Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-29

1935 Az Országgyűlés 29. ülése, 1984. október 18-án, csütörtökön 1936 A tanácsi ügyintézésre ma már mindinkább a törvényesség, a szakszerűség, a jobb politikai elvek helyes alkalmazása a jellemző. Ezt igazolja a korábbinál kevesebb fellebbezés, jogszabálysértő határozat, ügyészi intézkedés. Javult az ügyfelek tájékoztatása, folytatódott az ügyintézés és az ügymenet egyszerűsítése. A hatáskörök nemzetközileg is kiemelkedő mértékű decentralizálásának eredményeként az állampolgárok igazgatási ügyeit, néhány kivételtől eltekintve, gyakorlatilag ma már helyben intézik. Mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy az elmúlt tíz évben megközelítőleg negyven százalékkal kevesebb lett az ügyiratok száma. 1976-ban még 63, millió ügyirattal foglalkoztak a tanácsok, ez a múlt évre 3,9 millióra csökkent. Az állampolgárok általában gyorsabban, egyszerűbben intézhetik ügyesbajos dolgaikat a tanácsoknál. A fővárosban ós kerületeiben, a városokban és a nagyobb községekben megszervezték a minden munkanapon rendelkezésre álló ügyfélszolgálatot. Bevezették a két, vagy több időpontra szóló idézést. Valamennyi tanács a hét egyik napján teljes, egy másikon meghosszabbított munkaidőben tart ügyfélfogadást. Sajnálatos, hogy sem a dolgozók, sem a munkahelyi vezetők nem élnek még eléggé a munkaidő jobb kihasználásának ezekkel a lehetőségeivel. A kétségtelen fejlődés mellett a hatósági munkában hiányosságok is tapasztalhatók. Nem sikerült mindenütt megszüntetni a bürokratikus, körülményeskedő munkastílust. Viszonylag kis számban, de előfordulnak megalapozatlan, késedelmesen hozott, vagy végre nem hajtott hatósági határozatok. Egyes tanácsi ügyintézők türelmetlenek, udvariatlanok a hozzájuk forduló állampolgárokkal. Ezek miatt időnként jogos bírálat éri a tanácsi ügyintézést. Ha nehezebbek a körülmények, több a gond, az emberek érzékenyebbek az ilyen jelenségekre is. Senkit sem vigasztal ugyanis, hogy általában jó színvonalú a tanácsok hatósági munkája, ha személyes ügyében késve, többszöri sürgetésre, vagy éppen rosszul határoztak, intézkedtek. Ugyanakkor az is tapasztalható, hogy egyedi esetekből általánosítható, gyakran az egész tanácsi apparátust jogtalanul elmarasztaló vélemények fogalmazódnak meg a nyilvánosság előtt. A tanácsi vezetők kötelessége ezért az eddiginél határozottabban fellépni, indokolt esetben felelősségre vonással is élve — a bürokratizmus minden megnyilvánulási formájával szemben. Jogos igény és követelmény, hogy az állampolgárok ügyeivel foglalkozó, a lakosság szolgálatában álló államigazgatási dolgozók következetesen tartsák be a jogszabályokat, mindig kulturáltan, segítőkészen, udvariasan járjanak el. Intézkedéseikkel törekedjenek a közösség és az egyén számára egyaránt elfogadható megoldásra. A bürokratizmus felszámolásában a lcözponti szerveknek is vannak feladataik. Elsősorban az eljájárások további egyszerűsítésére, a hatóságokat és az állampolgárokat egyaránt terhelő felesleges előírások, kötöttségek megszüntetésére gondolok. Jelentős munkaterhét okoz a tanácsi dolgozóknak, hogy — helyenként és tanácsonként eltérő számban ugyan, de —- több mint 300 féle nyilvántartást vezetnek. Sok adatot és jelentést szolgáltatnak a felsőbb szerveknek. Ezek egy részére a tapasztalatok szerint ma már nincs szükség. Ezért foglalkozunk a tanácsi információs ós nyilvántartási rendszer teljes körű felülvizsgálatával, igyekszünk azt az irányítás megváltozott tartalmi és módszerbeli követelményéhez igazítani. Szeretném azonban azt is hangsúlyozni, hogy az eljárások meghatározott rendjéből következően csak a felesleges írásbeliség bürokrácia, a szükséges adminisztráció a jól szervezett társadalmi berendezkedés fontos eszköze. Az állampolgári jogok és kötelezettségek egységet képeznek: a jogszabályokat, a hatósági döntéseket, közérdekű tilalmakat mindenkinek tiszteletben kell tartani. A tanácsok fontos feladata ezért az is, hogy erősítsék az állampolgári fegyelmet és kötelességtudatot, szerezzenek érvényt a jogszabályok előírásainak, és saját határozataiknak. Növeljék a hatósági ellenőrzések számát és hatékonyságát. Következetesen lépjenek fel a lakosság megkárosításával, a jogtalan haszonra törekvőkkel szemben. Tisztelt Országgyűlés! A tanácstörvény eredményes végrehajtását a beszámolási időszakban több szervezeti változás is segítette. A legjelentősebb közülük a tanácsok területi igazgatási beosztásának az ország adottságaihoz és a megyék sajátosságaihoz alkalmazkodó továbbfejlesztése volt. A megyei és a helyi párt- és tanácsi szervek céltudatos terület- és településfejlesztési munkájának, a széles körű társadalmi összefogásnak, a lakosság egészséges lokálpatriotizmusának köszönhetően, az elmúlt évtizedben 23 nagyközség kapott városi rangot. Ezzel tovább csökkent a városhiányos térségek száma, a megyék egy részében pedig kialakult a jelenleg optimálisnak tekinthető városhálózat. Az utóbbi években lénj^egében befejeződött a községi közös tanácsok szervezése. A közös tanácsok rendszere elősegítette az egymással szoros kapcsolatban álló községek összehangoltabb fejlesztését, a szellemi és anyagi erők célszerűbb felhasználását, a lakosság ügyeinek szakszerűbb intézését. Az a körülmény viszont, hogy a közös tanácstestületek á székhely-községekben működnek, a nem szókhely társközségek többségében sajnos maga után vonta a közéleti aktivitás csökkenését, a tanács és a lakosság mindennapos kapcsolatainak lazulását. A társközségekben megalakultak ugyan a tanácstagi csoportok, a szükséges hatáskörök és képviseleti jogok hiányában azonban nem tudtak érdemi testületi tevékenységet kifejteni. Ezek indokolták az elöljáróságok életrehívását. Az elöljáróságok a jövőre esedékes általános tanácstagi választások után alakulnak meg. A múlt évben módosított tanácstörvény biztosítja a működésükhöz szükséges legfontosabb hatásköröket. Például az elöljáróságok véleménye nélkül a társközséget érintő lényeges kérdésben nem határozhat majd a közös tanács, vagy például az elöljáróság a rendelkezésére álló anyagi eszközök felett önállóan dönthet. Ezek alapján lehetőség lesz arra, hogy a közös tanácsban megfelelően képviseljék a társközségek érdekeit, jobban összefogják a helyi erőket községük gyarapítására, és szervezői legyenek a települések elevenebb közéletének. Az elöljáróságok létrehozásával a testületi képviseletben egy egészséges, társadalmilag szükséges, a szocialista demokratizmust erősítő decentralizálást hajtunk végre. A tanácsapparátus természetesen teljes egészében a székhely-községben marad, nem decentralizálható, mert csak így oldható meg,