Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-29

1929 Az Országgyűlés 29. ülése, 1984. október 18-án, csütörtökön 1930 ,,ha elkobozzák, hangos botrányt csapva kell őket Budapesten visszakövetelni". „Követelni és konfrontálni kell—" javasolja a cikk írója, s néhány további módszert is ismertet. A hazalátogatókat a valutatörvények megsértésére biztatja, mondván, azok is csak a diktatúra törvé­nyei. A konfrontálás eredményeitől pedig azt várja, hogy mennél több eset válik nyilvánossá, annál szalonképtelenebbé válik a Kádár-rendszer. Több ilyen példát lehetne idézni. Nem hiszem azonban, tisztelt Országgyűlés, hogy a felerősödött antikommunista hang a nyíl­tabbá váló uszítás, minket politikánk megváltozta­tására kellene késztessen. Ellenkezőleg. Mély meggyőződésem, hogy folytatnunk kell bevált jó politikánkat, a kivándorolt emigrált magyarság irányában. Fokozatosan kiterjesztve tevékenységünket új és új területekre, a magyarul már nem beszélő, de hazánk iránt lojálisán érző, s fokozódó érdeklődést mutató másod-harmad-ge­nerációra is. Mi ezzel a politikával fordítottuk meg a helyze­tet, ennek folytatása a mi érdekeinket szolgálja. Ez esetben is igaz ugyanis, hogy a jó politika az, amely az ellenséges támadásokat megszüntetni nyilvánvalóan nem tudja, de azok hatásának sem­legesítésére, vagy a hatás csökkentésére minden­képpen a legalkalmasabb eszköz. Tisztelt Országgyűlés! A külügyminiszter elv­társ beszámolóját a kormány nemzetközi tevé­kenységéről elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A beszámoló­hoz több hozzászóló nem jelentkezett, ezért a vitát bezárom. Dr. Várkonyi Péter külügyminiszter elvtársat illeti a szó. DR. VÁRKONYI PÉTER: Tisztelt Ország­gyűlés! Megköszönöm Dar vasi István, dr. Káldy Zoltán és dr. Gosztonyi János képviselők hozzá­szólásait. Úgy tekintem ezeket a hozzászólásokat, mint nagyon értékes és gondolatébresztő kiegészí­téseket, amelyek hozzájárultak a beszámoló telje­sebbé tételéhez. Darvasi elvtárs szavaihoz kapcsolódva magam is tanúsíthatom, hogy a külügyi bizottság rend­kívül aktívan, komoly vitával járult hozzá a be­számoló összeállításához, és mivel ritkán adódik rá alkalom, ezúton szeretnék köszönetet mondani a Külügyminisztérium nevében is a külügyi bizott­ságnak azért a folyamatosan segítő és ellenőrző munkáért, amelyet évek óta kifejt a Külügyminisz­térium munkájával kapcsolatban. Gosztonyi János hozzászólásához kapcsolódva el szeretném mondani, bár a beszámolóból, dehát ez terjedelmi okok miatt kimaradt, hogy a magyar kormány rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít a Mag3^arok Világszövetsége tevékenységének. Örömmel tapasztaljuk, hogy e tevékenység mind kiterjedtebb és mind áldásosabb. Űgy ítéljük meg, hogy olyan helyzet alakult ki az országban és az ország nemzetközi tekintélyében, hogy ma sehol a világon egyetlen becsületes, jószándékú ember­nek nem kell restellkednie amiatt, hogy Magyar­ország a szülőhazája. Azt gondolom, hogy ez a Magyarok Világszövetségének tevékenységét is segíti. Végül hálás vagyok dr. Káldy Zoltán püspök úrnak, hogy rámutatott — kiegészítve a beszá­molómat — a magyarországi egyházak béketevé­kenységére, nagyon fontos nemzetközi aktivitá­sára. Valóban nagy figyelem kísérte és örömmel láttuk, hogy a Lutheránus Világszövetség Magyar­országon, Budapesten tartotta ülését. Hadd tegyem hozzá, amit püspök úr nyilvánvalóan szerénység­ből elmulasztott megemlíteni: ezen az ülésen első ízben magyar elnököt állítottak e szervezet élére, amelyhez szívből gratulálunk és további sikeres munkát kívánunk a szerintünk is „szent" élet vé­delméért folytatott munkájához. Kérem a Tisztelt Országgyűlést, hogy mentsen fel a részletes válaszolási kötelezettség alól. Kö­szönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. Kérdem az Országgyűlést, hogy a külügyminiszter beszámolóját, valamint a fel­szólalásokra adott válaszát jóváhagyólag tudomá­sul veszi-e? Aki igen, szíveskedjék kézfeltartással megszavazni. (Megtörténik.) — Tartózkodott va­laki ? —• (Nem.)—Ellenvéleménye van-e valakinek ? — (Nincs.) Kimondom a határozatot. Az országgyűlés a külügyminiszter beszámolóját, valamint a felszóla­lásokra adott válaszát jóváhagyólag tudomásul vette. Tisztelt Országgyűlés! A napirend szerint kö­vetkezik dr. Papp Lajos államtitkár, a a Miniszter­tanács Tanácsi Hivatala elnökének beszámolója a tanácsokról szóló 1971. évi I. törvény végre­hajtásáról. Dr. Papp Lajos államtitkár elvtársat, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökét illeti a szó. DR. PAPP LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! A tanácsok politikai rendszerünk jelentős alapintézményei. Fontos sze­repet töltenek be a szocialista társadalom építésé­ben, az államélet és a szocialista demokrácia ki­bontakoztatásában, a lakosság képviseletében és szolgálatában, valamint az államigazgatási, ható­sági feladatok végzésében. Ez az alapvető indoka annak, hogy az elmúlt évek során több magas szintű politikai, állami és társadalmi szerv is érté­kelte a tanácsok munkáját. Legutóbb — a múlt héten — a párt Központi Bizottsága tárgyalta meg a tanácsok tevékenységéről szóló előterjesz­tést és állást foglalt munkájuk továbbfejlesztésé­nek irányairól. A tisztelt országgyűlésnek az 1974. évi őszi ülésszakon számoltam be első alkalommal a tanács­törvény végrehajtásáról. Jelenthetem, hogy a kor­mány és a tanácsok megkülönböztetett gondot fordítottak, intézkedéseket hoztak az akkori vitá­ban elhangzott javaslatok megvalósítására, a jel­zett hiányosságok felszámolására. Ezek eredmé­nyeképpen — csak a legfontosabbakat említve — szélesebb körű gazdasági, ellátási, igazgatási együtt­működés alakult ki a városok és a környező köz­ségek között. A helyi tanácsok fenntartásába került a lakosság ellátását szolgáló intézmények döntő többsége. Nagyobb figyelmet kapott az állami la­kóházak és közintézmények felújítása. Az egész­ségügyi intézmények integrációja jelentősen csök­kentette az ellátás korábbi párhuzamosságait. A ta­nácsok felszámolták formálisan működő bizottsá-

Next

/
Thumbnails
Contents