkel, teljesíthetjük nagy eredménye­ket ígérő terveinket. Megköszönöm szíves fi­gyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelen­tem, hogy a törvényjavaslathoz 12 képviselő­társunk jelentkezett szólásra. Kelemenné Ba­logh Katalin képviselőtársunk felszólalása kö ­vetkezik. KELEMENNÉ BALOGH KATALIN: Tisz­telt Országgyűlés! Az év végé, az év eleje, az összegzések, a számadások időszaka. Ezt teszik az üzemek, vállalatok, termelőszövetkezetek. Beszámolnak tudásukról a főiskolások, egyete­misták, kézhez kapják a félévi munka teljesít­ményéről szóló értesítőt a legkisebbek is, s vi­szik haza, sok szülő örömére, mások szomorú­ságára. S mivel az élet megy tovább, a kö­vetkező lépés csakis az lehet, hogy felülvizs­gálva képességeinket, lehetőségeinket, kitűz­zük a további megvalósítandó célokat. Ezt teszi most az Országgyűlés, amikor az 1985. évi költségvetésről tárgyal, ezt tette az elmúlt napokban a Szabolcs-Szatmár megyei képviselőcsoport, amikor napirendre tűzte a megyei tanács beszámolóját, az 1985. évi költ­ségvetési és fejlesztési alap tervéről. A költségvetés témája igen sokrétű, hiszen minden ágazatot felölel. Szólni lehet az ered­ményekről, a hiányosságokról. Példát lehet hozni az élet minden területéről." A bőség zavarával küszködve, s anélkül, hogy ismétlésekbe bocsátkoznék, én csupán három ágazatról szólnék. A munkaerő-gazdál­kodás, az oktatás és az egészségügy területén megyénkben, illetve szűkebb hazámban, Nagy­kállóban jelentkező gondokat szeretném elmon­dani a Tisztelt Háznak abban a reményben, hogy az illetékes tárcák vezetői segítenek ne­künk ezek megoldásában. Azt hiszem, ismert, hogy a népszaporulat még mindig Szabolcsban, Szatmárban a legma­gasabb. A kormány programjának megvalósí­tásában tehát élen járunk, de egy sor olyan vonzata is van ennek, ami hátrányos helyzetű­vé tesz bennünket. Az egy kórházi ágyra jutó költség, az egy tanteremre kivetített tanulólét­szám, a fiatal házasok lakáshoz jutása, hogy ne soroljam tovább. Megyénkben az aktív kere­sőknek jóval több ember eltartásáról kell gon­doskodniuk, mint országosan. Emellett az egy keresőre jutó jövedelem mintegy 15 százalék­kal alacsonyabb az országos átlagnál. Nálunk egyszerre jelentkezett a mennyiségi és minő­ségi váltás. Megfeszítettebb munkával érjük el eredményeinket. Ennek ellenére azok közé a megyék közé tartozunk, amelyek előzetes becs­lések alapján teljesítik az ipar és a mezőgazda­ság területén is a VI. ötéves tervi célkitű­zéseiket. Tisztelt Országgyűlés ! Szabolcs-Szatmár megye társadalmi, gazdasági fejlődésének egy igen fontos feltétele az itt élő lakosság foglal­koztatási helyzetének további javítása. Gazda­ságpolitikai célkitűzéseink között éppen ezért valamennyi középtávú tervben kiemelt feladat­ként szerepel a munkaképes korúak minél na­gyobb hányadának bevonása a társadalmilag szervezett munkába, hogy ezzel számukra rendszeres keresetet, megélhetést biztosítsunk. A rendelkezésre álló anyagi eszközök céltuda­tos felhasználása lehetővé tette az ipar gyors ütemű fejlesztését, amely sok tekintetben éreztette kedvező hatását, változtatta meg a megye arculatát. Űj gyárak, üzemek jöttek lét­re, bővült a kereskedelmi hálózat, egészség­ügyi, szociális, kulturális intézmények épültek. Mindezek hatására az elmúlt két évtized alatt nagyot léptünk élőre. Jelenleg a nem me­zőgazdasági ágazatban mintegy 80 ezerrel dol­goznak többen, mint a hatvanas évek elején. Ennél is jóval nagyobb eredménynek tartjuk, hogy ebben az időszakban közel 30 ezer nő állhatott munkába, akiknek akkor jóformán semmilyen szakképzettsége nem volt. A gyors ütemű munkahely teremtés következtében lé­nyegesen mérséklődött az elvándorlás. A nyolc­vanas évek elejétől bevezetett gazdaságpolitikai intézkedések azonban a foglalkoztatás bővíté­sének lehetőségeit is mérsékelték. Ez megyénk­ben a munkaerőforrás-többlet mellett olyan hatást váltott ki, hogy kezdetben stagnált, majd csökkent az aktív keresők száma. Ez különösen a pályakezdő fiatalok elhelyezkedési lehetősé­geit érintette kedvezőtlenül. Az ifjúsági forrás nagyságrendje ugyanis még mindig mintegy 20—25 százalékkal meghaladja a természetes pótlás létszámszükségletét, így a megfelelő munkalehetőségek hiánya következtében az el­vándorlás ismételten felerősödött, s egyben a foglalkoztatási feszültségek a megye egyes te­rületein egyre nagyobbak. Ezúton mondok kö­szönetet az 1982-ben erre a célra adott 63 millió forint központi támogatásért, de a fentieket figyelembe véve kérem a foglalkoztatási gond­jaink enyhítését. Másik feszítő gondunk a demográfiai hul­lámmal kapcsolatos. Azt hiszem, minden kép­viselőtársam tud példát hozni választókerüle­tében tanteremhiányról. Mi, pedagógusok tud­juk a legjobban, hoßv az alapvető feltételek biztosítása mellett is hány és hánv szubjektív tényezővel kell megbirkózni, hogv oktató-neve­lő munkánk eredménves legyen, hogy tanítási óránk elérje a célját. De ha még ez sincs bizto-

Next

/
Thumbnails
Contents