Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-29

1917 Az Országgyűlés 29. ülése, 1984. október 18-án, csütörtökön 1918 ügyminiszter elvtárs előadásából is meggyőződhettünk, a magyar külpolitika szilárd, elvi alapokon nyugszik, és ami az ország nemzetközi orientációját, szövetségi hovatartozását, a nemzeti és a közös érdekek összhangjának képviseletét és az ennek megfelelő mindennapos gyakorlatot, ideértve a Magyar Népköztársaság delegációjának az ENSZ-közgyülés most folyó ülésszakán eddig végzett munkát illeti, soha és sehol nem hagyunk kétséget afelől, hogy a Magyar Népköztársaság szocialista ország, a KGST és — ahogyan Kádár János elvtárs párizsi sajtóértekezletén mindenkinek figyelmébe ajánlotta —• a Varsói Szerződós korrekt és felelős tagállama. Ad vocem Kádár János elvtárs párizsi látogatása: aligha lett volna lehetséges, hogy a külügyi bizottság magát a külügyminiszteri expozé szövegét tárgyalja meg e nagy fontosságú látogatás előtt és eredményeinek ismerete híján, mégis, ami az alapelveknek, a mindennapos külpolitikai tevékenységben való érvényesülését és az ülés időpontjáig lezajlott világeseményeket illeti, módja volt megismerkedni a beszéddel, kérdezni, véleményét, majd egyetértését nyilvánítani. Ezért a külügyi bizottság megbízásából és nevében kijelenthetem, a bizottság egyetért a kormánynak, a külügyminiszteri expozéban ismertetett külpolitikai tevékenységével a nemzetközi helyzet napirenden lévő éppen időszerű vagy régóta megoldatlan kérdéseiben pedig osztja és támogatja a kormány álláspontját. Az országgyíílés és külügyi bizottsága nemzetközi tevékenységében ugyanazt az álláspontot foglalja el, ugyanazokért a célokért dolgozik, amelyeket és amelyek szolgálatában a végrehajtó hatalom, a kormány, a külügyminisztérium tevékenykedik. Ez az összhang növeli a Magyar Népköztársaság külpolitikájának azt a kiszámíthatóságát és megbízhatóságát, amiről nevezetes és azt a hitelt, amelynek ez a külpolitika világszerte örvend. Éppen ezért nincs értelme annak, hogy szaporítsam a szót és ismételjem azt, amit az igen tisztelt országgyűlés már az expozéban hallott. Ehelyett szíves engedelmükkel röviden szólok az országgyűlés külpolitikai tevékenységéről, a külügyi bizottság és a magyar interparlamentáris csoport munkájáról, valamint kifejtek egy-két gondolatot, amelyet a miniszteri beszámoló szükségképpen csak érinthetett. Az országgyűlés az elmúlt esztendőben tovább bővítette nemzetközi kapcsolatait. Fogadott és küldött delegációkat szocialista, harmadik világbeli és fejlett tőkés országokból, illetve országokba. Fogadta a hazánkba egyénileg ellátogató képviselőket, vagy a hozzánk is ellátogató, de előre nem jelzett küldöttséget. Az elmúlt évben összesen 28 ilyen esemény zajlott le. A parlementi delegációk vagy a parlamenti tagok találkozóin nem születnek és nem is születhetnek államközi megállapodások. Annál nagyobb jelentősége van annak, hogy a küldöttségek tagjai, illetve az egyénileg ideérkezők megismerhetik a vendéglátók, illetve a fogadó ország életét, mindennapjait, beszélgetéseket folytathatnak és meggyőződhetnek arról, hogy azok, akiknek anyagi érdekeik nem diktálnak mást, akiknek agyát nem lúgozta ki a szocializmussal szemben ellenséges propaganda, akik valóban választóik akaratát képviselik, békét, a népek közötti barátságot, megegyezést, fegyverektől és háborús veszélyektől mentes államközi viszonyokat óhajtanak, érkezzenek bár a világ bármely szögletéből. így igen értékes emberi, sőt személyes kapcsolatok alakulnak ki, amelyeknek felbecsülhetetlen szerepük van és lehet a mesterségesen szított gyanakvás és bizalmatlanság felszámolásában. Kérem szíves elnézésüket, ha eltekintek a fogadott és indított parlamenti küldöttségek, illetve képviselők felsorolásától. A külügyi bizottság munkáját, tekintettel bizonyos eseményekre, két évre visszamenőleg tekintem át. Ami a folyó munkát illeti, az előző évben is és az idén is megszakítás nélkül tájékozódtunk a nemzetközi helyzetről ós a magyar külpolitika tevékenységéről. A miniszter, illetve az államtitkár elvtárs, időnként a miniszterhelyettesek minden alkalommal értékes és kimerítő információval szolgáltak és figyelemmel hallgatták a bizottság tagjainak véleményét. Kiemelek néhány fontosabb napirendi pontot. A bizottság a múlt évben helyesléséről biztosította a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának a nemzetközi helyzetről szóló határozatát, támogatta egyfelől a Görög Köztársaság, másfelől a Ciprusi Köztársaság álláspontját, a Cipruson létrehozott és a sziget egységét, szuverenitását sértő török különállam létrehozásának kérdésében és nyilvánosan is állást foglalt nemzetközi kérdésekben a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége fennállásának 60. évfordulója alkalmából. Az Interparlamentáris Unió magyar csoportja rendszeresen képviseltette magát az Unió tanácskozásain. Az Unió úton van afelé, hogy leküzdje azokat a nehézségeket, amelyeket politikai és pénzügyi okok idéztek elő. Tagcsoportjainak száma immár meghaladja a százat. A magyar csoport, mivel az Unió alapítóinak egyike, mivel delegációjának személyi összetétele hosszú idő óta változatlan, és az alapítás óta első ízben egy taggal a végrehajtó bizottságban is képviseli a közös érdekeket, tekintélyt élvez az Unió tagságának körében és minden erejével azon van, hogy előmozdítsa a különböző országok parlamentjeinek és tagjaiknak közeledését, jó kapcsolataikat, és azt, hogy ez a tekintélyes nemzetközi szervezet öt év múlva békében ünnepelhesse fennállásának századik évfordulóját. Ma is nagy elismeréssel emlegetik az Unió Budapesten megrendezett V. európai együttműködési és biztonsági konferenciájának sikerét, és a magyar delegációnak azt a tevékenységét, amelyet a siker előmozdítása érdekében kifejtett. Az Unió nemrég Genfben lezajlott 72. konferenciája egyébként igen jó határozatot fogadott el a gyarmati rendszer maradványainak felszámolása, KözépAmerika kérdésében, valamint a női egyenjogúság kérdéseiben, ós pozitívnak mondható abból a szempontból is, hogy a küldöttségek — egy-két csekély kivételtől eltekintve — kerülték a konfrontációt. Tisztelt Országgyűlés! Két gondolattal kívánom aláfesteni a külügyminiszter elvtárs expozéját. Egyetértek azzal a megállapítással, hogy a nemzetközi életben bekövetkezett kedvezőtlen változások, amelyekért egyélegyébként nem a szocialista országoké a felelősség, nem visszafordíthatatlan. Ezzel kapcsolatban csak arra kívánom felhívni a figyelmet, hogy ehhez jelesül a kedvezőtlen folyamatok megállításához, illetve megszüntetéséhez, nem elegendő a szocialista országok jóakarata, a tárgyalóasztalokon fekvő