Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-29

1927 Az Országgyűlés 29. ülése, 1984. október 18-án, csütörtökön 1928 A hidegháború idején ezzel a nagyszámú magyarsággal érdemi kontaktusok nem voltak, nem lehettek. A kint élők körében fölényben volt a szélsőjobboldali emigráció álláspontja, miszerint ,,semmi kapcsolatot addig Magyarországgal, amíg ott, úgymond kommunista diktatúra van, még a hazalátogatás is bűn". Itthon pedig egyrészt egészen más gondjaink voltak, s emellett a viszonyok hatására magunk is hajlamosak voltunk sommás ítélkezésekre. Mindennek elsősorban a természetes családi, baráti, ismerősi kapcsolatok vallották kárát, sokszor súlyos emberi tragédiákat is maguk után vonva. Ma alapvetően más a helyzet. Emigrációs politikánk elvi politika, amely összhangban van politikánk egészével. Ezen a téren is tudomásul vesszük a realitásokat. Senkit nem csalogatunk haza, ellenkezőleg, azt mondjuk: bárki, bármikor, s bármilyen okból ment ki, legyen jó állampolgára a befogadó országának, tartsa meg annak törvényeit és szokásait, az államnak, amely neki most kenyeret ád. Emellett természetesen azt szeretnénk, ha a kint élők megőriznék anyanyelvüket, ápolnák népi, nemzeti kultúránkat, s ha utódaikat is ilyen szellemben nevelnék. Azt szeretnénk, ha normális kapcsolatban lennének szülőföldjükkel, ha méltányolnák a mai Magyarország eredményeit, s ha a maguk lehetőségei alapján elősegítenék hazánk és a befogadó országok közötti kapcsolatok fejlődését. Akik mindehhez tőlünk segítséget kérnek, azoknak amiben tudunk, támogatást nyújtunk. Ez a politika nem maradt visszhang nélkül. Az enyhülés kedvező feltételei között, az ország gazdasági megerősödésével, nemzetközi kapcsolataink szélesedésével összhangban alapvetően megváltozott hazánk és a diaszpórában élő magyarság viszonya. Mind többen és többen kezdtek hazalátogatni, s jelenleg évente 180 ezerre tehető a hazalátogatók száma. A szélsőjobboldali emigráció „semmi kapcsolatot a mai Magyarországgal" politikája mindennek következtében látványosan omlott össze. Erre a sorsra jutott az a módosult taktika is, mely szerint hazalátogatni lehet, a néppel kapcsolatot tartani lehet, de változatlanul bűn a rendszer intézményeivel való kapcsolattartás. A Magyarok Világszövetségének, amely a kivándorolt, emigrált magyarsággal való társadalmi kapcsolattartásra hivatott, 150 kisebb-nagyobb nyugat-európai és tengerentúli magyar egyesülettel, egyházközséggel, kulturális csoportosulással, körrel, klubbal van intenzitását tekintve természetesen különböző fokú, de rendszeresnek mondható kapcsolata. Ezek a szervezetek ideológiailag sokszor szembeállnak velünk. Vannak olyan tagjaik is, akik másként vélekednek történelmünk egyes kérdéseiről vagy mai dolgainkról, mint ami a mi álláspontunk. De valamennyien kiállnak a velünk való kapcsolatok mellett, ezt az ellenséges emigráció támadásai ellenére vállalják. Örülnek a szocialista Magyarország eredményeinek, jó nemzetközi hírünknek. A 15 éve útjára indult anyanyelvi mozgalom, amely kiváló hazai és külföldi szakemberek közös védnökségével működik, azóta egész intézményrendszert hozott létre. Többszáz külföldi magyar gyerek nyaral évente a SZOT balatoni gyermektáboraiban, nyelvoktatással egybekötött kurzusokon. Sárospatakon és újabban Baján is külföldi ós hazai középiskolás diákok tanulnak és nyaralnak együtt nyári táborokban. Tíz éve minden nyáron Debrecen ad otthont a külföldi magyar nyelvtanárok és nyelvoktatók továbbképző alkalmainak. A múlt évtől kezdve a kőszegi Jurisics Gimnáziumban külföldi magyar fiatalok részére tagozat létesült, s kormányunk támogatásával az itt tanulók részére most külön kollégium épül. Jövőre Veszprém ad otthont az V. anyanyelvi konferenciának. Évről évre erősödnek a hazai és a külföldi magyar értelmiségiek szakmai kontaktusai. Közgazdászok, könyvtárosok, egyházi emberek találkozásaira került sor az elmúlt években. Külön említésre érdemes a magyar orvosok tavaly megrendezett első, igen sikeres találkozója: 22 országból több mint 200-an vettek rajta részt. Másodízben rendeztük meg a külföldi magyar képző-, fotó- és építőművészek hazai tárlatát, „Tisztelet a Szülőföldnek" címen. Kétszáznyolcvanhárom külföldi művész mutatta be ezen alkotásait. Jövőre kerül sor az agrárszakemberek első találkozójára és tudományos tanácskozására. De készülünk már a műszaki és természettudományi területeken dolgozók, majd az erdészek, az állatorvosok és más szakemberek hasonló találkozóinak megrendezésére is. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a munka azért lett, azért lehetett eredményes, mert — túlzás nélkül mondható — közüggyé lett itthon. Kormányzatunk segítő szándékának egyik legújabb példáj intézkedés, amely lehetővé teszi, hogy azok a nyugdíjas nagyszülők, akik unokáikkal való foglalkozás céljából utaznak Nyugatra, három évig megszakítás nélkül kapják idehaza nyugdíjukat. Rövid néhány hónap alatt 467 nyugdíjas nagyszülő élt ezzel a lehetőséggel. Az anyanyelvi mozgalom azért lehet sikeres, mert minden akcióját a Művelődési Minisztérium is saját ügyének tekinti. Az értelmiségi kapcsolatok fejlesztésének fő támasza a Magyar Tudományos Akadémia. Végül, éppen, mert a külügyminiszter beszámolóját hallgatja és vitatja most az országgyűlés, alá kell húznom, hogy a munka jelentős terhét a magyar külügyi szolgálat, a Külügyminisztérium és külképviseleteink viselik. A kivándorolt, emigrált magyarság ügyeivel, gondjaival való törődés mindinkább diplomáciai karunk egészének feladatává válik. Tisztelt Országgyűlés! Az óhaza és a diaszpórában élő magyarság sokoldalú kapcsolata az enyhülés periódusában alapozódott meg. S bár egyelőre a nemzetközi helyzet feszültebbé válása e kapcsolatrendszert nem veszélyezteti, a növekvő nehézségeket reálisan kell számba vennünk. Újra felerősödött a szélsőjobboldali emigráció hangja. Sajtója tele van az ellenünk irányuló rágalmakkal és egyre többször uszítással is. Az egyik ilyen lap — pusztán példaként — miután a hazalátogatóknak azt ajánlja, hogy minden bőröndben bújjon meg egy-egy ellenünk irányuló sajtótermék, kifejti — idézem —