Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-29

1931 Az Országgyűlés 29. ülése, 1984. október 18-án, csütörtökön 1932 gaikat és szakbizottságaikat. 1978-ban megkezdte működését az államigazgatási főiskola, azóta különböző tagozatain már több mint 2300 igazgatási szakembert képeztek ki. Néhány, akkor elhangzott javaslat megvalósítása azonban csak fokozatosan oldható meg. így többek között a helyi tanácsok önkormányzati jellegének erősítése, gazdálkodási önállóságának fokozása, a kisközségekben az ellátás javítása, a községi apparátus felkészültségének növelése. Továbbra is fontos feladat a tanácsi szakigazgatási szervezet korszerűsítésének és az ügyintézés egyszerűsítésének a folytatása. Az írásban benyújtott beszámoló-jelentésem és a Központi Statisztikai Hivatal kiadványa részletes áttekintést ad a törvény végrehajtásáról. Ezért most csak néhány fontos és időszerű tanácsi témáról, feladatról szólok, valamint tájékoztatást adok a járások megszüntetésének és az új helyi irányítási rendszer működésének főbb tapasztalatairól. Tisztelt Országgyűlés! A tanácsok munkáját az elmúlt tíz évben is oly módon kellett fejleszteni, hogy tovább erősödjék népképviseleti-önkormányzati jellegük és államigazgatási funkciójuk. A hármas jelleg érvényesítése valamennyi tanácsi szerv feladata. A népképviseleti-önkormányzati vonások azonban elsősorban a választott testületek tevékenységében jutnak kifejezésre. Ezért alapkövetelmény irányító, meghatározó szerepük növelése. A tanácsüléseken résztvevő képviselők tanúsíthatják, hogy a testületi munka tartalmában is, módszereiben is fejlődött. A tanácsok sokoldalúan foglalkoznak a település életét, a lakosság ellátását érintő témákkal, mind gyakrabban hosszabb távra is meghatározzák a lakosság életkörülményeit közvetlenül érintő feladatokat. A helyi tanácsok nagy többsége kidolgozta és elfogadta településrendezési tervét. A gondosabb előkészítés eredményeként a testületi döntések megalapozóttabbak, következetesebb végrehajtásuk számonkérése. Érezhetően nyíltabb lett a tanácsok tevékenysége. Döntéseik előkészítésében, végrehajtásában és annak ellenőrzésében mind szélesebb körben támaszkodnak a lakosság közreműködésére. A tanácsülések ugyanakkor még nem mindenütt eléggé aktív és hatékony fórumai a helyi politizálásnak, az eltérő érdekek összehangolásának, ütköztetésének. A döntések gyakran inkább csak szentesítik az előterjesztett határozati javaslatot, nem jut bennük megfelelően kifejezésre a testület, és ezen keresztül a lakosság akarata. Az is tapasztalható, hogy a tanácsok törvényben megfogalmazott jogai és kötelezettségei nincsenek mindig összhangban tényleges lehetőségeikkel. Ennek okai összetettek, többfélék. A helyi tanácsok elsősorban gazdálkodásuk kötöttségei miatt pénzalapjaiknak kisebb hányada felett dönthetnek szabadon. A tanácstagok és a bizottságok ritkán kapnak megfelelő tájékoztatást a testületi előterjesztések előkészítése közben felmerült eltérő véleményekről, azok indokairól. Ez nehezíti eligazodásukat a tárgyalt témákban. Az is tapasztalható, hogy a tisztségviselők és .szakigazgatási vezetők egy része nem veszi jó néven, ha a testületi vita alapján változtatni kell az előterjesztéseken. A tanácstestületek tevékenységének továbbfejlseztéséhez — amint ezt a Központi Bizottság állásfoglalása is tartalmazza — mindenekelőtt arra van szükség, hogy növekedjék szerepük a különböző helyi, területi érdekek feltárásában, összehangolásában és érvényesítésében. Biztosítani kell a tanácsok önállóságát a helyi feladatok meghatározásában, növelni lehetőségeiket és érdekeltségüket a helyi források kiaknázásában, anyagi eszközeik felhasználásában, a lakosság mozgósításában. További követelmény, hogy a tanácsi testületek következetesebben, érdemibb módon kérjék számon határozataik, rendeleteik végrehajtását, fordítsanak nagyobb gondot a szakigazgatási szervek rendszeres és alapos ellenőrzésére, beszámoltatására. Ez azért is fontos, mert az utóbbi években jelentősen bővült a tanácsapparátus hatásköre a lakosság ügyeinek intézésében. Mindez a tanácsi vezetőktől is, és magától az apparátustól is más munkastílust, szemléletet kíván meg, főként a testületek szerepének, súlyának és tekintélyének növelésében. Fontos követelmény továbbá, hogy a tisztségviselők a döntések előkészítésében, a végrehajtás ellenőrzésében növeljék a tanácsi bizottságok szerepét, rendszeresebben kérjék ki a tanácstagok, a lakosság véleményét, gondoskodjanak arról, hogy az apparátus munkájában következetesen érvényesüljön a testületi irányítás. Az is erősíti a testület meghatározó szerepét, ha a tervek, programok kidolgozásánál és a tanácsrendelet alkotásánál gyakrabban alkalmazzák a kétlépcsős tárgyalási módszert. Ennek az a lényege, hogy a tanács a lakosság véleményének, igényeinek ismeretében először a koncepciót fogadja el, ennek alapján dolgozza ki az apparátus a határozati javaslatot, amelyről aztán véglegesen dönt a testület. A lakosság széles körét érintő tervek, határozatok és tanácsrendeletek tervezetének rendszeresebb lakossági vitára bocsátása is hasznos módja a döntések társadalmi megalapozásának. A testületi képviseleti munkában meghatározó szerepük van a tanácstagoknak. Nagy többségük közéleti felelősséggel tesz eleget megtisztelő megbízatásának. A tanácstagok általában megfelelően képviselik választóik érdekeit, széles körű kapcsolatot alakítottak ki a lakossággal és a társadalmi szervekkel. Elén járnak a társadalmi munka szervezésében, aktivitásuk bizonysága az évenként mintegy 10 ezer interpelláció, s az ennél is több közérdekű javaslat. Közéleti tevékenységükhöz a jövőben még több támogatást kell nyújtani. Rendszeresebben kell tájékoztatni őket a település életét érintő kérdésekről, tervekről, elképzelésekről. Kapjanak több megbízatást a tanác? képviseletére, a tisztségviselők és az apparátus dolgozói jobban támaszkodjanak véleményükre, következetesebben hasznosítsák javaslataikat. A tanácstagok így eredményesebben kapcsolódhatnak be a testületi munkába, méginkább cselekvő részeseivé, lelkes alakítóivá válhatnak a lakóhelyi közéletnek. Ezáltal is növelhető társadalmi megbecsülésük. Kedves Képviselő Elvtársak! A tanácstörvény és más magas szintű jogszabályok számottevően növelték a tanácsok területés településfejlesztési lakosságellátási feladataikat. Alapvetően fontos ezért népképviseleti-önkormányzati tevékenységük gazdasági megalapozása. Ezt olyan folyamatnak kell tekintenünk, amely függ