Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-29

1965 Az Országgyűlés 29. ülése, 1984. október 18-án, csütörtökön 1966 tási funkciójuk pedig tovább javuljon; úgy a testületi munkában, mint az apparátus munkájára is vonatkoztatva. Az idő előrehaladottságára tekintettel engedjék meg a kedves képviselő elvtársak, hogy mindenkinek részleteiben ne válaszoljak, bár érdekes polémia lehetne, hiszen sok olyan gondolatot vetettek fel, amiből a szóváltás, a gondolatcsere hasznos és célszerű lenne. A vitából én úgy szűrtem le, hogy öt olyan téma fogalmazódott meg, amelyet a jövőben hasznosítanunk kell, és különös figyelmet kell rá fordítani. Az egyik, és a legfontosabb: a tanácsok testületi munkájának, meghatározó szerepének erősítése a településfejlesztésben, a lakosság ellátásában. Ehhez sok hasznos elvi és gyakorlati vélemény hangzott is el Gajdócsi elvtárs, S. Hegedűs elvtárs, Bíró elvtárs részéről és Bóka elvtársnő részéről is. Ezek egyértelműen aláhúzták, hogy a tanácsok tevékenysége akkor javul, a tanácsok akkor lesznek erősek, ha még jobban a lakosság közreműködésével, véleményének kikérésével dolgoznak — a lakosságért. Úgy gondolom, hogy a Központi Bizottság múlt heti állásfoglalása, amely irányelveket adott a tanácsi testületek munkájának javítására, ehhez nagyon jó meghatározó segítséget nyújt, és mi az állami vonalon, levive ezt egészen a községekig, azon fogunk munkálkodni, hogy a tanácsi munkának ezt a politikai tartalmát erősítő, a lakosság mozgósítását, kezdeményezőkészségét, öntevékenységét kifejező irányelveket az állami munkánkban a jövőt illetően hasznosítsuk. A második ilyen gondolat, amire sokan utaltak, a helyi tanácsok önállóságának, öntevékenységének a fokozása, Hegedűs elvtárs, Bíró elvtárs, Gajdócsi elvtárs utaltak rá. Úgy gondolom, hogy ez a folyamat, amely részben a járások megszüntetésével megnyilvánult — de az elmúlt években jellemző volt az államigazgatásunk korszerűsítésére, egyszerűsítésére —, egyértelműen arra utalt, hogy a településeken, ahol az emberek laknak, ott kell a tanácsi munkát feltételeiben olyanná tenni, hogy az önállóság, az öntevékenység révén legyen még serkentőbb fejlesztője a helyi közéletnek, a településfejlesztésnek, a lakosság életkörülményei jobbá tételének. Épp ezért a fő figyelmet a jövőben a községekre, városokra kell irányítani, munkájukat segíteni, és azokat a feltételeket, amelyekről itt többen szóltak, megvizsgálni és hasznosítani. A harmadik téma, amit többen szenvedélyesen és úgy gondolom, hogy reálisan húztak alá, ez a tanácsi önállóság gazdálkodási mozgásterének, gazdálkodási önállósága kibontakoztatásának, a helyi lehetőségek feltárásának, a helyi érdekek következetesebb érvényesítésének a gondolata volt. Horváth elvtárs mondta, hogy most is úgy érzi magát, mint tíz évvel ezelőtt, és reméli, hogy két év múlva jobban érzi magát. Erre azt szeretném válaszolni, hogy ez az út, ez a két év azért nem lesz olyan egyértelműen könnyű. Mert ahogy a beszámolómban is érintettem, itt most csak arról lehet szó, hogy a helyi tanácsok gazdasági megalapozottsága érdekében a kezdeményezőkészséget, az öntevékenységet támogassuk a kötöttségek feloldásával, ami egyébként jogosan és sokan kértekBiztos vagyok benne, ez további lehetőségeket teremt abban, hogy a településfejlesztésében előre. menjünk. És mindez várhatóan a jövőt illetően majd jelenthet több pénzt is. De egyelőre arról van szó, hogy városokban és községeinkben a kötöttségek feloldásával kell megkönnyítenünk a ma léphető utat. Azokkal teljesen osztom a véleményem, akik úgy fogalmaztak, hogy felül kell vizsgálnunk azokat a kötöttségeket, amelyek a lakossági hozzájárulások, a lakossági befizetések felhasználását korlátozzák. Ezekben a szükséges vizsgálatok folynak és várhatóan az intézkedések is meglesznek. Ugyanilyennek ítélem meg azt is, hogy a tanácsok és a helyben működő termelő egységek kapcsolatában fel kell szabadítani azokat a kötöttségeket, amelyek ma fékezik az összefogást, hiszen a koordinációban egy hatékonyság fejeződik ki. És ebben megnyilvánul az is, hogy akkor helyben azok döntenek, akik a pénzt összeadják, vagy akár társadalmi munkában is végzik. Ez az összefogás a gazdasági munkában, a gazdaság szervező és a lakosság ellátó tevékenységében különösen fontos, tekintettel a helyi tanácsok növekvő önállóságára. A következő ilyen csomópont, amelyet a vitából, mint feladatot vontam le, a hatósági ügyintézést színvonalasabbá és a bürokráciával szembeni határozott fellépést még következetesebbé kell tenni. És végül az ötödik: mindehhez a feltételeket is biztosítani kell. Úgy ítélem meg, hogy a vezetésnek is és az apparátusnak is szemléletében jobban kell igazodni a mai követelményekhez. Két jellemző vonást húznék alá: a közalkalmazottak a közösség, a köz szolgálatát végzik, ezt a gondolatot kell a hatósági munkájukban, az igazgatási tevékenységben még jobban szem előtt tartani, és a másik, hogy preventív szervező típusú közigazgatást kell kialakítani. Meg kell előzni az ügyeket, és nemcsak utólag határozatokat hozni. Időben tájékoztatást kell adni azokról a feltételekről, vagy a lakossági érdeklődést kiváltó, a lakosság ügyeinek intézését szolgáló tevékenységről, amelyekben a felvilágosítás, a jobb propaganda, a jobb információ számos területen a jobb adminisztrációt, az ügyek intézésének egyszerűsítését szolgálja és a jobb hatósági kapcsolatokat sefíti elő. A vita azt is megerősítette, hogy a tanácstagokban és a tanácsi tisztségviselőkben az apparátusban is meg van a képesség és a készség is arra, hogy a jövőben a munkájukat méginkább a társadalmi fejlődés követelményeihez igazítva, a lakosság szolgálatában végezzék. Engedjék meg, hogy minden felvetést, amely elhangzott, figyelembe véve a megyei képviselőcsoport üléseken elhangzottakat is, megvizsgáljunk és visszatérjünk rá: egyrészt úgy, hogy megadjuk a válaszokat, másrészt úgy, hogy a szükséges intézkedéseket megtesszük vagy kezdeményezzük. Azokban a témákban, amelyekben az intézkedések a kormány szintjére tartoznak, a szükséges javaslatokat a kormány felé kezdeményezzük. Úgy gondolom, hogy ugyanúgy járunk el, mint tíz évvel ezelőtt, amikor minden olyan felvetésnek, amely a tanácsi munkát segítette, a megvizsgálása hasznos volt. Ezt az utat kell most is követnünk. Azokra a konkrét javaslatokra, amelyek a testületi munkával, a főiskolával, a gazdálkodással kapcsolatban felvetődtek, azokra is visszatérünk és I a választ megadjuk.