Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-29

1937 Az Országgyűlés 29. ülése, 1984. október 18-án, csütörtökön 1938 hogy a kisebb társközségekben lakók ügyeit is jól felkészült szakemberek intézzék. A tanácstörvény a megyei tanácsok fő feladatát abban határozta meg, hogy gondoskodjanak területükön a központi irányítás érvényesítéséről, ugyanakkor képviseljék a helyi tanácsok érdekeit is, határozzák meg a megyét érintő kérdésekben tevékenységük fő irányvonalát. Ennek összességében megfelelően eleget tesznek. Fontos azonban, hogy saját hatáskörükben kezdeményezőbben segítsék a helyi tanácsok önállóságának, öntevékenységének érvényesülését, ösztönözzék együttműködésüket, javítsák munkájuk személyi és tárgyi feltételeit. A megyei irányítás tartalmának és módszereinek is a helyi igazgatás irányításának megváltozott körülményeihez és követelményeihez kell igazodniuk. Kiemelkedő szerepet tölt be az ország életében Budapest. A fővárosi és a kerületi tanácsok munkája is hozzájárult ahhoz, hogy legnagyobb, legnépesebb városunk a meglévő nehézségek ellenére, történelmi mércével mérve is, jelentősen fejlődött az elmúlt tíz évben. Javult a lakosság ellátása. Haladást könyvelhetünk el a lakásgondok megoldásában, a tömegközlekedés, az óvodai és a bölcsődei hálózat fejlesztésében, az egészségügyi ellátásban, a lakóhelyi környezet védelmében. Megkezdődött a belváros rekonstrukciója. A fővárosi tanács — a feltételek egyidejű biztosításával — növelte a kerületek hatáskörét és önállóságát a tervezésben, a gazdálkodásban, az intézményfenntartásban. A fővárosban a városfejlesztési és ellátási tevékenység öszszehangolt végzése mellett továbbra is fontos feladat a várospolitika nyitottságának fokozása, a lakóbizottságok érdemibb segítése, az ingatlankezelői ség javítása, valamint a hatósági ügyintézés szakszerűbbé, gyorsabbá és kulturáltabbá tétele. Arra is szükség van, hogy tervszerűbb együttműködés alakuljon ki a budapesti agglomerációban az érintett tanácsok között a fejlesztési, ellátási feladatok összehangoltabb megoldására. A törvény végrehajtásában jelentős szerepük van a tanácsi dolgozóknak. Az apparátus összességében alkalmas sokrétű feladatainak ellátására. A vezetők és a beosztottak nagy többsége fegyelmezetten, hozzáértéssel, hivatástudattal, társadalmi rendszerünk iránti elkötelezettséggel végzi munkáját. Az utóbbi években közelebb kerültünk ahhoz a politikai és kormányzati célhoz, hogy az államigazgatási feladatokat kevesebb, de felkészültebb dolgozó lássa el. A jelentős hatáskör- és feladatnövekedés ellenére 1975 és 1984 között mintegy háromezerrel csökkent a tanácsapparátus létszáma. A tanácsi szervezet korszerűsítésének, a városokban a belső szervezeti egységek összevonásának eredményeként kevesebb lett a vezetők száma, ezzel megnőtt a szakemberek, az érdemi ügyintézők aránya. A felkészültség javulását mutatja, hogy az előírt szakmai képesítéssel rendelkezők hányada 76 százalékról 92 százalékra emelkedett. A személyi feltételek megteremtésében ugyanakkor gondok is vannak, főként a kisközségekben és a fővárosi kerületekben. A fluktuáció az elmúlt években csökkent ugyan, de a jól felkészült, kellő gyakorlattal rendelkező szakemberek körében változatlanul nagymértékű. Ennek oka elsősorban abban keresendő, hogy a tanácsoknál magasak a követelmények, általában jelentős a munkaterhelés, emellett az államigazgatásban végzett szaktevékenységnek nincs kellő vonzereje és elismertsége. Az eredményes tanácsi munkához -— tekintettel a növekvő feladatokra — elengedhetetlen a vezetés színvonalának javítása, a képzett szakemberek megtartása, az apparátus további minőségi erősítése. Az ehhez szükséges feltételeket a lehetőséghez mérten biztosítani kell. A fő figyelmet a helyi, elsősorban a községi és a fővárosi kerületi tanácsok munkájának segítésére szükséges fordítani. A tanácsi igazgatás központi irányítása a minisztertanácsnál összpontosul. A kormány a törvényben előírt kötelezettségének megfelelően rendszeresen figyelemmel kíséri és értékeli a tanácsok működését/irányítja a végrehajtó bizottságokat. Az elmúlt tíz évben — Zala megye kivételével — a fővárosi és valamennyi megyei tanács végrehajtó bizottságát beszámoltatta munkájáról. A központi államigazgatási szervek — a minisztertanács döntése alapján — a jogszabályalkotásban ma már fokozottabban támaszkodnak a tanácsok véleményére. A tanácstörvényben foglaltak szerint a miniszterek és az országos hatáskörű szervek vezetői elsődlegesen jogszabályokkal, normatív eszközökkel, az ellenőrzési tapasztalatok hasznosításával irányítják a tanácsok szakigazgatási tevékenységét. Az államigazgatás egészének működésére előnyös, hogy a minisztériumok és a tanácsok kapcsolataira mindinkább a kölcsönös együttműködés, a feladatok rendszeres egyeztetése a jellemző. Ugyanakkor esetenként előfordult, hogy intézmény-fenntartási, irányítási hatásköröket, hatósági feladatokat, a lakossággal közvetlen kapcsolatban álló szerveket szándékoztak kivonni a tanácsi felügyeletből. Űgy vélem, az állami irányítás, felügyelet kialakult rendje és a tanácsok munkája sem indokolja ezeket a törekvéseket. A törvény értelmében a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának alapvető feladata, hogy működjön közre a kormány tanácsokat irányító, ellenőrző munkájában. Ennek elsődlegesen úgy kívántunk eleget tenni, hogy segítettük és ellenőriztük a központi határozatok végrehajtását, kezdeményeztük a tanácsok szervezetének és működésének korszerűsítését, intézkedéseket hoztunk a tanácsi munka személyi és tárgyi feltételeinek javítására, ötévenként átfogó felügyeleti ellenőrzést végeztünk a fővárosi és a megyei tanácsoknál. Koordinációs tevékenységünkkel segítettük a minisztériumok ágazati irányító munkáját, a tanácsokkal való együttműködésüket. Az a szándékunk, hogy a jövőben még jobban érvényt szerezzünk a központi döntéseknek, elgondolásoknak, vizsgálatokkal, elemzésekkel, a javaslatok hasznosításával fokozottabban járuljunk hozzá a tanácsok munkájának javításához. Kedves Képviselő Elvtársak! Háromnegyed év telt el azóta, hogy politikai, államigazgatási rendszerünk tervszerű továbbfejlesztésének részeként a járások megszüntetésével áttértünk a helyi párt-, állami- és társadalmi szervek irányításának új rendjére. Ennek a jelentős intézkedésnek állami területen az volt a fő célja, hogy tovább növekedjék a helyi tanácsok önállósága, hatásköre, felelőssége. Kapjon erőteljesebb ösztönzést a helyi kezdeményezés, és a tanácsok közötti együttműködés alapján szélesedjék az államélet demokratizmusa.