Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-28

1871 Az Országgyűlés 28. ülése, 1984. június 20-án, szerdán 1872 lehetne a külpiacon elérni, akkor mi már nem -tudunk szállítani. Évek óta küszködünk a burgonyatermelés mennyiségi gondjaival. Jó termés esetén a hazai felvásárlás és feldolgozás oldja meg a felesleg elhelyezését, a termelési kedvet megtartva, hogy ebből az alapvető élelmezési cikkből alacsonyabb termelés esetén se szoruljunk importra. Tisztelt Országgyűlés! A meglevő gondok és problémák ellenére úgy érzem, megállapítható, hogy a külkereskedelem egészének munkája — a külkereskedelmi vállalatok között kialakuló verseny következtében — az elmúlt egy-két évben sokat változott, lényegesen javult. A külkereskedelemben dolgozók munkája akkor lesz még eredményesebb, ha ez a verseny magasabb exportárakat eredményez, a népgazdaság és a termelő érdekei is egyaránt érvényesülhetnek. A termelők érdekeltségét külön is szeretném kiemelni és fontosságának megfelelően hangsúlyozni, mert nemegyszer adódik — például zöldség-, vagy gyümölcsexport esetében is —, hogy mindenki nyer az üzleten, a termelőnek pedig a költségei sem térülnek meg, pedig lényegében a kockázatot is ő vállalja. Tisztelt Országgyűlés! Tudom, hogy a jelenlegi helyzetben az importszabályozás enyhítése nem könnyű dolog, és ez szorosan összefügg az export növelésével. Mégis, e helyről arra kérem az illetékes kormányzati szerveket, hogy azokban az esetekben, ahol a mással nem helyettesíthető tőkés import — gép, gépalkatrész és alapanyag — hiánya veszélyezteti a folyamatos exporttermelést, a behozatali korlátozás alóli mentesség lehetőségét vizsgálják meg. Egyes, különösen hatásos gyógyszer-alapanyagok vonatkozásában fontosnak tartom a korlátozás alóli mentesség biztosítását, mivel azok hiánya a kórházak intenzív osztályain lelassította a gyógyítást és annak hatékonyságát. Tisztelt Országgyűlés! Az írásos beszámolót és a miniszter elvtárs szóbeli tájékoztatását a magam és a Bács-Kiskun megyei képviselők nevében elfogadom és az Országgyűlésnek tisztelettel elfogadásra ajánlom. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A beszámolóhoz több hozzászóló nem jelentkezett, azért a vitát bezárom. Veress Péter külkereskedelmi miniszter elvtárs kíván szólni. VERESS PÉTER: Tisztelt Országgyűlés! A hozzászólások tulajdonképpen külkereskedelmünk, mindenekelőtt kivitelünk valamennyi kérdését érintették. Kérem, mentsenek fel az alól, hogy minden kérdésre külön részletesen válaszoljak. Egy sor olyan kérdés hangzott el — észrevétel, kritika, javaslat —, amelyik külön vizsgálatot igényel. Azt ígérem a felszólaló képviselőtársaknak, hogy külön is megkeressük őket, hogy a problémát tovább pontosítsuk, tisztázzuk, és a megoldás módjait keressük velük és más illetékes szervekkel közösen. Szeretném megköszönni a kereskedelmi bizottság előadójának — és ha nem veszik illetéktelennek, még az előző napirendi pont bizottsági előadójának is — felszólalását, ezek nagy felelősséggel, szakszerűen, a problémák reális megfogalmazásával, és néhány tekintetben az eddigi tevékenység, a külkereskedelmi munka támogatásával foglalkoztak. Sok szó esett az export ösztönzés ügyeiről. Már az ez évi szabályozásban is törekedtünk, és a jövő évi export-szabályozásban mindenképp el akarunk jutni oda, hogy mind a konvertibilis, mind a rubel-export szabályozása még egyszerűbb, világosabb, és áttekinthetőbb legyen. Régóta foglalkozunk a beszállítók export ösztönzöttségével, pontosabban deviza-érdekeltségével, exportra termelő érdekeltségével is. A legjobb megoldást még nem találtuk meg. Remélem, hogy a mainál jobb megoldásra azért tudunk jutni ebben az ügyben. Nekünk is az a véleményünk a Külkereskedelmi Minisztériumban, hogy a legjobb megoldás egy jól működő árfolyam, melyet — a nemzetközi gyakorlatoknak megfelelően — megfelelő forgalmi adó-visszatérítés egészít ki. A kettő együtt kell, hogy a kivitel jelentős részét kifizetődővé tegye. Természetesen kevésbé vagy nagyon gazdaságtalan termelő, vagy válsághelyzetben levő iparágak, termelési ágak — sajnos — még sokáig lesznek, és ezek valamilyen formában külön segítségre szorulhatnak. Ismétlem: az export-szabályozással kapcsolatos valamennyi megjegyzést, bírálatot, javaslatot reális gondnak, reális felvetésnek tartom, és a szabályozó rendszer továbbfejlesztésénél ezekkel számolni fogunk. Szó volt a határmenti árucseréről, a nullszaldós megoldásokról. Azért kapcsolom össze ezt a kettőt, mert részben hasonló természetű ügyek. Támogatjuk mindkettőt, mert több árut termelnek kivitelre, több importot tesznek lehetővé, és erősítik, gazdagítják a magyar és a külföldi vállalatok együttműködését. Mindkettőnél érvényes az a megjegyzés, amelyet a nullszaldós ügyekkel kapcsolatban úgy emlékszem, Marton János képviselő elvtárs tett, hogy időnként árfelhajtó hatása van, és ez minden olyan ügyletnél lehetséges, ahol szoros az árukapcsolás az exporttermék és a behozott termék között. Különösen akkor, ha az egyik fél áldozatot hoz vagy úgy érzi, hogy áldozatot hoz azzal, hogy a partner áruját cserébe elfogadja és az ebben rejlő vagy vélt kockázatát megfizetteti a partnerrel a másik oldalon. A határmenti árucserénk egyébként az egyik leggyorsabban fejlődő tevékenységi águnk volt az elmúlt esztendőben. Jugoszláviával például akkora a határmenti forgalmunk, amely meghaladja számos nyugat-európai fejlett tőkés országgal vagy például Kanadával fennálló tényleges teljes forgalmunkat. Ez talán nem nagy dicsőség az említett országokkal való kapcsolataink színvonalára nézve, de mint tény és öszszehasonlítási alap igaz. Amit a határmenti árucsere engedélyezésének bürokratizmusáról mondtak, abban is sok reális elem van. Mégis kérem, fogadják el, hogy valós gondjaink is vannak. Az egyik tényleges gond — Radnóti elvtárs is beszélt erről, — hogy nem tudjuk tudomásul venni, hogy a határmenti forgalomban ilyen árucsere formájában kimen-