Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-29

1925 Az Országgyűlés 29. ülése, 1984. október 18-án, csütörtökön 1926 eljöttek, hogy hitet tegyenek a béke mellett és biztosítsák magyar népünket ragaszkodásunkról, hazaszeretetünkről. Az egyházak ilyen szolgálatára népünk és társadalmunk mindig bizton számíthat. Egyedülálló esemény volt az evangélikus egyház számára, hogy ez év nyarán vendégül láthatta a Lutheránus Világszövetség VII. nagygyűlését Budapesten. A világgyűlésen 99 tagegyházból 82 országból mintegy 1400 küldött vett részt és ismerkedett meg nemcsak egyházunk, hanem népünk életével is. Az egyik vasárnap 900 külföldi vendég látogatott meg az országban 114 evangélikus gyülekezetet, várost és falut. Itt az országgyűlés színe előtt hálásan megköszönöm kormányunknak, társadalmunknak, hogy ezt a nagygyűlést Budapesten tarthattuk meg. Szívből köszönöm Kádár János első titkár úrnak, hogy fogadta a Lutheránus Világszöség elnökségét, s velük nyílt és nagyon gyümölcsöző beszélgetést folytatott. Köszönöm, hogy a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa itt a Parlamentben a nagygyűlés résztvevői számára fogadást adott és hogy Trautmann Rezső elnökhelyettes úr őket melegen köszöntötte. Már maga az a tény, hogy az öt világrészből érkezők Budapesten összejöttek, kicserélhették gondolataikat az egyházak és világunk problémáiról, segítette a feszültségek enyhítését, a népek jobb megértését és az előítéletek leépítését. Témánk ez volt: Krisztusban reménység a világ számára! Azt tárgyaltuk meg, hogy milyen aktív szolgálatra hívja az egyházakat a világért az a tény, hogy reménységben élünk. A nagygyűlés határozottan állást foglalt a béke mellett, követelte a nukleáris fegyverkísérletek betiltását, a nukleáris fegyverek gyártásának és alkalmazásának kiiktatását és azok megsemmisítését. Állást foglalt a népek jobb megértése, és egymás közötti hidak építése mellett. Arra szólította fel a világ evangélikus egyházait, hogy aktívan és felelősséggel fáradozzanak az emberi élet megmentése, a társadalmi és gazdasági igazságosság megvalósítása érdekében. Ez a nagygyűlés megbecsülést szerzett nemcsak egyházunknak, hanem hazánknak és népünknak is. Abban a reményben zárom felszólalásomat, hogy magyar népünk és a jóakaratú emberek fáradozása az életért és a bókéért nem hiábavaló. A külügyminiszter úr expozéját hálás szívvel elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Gosztonyi János képviselőtársunk. DR. GOSZTONYI JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, az emberiség sorsáért aggódok legmegrázóbb felismerése az utolsó években, évtizedekben az volt, hogy merő altatás lenne pusztán a jóakarattól, a józan észtől vagy a jó szándéktól várni a háborús katasztrófa elhárítását. Az atombomba következményeinek felismerése sem viszi önmagában a tartós béke irányába a világot. Az ember persze laikus módon hajlamos lenne felkiáltani, ha arról hall, hogy mennyi lenne a halott, mi minden pusztulna el. Hajlamos lenne feljajdulni és megkérdezni, akárcsak a korlátozott atomháború híveit és teoretikusait is arról, hogy tulajdonképpen miféle emberek? De teljes mértékig megértve és osztva mindazt, amit Káldy Zoltán képviselőtársam az elrettentéssel összefüggésben morális megítélés szempontjából elmondott, mégis azt kell mondanom, hogy — amire rá kellett döbbennünk, tisztelt képviselőtársaim —, hogy olyan korszakba kerültünk, amikor természetesen a jóakaratnak és a jó szándéknak megvan az a maga meghatározott szerepe, de amikor tulajdonképpen mégis az erő, a fegyverzetek egyensúlya az, ami Európa és a világ békéjét biztosíthatja. Az enyhülés periódusa ezt az egyensúlyt megteremtette. A szélsőséges imperialista körök által inspirált új hidegháborús hullám, fegyverkezési hajsza ezt az egyensúlyt boríthatja fel, s ezért került ma a világ újra olyan helyzetbe, amelynek komolyságát nem lehet túlbecsülni. S éppen ezért — Tisztelt Országgyűlés külpolitika, amelyet a Magyar Népköztársaság kormánya szövetségeseinkkel összehangoltan folytat, egyedül tisztességes, tartalmát tekintve egyedül humánus, mert pontosan az enyhüléshez való visszatérést célozza, mert az egyensúlyt a fegyverzetek alacsonyabb szintjén kívánja megvalósítani. Ez a politika népünk egészének egyetértésével találkozik. S én csak csatlakozni tudok Darvasi István képviselőtársamhoz, amikor azt mondta: az országgyűlés is teljes támogatásáról biztosíthatja a kormányt, hogy a jövőben is kövessen el mindent a fenti célok érdekében, beleértve a kétoldalú kapcsolatok fejlesztését és erősítését is a világ minden országával, azok társadalmi rendszerétől függetlenül, amelyik velünk együttműködésre készek. A kétoldalú kapcsolatok, a dialógusok megléte ugyanis — még ha kis országokról is van szó —, segíthet az enyhüléshez való visszatérésben. Kölcsönös haszonnal járhat, nem is szólva arról az egyáltalán nem elhanyagolható hatásról, amellyel az emberek közérzetét befolyásolja, nevezetesen: segít a jövőbe vetett hit erősítésében; abban, hogy lehet másképp is, hogy néni visszafordíthatatlanul rohanunk a szakadék felé. Vas megyei képviselő lévén, hadd utaljak külön is a jugoszláv, valamint az osztrák—magyar kétoldalú kapcsolatokra. A megyében lakó emberek — tisztelt képviselőtársaim — sok mindent átéltek, sok mindenen keresztül mentek a hidegháború esztendeiben. S ma az elismerés és a köszönet hangján szólnak arról, hogy kormányunk külpolitikai tevékenysége nyomán egyre szorosabb kapcsolat alakulhat ki Vas megye és a szomszédos Burgenland, Steierország, illetve Szlovénia között. A lakosság hangulata, a lakosság közérzete változott meg azóta, amióta megváltozott a helyzet a határon. Tisztelt Országgyűlés! A nyugati és tengerentúli országokkal való- viszonyunk szempontjából fontos tényező, hogy milyen az ezekben az országokban élő, oda kivándorolt, emigrált magyarság viszonya a mai Magyarországhoz, illetve milyen az a politika, amelyet mi folytatunk irányukban ? Az elmúlt száz év során, bár pontos adataink nincsenek, milliónál jóval több magyar hagyta el különböző okok miatt szülőföldjét, a Kárpát-medence magyar nyelvterületét. Harmadrészük vagy talán nagyobb arányuk ma is él, szétszórtan a világ minden országában, kisebb-nagyobb diaszpórában. A kivándorolt, emigrált magyarság leszármazottainak száma nem meghatározható, becsülni több millióra lehet őket.