Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.
Ülésnapok - 1980-19
1237 Az országgyűlés 19. ülése, 11 hiszem az utóbbi Szolnokról —, vetettek fel, nevezetesen szerződési fegyelemnek nevezték röviden a gazdálkodó szervezetek szerződéseinek a maradéktalan teljesítését. Erről sem beszéltem, mert inkább arról beszéltem a beszámolóban, ami most probléma. A szerződésen kívüli csatornákról, amikor a vállalatok a kapcsolataikat szerződésen kívüli útra terelik. Biztosítanom kell azonban a Tisztelt Országgyűlést arról, amikor szerződés van, és a szerződést nem megfelelően teljesítik, késedelmesen teljesítik, vagy minőséghibásan, a gyakorlat igen határozott. A példák egész sorát lehetne elmondani, nem akarok erre kitérni. Minthogy a képviselő elvtársak felszólalásai, három-négy is, a mezőgazdaság köréből adódott, meg kell mondanom, határozott és szigorú álláspontot követünk, például a vetőmagtermelési problémákkal, ahol az az álláspontunk, hogy reális teljesítés adódjon. ,,Egy vetőmagtól" szerény véleményünk szerint „el kell várni", hogy abból a növény kikeljen, ha a vetőmag megfelelően kezelt, ha a vetőmagot megfelelő gazdálkodási körülmények között juttatták a földbe, és megfelelőek a talajhőmérséklet és az éghajlati viszonyok. Lehet a vetőmag a világnak a legszebb nylonzsákjában lezárva ónplombával. kártérítést kell fizetni, mert lehetetlennek tartjuk, hogy száz és száz hektárnyi föld parlagon maradjon, és nem hivatkozhatnak, ha úgy tetszik a szabványra sem. Ezzel csak azt akarom kifejezésre juttatni, hogy a szigorú gyakorlat bizony, megkérdőjelezi, adott esetben azt, hogy a szabvány vajon takarhat-e mindent. Én azt hiszem, hogy a példákat nem kell tovább sorolni, lehetne szólni az exportot érintő napos baromfiak átvételénél is jelentkező problémákról, ahol ezrekről és ezrekről van szó, és ahol oda jutunk, hogy a kötbérrel nem sokra megyünk, mert reális teljesítésre van szükség. Nem kívánok belebocsátkozni abba, amit Lukács János elvtárs Zala megyéből mondott, nagyon sok igazat mondott. Meg kell azonban jegyezni, én a beszámolóban azt érintettem, hogy tapasztaljuk a felelőtlenséget, a könnyelműséget a lakosság részéről a különböző jogi kötelezettségvállalásoknál. A felszólalásból az jelentkezik, hogy az emberek könnyelműek, hogy nem ismerik a jogokat és a kötelezettségeket. Itt nem szaktudásról van szó, hanem arról, hogy ezekben az építőközösségekben két-három ember hangadóskodik és elviszi a többséget rossz irányba. Hadd ne bocsátkozzak bele, elképesztő dolgok tudnak adódni, bizony a bíróságok nincsenek könnyű helyzetben. Én köszönettel vettem azt a figyelemfelhívást, amit volt szíves elmondani. Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül felhívom a figyelmét a képviselő elvtársaknak arra, hogy a társadalmi tudatformák között, nézetünk szerint, két nagyon jelentős tudatforma, a politikai tudat és az erkölcsi nézetek mögött ott áll harmadikként a jogtudat. Rokon is ezekkel. A jogtudat, azok a nézetek, amelyek kifejezik az emberek, az állampolgárok viszonyát az államhoz, a joghoz, az igazsághoz, az igazságszolgáltatáshoz, a törvényességhez. f. március 24-én, csütörtökön 1238 Ezért meggyőződésem, hogy a tisztelt képviselő elvtársak is nagyon sokat tehetnek a lakosság jogtudatának erősítéséért, ennek a jelentős társadalmi tudatformának a fejlesztéséért, mely egyaránt érdeke az egyénnek és a társadalomnak. Köszönöm a szíves figyelmüket és kérem, szíveskedjenek a válaszomat elfogadni. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. Kérdem az országgyűlést, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolóját, valamint a felszólalásokra adott válaszát jóváhagyólag tudomásul veszi-e. Kérem, hogy aki egyetért, szíveskedjék kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nincs.) Tartózkodott valaki? (Nem.) Kimondom a határozatot: Az országgyűlés a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolóját, valamint a felszólalásokra adott válaszát jóváhagyólag tudomásul vette. Tisztelt Országgyűlés! Dr. Szíjártó Károly legfőbb ügyész elvtárs kíván szólni. DR. SZÍJÁRTÓ KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a képviselő elvtársak ügyészi munkát érintő felszólalásait, észrevételeit, javaslatait és figyelemfelhívó megjegyzéseit. Köszönöm Antalffy elvtársnak, az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága titkárának a bizottság nevében elmondott értékelő szavait, az ügyészi tevékenység jobbítására irányuló észrevételeit. A képviselő elvtársak nagy társadalmi felelősségtől áthatva tették meg észrevételeiket, amelyek egyben jól példázzák, hogy a törvénysértések és a bűnözés megelőzése csakis széles társadalmi összefogás talaján hozhat eredményeket. Az észrevételeket, javaslatokat a további munkánkban hasznosítani fogjuk és meg fogunk vizsgálni minden olyan felvetett kérdést, amit az elvtársak itt javaslatként előadtak. Szeretném felhasználni az alkalmat arra, hogy köszönetet mondjak az országgyűlés jogi bizottsága tagjainak azért a nagy értékű, menet közben nyújtott segítségért, amivel az elmúlt időszakban is hozzájárultak az ügyészi munka tapasztalatainak közkinccsé tételéhez és az állampolgárok önkéntes jogkövetésének az elősegítéséhez. A képviselő elvtársak a hozzászólásaik során sok fontos, kiemelésre méltán számot tartható kérdést érintettek a felszólalásaik során. A legfontosabbak közül egyet-kettőt én is szeretnék most egészen röviden aláhúzottan hangsúlyozni. Elsősorban a nyomozások eredményesebbé tételének a fontosságát szeretném említeni. Ez a munka a rendőri szervekre háruló feladatokon túlmenően az ügyészségekre és személy szerint minden egyes ügyészre fokozott kötelezettségeket ró. Mátay elvtárs, Fodor elvtárs is beszélt erről a munkáról. Éppen ezért a nyomozásfelügyeleti tevékenységet tovább kell javítanunk, tovább kell fokoznunk. A bűnüldöző szervekkel fennálló jó munkakapcsolatok erősítését tovább kell fokozni. Általában nagyobb segítséget kell adni a napi nyomozati munka végzéséhez, a nyomozószerveknek. Különösen a rendőri parancsnokok, a
