Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-29

1933 Az Országgyűlés 29. ülése, li vénye a népgazdaság mindenkori helyzetének és a gazdaságirányítási rendszernek. A tanácstörvény, a terv- és a pénzügyi törvény, továbbá a kormány határozatai jelentősen bővítették, főként a fővárosi és a meg3^ei tanácsok gazdálkodási jogkörét, javították gazdaságszervező tevékenységük feltételeit. Kevésbé mérséklődött ugyanakkor a helyi tanácsok gazdasági függősége, pénzgazdálkodásuk kötöttsége. A népgazdaság helyzete a hetvenes években lehetővé tette a tanácsi pénzalapok dinamikusabb ütemű növelését. A kedvezőbb körülmények és a tanácsok tervszerű gazdálkodásának eredményeként a beszámolási időszakban, különösen annak első felében, számottevően fejlődött a lakossági infrastruktúra. Az előirányzottat túlteljesítve csaknem 870 ezer lakás épült, ami érzékelhetően enyhítette a lakásgondokat. A tanulólétszám növekedésének mértékét meghaladva — több mint 10 ezerrel — gyarapodott az általános iskolai osztálytermek száma. Fokozatosan kialakultak a csaknem teljes körű óvodai és az igényeket megközelítő bölcsődei ellátás feltételei. Enyhültek az egészségügyi és szociális ellátás legégetőbb gondjai, gyors ütemben bővültek a lakosság és a kommunális szolgáltatások, tovább fejlődött a kereskedelmi és vendéglátó hálózat. A tanácsok gazdasági tevékenysége, hatáskörük fokozatos bővülése ilyenformán egyre jelentősebb tényezője lett" az életkörülmények alakulásának. Az utóbbi években a népgazdaság általános helyzetéhez hasonlóan a tanácsi gazdálkodás, így a településfejlesztés és intézményfenntartás körülményei is nehezebbekké váltak. A tanácsok a VI. ötéves tervükben ugyan névlegesen nagyobb öszszegû fejlesztést irányozhattak elő, mint amennyit az előző tervidőszakban teljesítettek, azonban a tényleges felhasználás annál is kevesebb lesz a népgazdasági egyensúly megőrzését célzó kényszerű korlátozó intézkedések miatt. Főként az évközi korlátozásokat és elvonásokat fogadják érzékenyen a tanácsok, mivel ezek összefüggnek a lakosság javaslatait is tartalmazó testületi döntésekkel, a helyi közvélemény által számon tartott célokkal. A tervezett beruházások, felújítások megvalósításában és az intézmények működtetésében gondot okoz, hogy az árak és a költségek növekedését a központi költségvetés csak részben tudja pótolni. A tanácsok — a nagyobb önállóság lehetőségével élve, kezdeményező készségük fokozásával — általában igyekeztek alkalmazkodni a nehezebb körülményekhez. A központi támogatás mérséklődését és a többletköltségeket tartalékaik öntevékeny mozgósításával a helyi erőforrások fokozottabb feltárásával, takarékossági és költségkímélő szervezési intézkedésekkel törekedtek ellensúlyozni. Széles körű gazdasági, ellátási együttműködést alakítottak ki a területükön működő vállalatokkal, szövetkezetekkel. Közismerten szép eredményeket hozott a lakóhely szeretetét kifejező, az életkörülmények javításáért áldozatvállalásra is kész tenni akarás. A lakosság és a munkahelyi kollektívák társadalmi munkája, anyagi hozzájárulása az elmúlt 10 évben ötven — ezen belül az utóbbi 3 évben — 26 milliárd forinttal járult hozzá a települések fejlődéséhez, a lakóhely szebbé tételéhez. A tanácsok kezdeményezőén éltek az olyan lehetőségekkel is, mint a gáz, az útépítő és más társulások szervezése, vagy például a lakossági célt 84. október 18-án, csütörtökön 1934 szolgáló helyi kötvénykibocsátás. Ily módon is hasznosulhatott a lakosság saját érdekű áldozatvállalása és a különböző közösségek összefogása. Mindezek eredményeként a szigorúbb gazdasági körülmények ellenére az elmúlt három évben a kiemelt tanácsi fejlesztési feladatokat, nevezetesen a lakás-, az általános iskolai tanterem- és a gyermekintézmény-építést sikerült teljesíteni. A célok szükségszerű rangsorolásával ugyanakkor együtt jár, hogy egyes nem kiemelt ellátási területeken az eiedetileg számítottnál lassúbb a fejlődés. A gazdaságirányítás napirenden levő továbbfejlesztése várhatóan javítani fogja a tanácsok gazdálkodási feltételeit is. A Központi Bizottság múlt év októberi állásfoglalásának megfelelően az érintett központi szervekkel azon dolgozunk, hogy — a központi és megyei kötöttségek csökkentésével —• mindenekelőtt a városi és a községi tanácsok önállósága erősödjék, kapjanak gazdálkodásukhoz tágabb mozgásteret. Ennek megfelelően az a szándék, hogy a lakosság alapfokú ellátásához feltétlenül szükséges pénzeszközök álljanak a helyi tanácsok rendelkezésére, mégpedig biztonságosan tervezhető automatizmusok, illetőleg fejlesztési normatívák alapján. Bevételeikben tehát jelentősen növekedjék a helyben képződő források aránya. Ilyenformán a települések fejlődése a mainál jobban függ majd a városi és a községi tanácsok gazdálkodásának minőségétől, a gazdálkodó szervezetek és a lakosság áldozatkészségétől, vagyis előtérbekerül a helyi érdekeltség, mint a fejlődés ösztönző ereje. Nagyon lényeges, hogy ezek az ésszerű elvek és szándékok következetesen érvényesülnek majd a jogszabályalkotásban. A nagyobb gazdálkodási önállóság azonban nagyobb felelősséggel is együttjár. A tanácsoknak döntéseik következményeit az eddiginél sokkal inkább maguknak kell majd viselniük. A tanácsi gazdaságirányítás továbbfejlesztését illetően az egyetértést kifejező érdeklődés mellett helyenként túlzott várakozást is tapasztalunk. Sokan azt gondolják, hogy automatikusan több pénzhez jut majd a tanács. Úgy gondolom, a szabályozás hosszabb távon ezt is elősegítheti majd. Egyelőre azonban arról van szó, hogy a helyi tanácsok az eddiginél ösztönzőbb elosztási mechanizmus keretében jussanak hozzá bevételeikhez, és mint említettem, módjuk legyen azokkal ténylegesen önállóan gazdálkodni. Az elmúlt évek tapasztalatai azt igazolják, hogy a lakosság megnyerése, fokozottabb részvétele a helyi gondok megoldásában, a mainál pezsgőbb, sokszínűbb közéletiség kibontakoztatása a nehezebb gazdasági körülmények között is egyik lendítője lehet települések további fejlődésének, az életkörülmények kedvezőbb alakulásának. Tisztelt Országgyűlés! Amikor a törvény a tanácsokat népképviseletiönkormányzati és államigazgatási szervekként határozta meg, ezzel azt is kifejezésre juttatta, hogy nagy jelentőséget tulajdonít államigazgatási, ezen belül hatósági tevékenységüknek. A jól végzett hatósági munka ugyanis a jogszabályok végrehajtását, a jogos lakossági érdekek érvényre jutását szolgálja. így tehát politikailag is jelentős, mert javítja a társadalmi közérzetet, erősíti a tanácsok I és a lakosság kapcsolatát.