Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-30

1979 Az Országgyűlés 30. ülése, 191 setnövekmenynek az adóztatására épül, jobban kifejezésre juttatja a bérek valóságos költségjellegét is. Tudjuk, hogy egyes vállalatoknál gondot okozhat akár a mai keresetek további kifizetése is, ha azt kereseti adó terheli, ezért a vállalatoknak módjuk van, ha arra képtelennek érzik magukat, a régihez hasonló rendszerben folytatni gazdálkodásukat. Ott, ahol különféle objektív feltételek folytán csak igen alacsony jövedelem realizálható, ott a központi keresetszabályozás eddig alkalmazott rendszere lényegében fennmarad azzal, hogy ezeken a területeken bizonyos preferenciákkal tudjuk egyes ágazatoknak a helyzetét, vagy megváltoztatandó helyzetét elismerni. A vállalati adórendszer természetesen tartalmaz — bevezetéskor ez azt hiszem érthető — bizonyos kivételeket. A kivételek túlnyomó részét átmenetinek tekintjük, ugyanakkor azonban az adórendszernek számba kell venni tartós sajátosságokat is. így például a mezőgazdasági és egyes élelmiszeripari vállalatok, amelyek bruttó jövedelmük után adóznak, nem fognak a jövőben sem béradót, sem vagyonadót fizetni. Felhalmozási adót fizetnek, ennek mértéke differenciált lesz, természetesen adottságaikhoz igazodva. A vállalati gazdálkodást hasznosan egészítik ki a csoportos kisvállalkozások. Az általánosan kedvező tapasztalatok mellett itt azonban megfigyelhető, hogy a vállalatok keretei közt szervezett kisvállalkozások esetenként nem kizárólag a tevékenység hasznossága, hanem a szabályozók megkerülése, vagy a legkedvezőbb utak ügyes megválasztása révén jönnek létre. Mi szükségesnek tartjuk éppen ezért azt, hogy a vállalatok keretében működő kisvállalkozások a kollektíva legteljesebb és nyilvános ellenőrzése alatt működjenek, biztosítva legyen, hogy tevékenységük az egész vállalat, az egész kollektíva javára is szolgáljon. Indokolt az is, hogy ezen kisvállalkozások adóterhei — nem értve ide természetesen a háztáji gazdaságokat, a kisipart, a kiskereskedelmet — 1985-ben némileg növekedjenek és így közelebb kerüljenek a vállalati adóterhekhez. Tisztelt Országgyűlés ! A tervezett adóbevételek nagyságából kitűnik, hogy az objektív feltételek nem engednek általános adómérséklést. Az adórendszer fejlesztését nem ez, hanem éppen az igen nagy gazdaságpolitikai követelmények indokolják. Célunk ugyanakkor, hogy az adott keretek közt a vállalatok döntési lehetőségét, mozgásterét mindenképpen növeljük. Egyben növelni kívánjuk szabad lehetőségeinket a rendelkezésünkre álló jövedelem elköltésében. Megszüntetjük a fejlesztési és részesedési forrás, illetőleg alap merev elkülönítését. Egységes érdekeltségi alapot hozzunk létre, sőt, az is lehetővé válik, hogy az eddig elkülönített és rendkívül eltérő szabályozások alá tartozó sokféle tartalékalap is, egységes nyereségalappá alakuljon át. További intézkedésünk, hogy a vállalatok szociális, jóléti alapját, ha azt a vállalat ebből az érdekeltségi alapból kiegészíti, az eddiginél sokkal kisebb adóteher sújtja. 84. december 19-én, szerdán 1980 Tisztelt Országgyűlés! A terv- és a költségvetés előirányzatai szerint 1985-ben a szocialista szektor beruházásai összességükben az idei szintet érik el. Ez természetesen egyes területeken több, másutt kevesebb beruházás megvalósítását teszi lehetővé. A vállalatoknál a „több vagy kevesebb" elsősorban saját eredményeiktől, jövedelmezőségüktől és életrevaló elgondolásaiktól, az ehhez megszerezhető hitelektől függ. Az egész gazdaság hátterét jelentő termelő infrastruktúra, mint például a közlekedés, a posta az ediginél nagyobb beruházási lehetőségekhez jut, ugyanakkor a nem anyagi termelőágak beruházásai valamelyest csökkennek. Itt azonban növeljük az utak, hidak, költségvetési intézmények, állami lakások felújítására rendelkezésre álló összegeket és megfelelő intézkedések, hiteltámogatások nyomán számolunk a magánlakásépítés további fejlődésével is. A beruházásokhoz kapcsolódva engedjék meg, hogy utaljak az előterjesztett törvényjavaslat 16. §-ára, amelyben a kormány felhatalmazást kér ahhoz, hogy év közben az állami vállalatok és elsősorban a központi beruházások finanszírozási rendszerében változtatásokat hajtson végre. Az elmúlt években végrehajtott jelentős központi fejlesztések elemzése rámutatott arra, hogy ezek terheit kissé egyoldalúan a bankszféra viselte. A költségvetés helyzete most lehetővé, és a bank- és hitelrendszer fejlesztése pedig szükségessé teszi, hogy 1985-től és jövőre elsősorban egyes bányászati és erőmű-beruházásoknál az állami költségvetés vállaljon nagyobb szerepet a fejlesztések finanszírozásában, ezzel egyébként az érintett gazdálkodók gazdálkodásának feltételeit is javítva. Amennyiben ezt a felhatalmazást a kormány megkapja, az itt mutatkozó növekményt a Hitelfedezeti Alap terhére biztosítanánk; a költségvetés egészének pozícióját ez nem érinti. Természetesen a változásokról a zárszámadáskor részletesen beszámolunk. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési kiadások közt csökkenő, de ma is jelentős részt tesznek ki a támogatások és adóvisszatérítések. Ezek nagyobb része közgazdaságilag és a nemzetközi gyakorlattal is indokolható. így például az exporthoz kapcsolódó adóvisszatérítések, a szocialista államközi elszámolások és bizonyos agrár- és fogyasztói ártámogatások. Tovább kell haladnunk azonban azon az úton, amely a gazdaságtalan tevékenység kiszorítását, az elavult, nem hatékonyan funkcionáló támogatások leépítését eredményezi. Itt a népgazdaság érdekei, a közösség érdekei előbbre valók, mint egyes vállalatok vagy szűkebb rétegek csoportérdeke. Régi gondunk, hogy a vállalatok egy része nehezen vagy akár tartósan nem tudja teljesíteni fizetési kötelezettségeit. Már az előző években szóltam arról, hogy azoknak a vállalatoknak a léte, amelyek hosszab ideig nem tudnak a követelményekhez igazodni, veszélybe kerülhet. Erre kötelez nemcsak a népgazdaság érdeke, hanem a partner vállalatok érdekeinek védelme is. 1984-ben — sajnos — egy-