Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-28

1873 Az Országgyűlés 28. ülése, jenek olyan áruk, amelyek konvertibilis pénzekért máshol értékesíthetők. A másik gond ez az árfelhajtó szerep, amelyről az imént említést tettem. Van egy harmadik gond is. A határmenti cserékben gyakran előfordul, hogy a magyar á:u kimegy, az ellentétel pedig nem jön be, nem is űzetnek valutát. Van vesztesége a vállalatnak is, veszteség a népgazdaságnak is. Ezekre és sok egyéb nem említett gondra, veszélyre figyelve a külkereskedelmi igazgatás biztonságos megoldásra, biztonságos engedélyezésre törekszik és lehetséges, hogy ezért túlszabályozzuk ezt a dolgot, túlságosan félünk a veszélyektől. Ide sorolom a párhuzamos jogok engedélyezésének a kérdését is. A szóbeli beszámolómban részletesen foglalkoztam ezzel a témával. Ez valóságos, élő probléma. Félve mindazoktól a gondoktól, amelyekről szó esett, itt egy kicsit szorosra fogtuk a szabályozást az elején, később korszerűsítettük, módosítottuk, de még mindig rengeteg vita van ekörül. A vita részben érthető. Minél több magyar vállalat jut külkereskedelmi joghoz, annál több ellenzője van a párhuzamos jognak. Mindenki védi a saját pozícióját. Ha majd erőteljes árukínálat, olyan ösztönző rendszerünk és olyan teljesítőképességünk lesz, hogy a gazdaság sokféle portékát, többféle vállalaton keresztül fel tud ajánlani, akkor szabadabbra lehet engedni a versenyt is, de már most is azzal foglalkozunk, hogy a mostani szabályozásnál áttekinthetőbb, egyszerűbb megoldást találjunk. Mint szóbeli beszámolómban mondtam, olyan szabályozást, ahol a vállalatok- lehetőleg egymás között rendezik el az ügyeket. Nem valami illegális kartellszervezetre gondolunk, hanem más típusú megoldásokra, ahol automatikusan beleütköznek a verseny-, a játékszabályok meg nem tartásába és automatikusan érzik ennek hátrányát. Hozzá kell termem, hogy ebben a feszült időszakban, amikor központilag akartunk szabályozni vagy központilag szabályoztunk és központilag akartunk ellenőrizni, részben túlszabályozás is volt, részben nem voltunk elég következetesek a játékszabályok megsértőivel szembeni fellépésben, nem vontunk meg jogokat annyiszor, ahányszor kellett volna, nem éltünk a szankció lehetőségeivel. A jövőben több automatizmus kell, kevesebb hatósági, hivatali szerep ebben az ügyben, és következetesebb, határozottabb fellépés első fokon a külkereskedelmi igazgatásban, azután pedig a Külkereskedelmi Minisztérium területén. A kis volumenű kivitel ügyével két-három év óta valóban kezdünk komolyan foglalkozni. Néhány jó példát hallottunk, az Interágot, a Generál impexet említette egy képviselő elvtárs. Más vállalatokat is megbíztunk, illetve felhatalmaztunk az apró tételekkel való foglalkozásra, és ez a törekvésünk a jövőben is. Ezt a célt szolgálja többek között a megyei képviselői rendszer megteremtése. A kezdeti eredmények igen biztatóak. Azt is látnunk kell azonban, hogy a kis tételnek is versenyképesnek kell lennie, minőség, ár, szállítási határidő és minden egyéb tekintetében. * Többen szóvá tették a külkereskedelmi árrés kérdését, Radnóti elvtárs mondja, a külkeres5.3 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ 1984. június 20-án, szerdán 1874 kedelmi árrés ma már a tényleges elemi költségek fedezésére sem elég sok esetben. Azt hiszem, nem helyeseljük és nem is fogadjuk el, hogy a külkereskedelmi vállalat spekulatív módon ilyen utólagos alkuval próbálja partnerén behajtani az indokoltnak vélt jövedelmét, bevételét. Egyáltalán a külkereskedelmi vállalatok helyzetének megítélésével és jövőjével foglalkozva az a felfogás, hogy a jövőben a külkereskedelmi vállalat egyre inkább abból éljen meg, hogy szükség van rá, hogy partnerei nem nélkülözhetik, hogy a népgazdaság nem nélkülözheti, és nem abból, hogy állami határozat életben tartja. Ez teremt olyan versenyfeltételeket és a külkereskedelmi vállalat olyan működési feltételeit igényli — többek között kereskedelmi tőke és egyéb feltételek —, amelyek tényleges versenyt teremtenek belföldön, tényleges választási lehetőséget belföldön is a termelők között, a külkereskedelmi vállalatok között. Hozzáteszem még, hogy a párhuzamos jog ügyében érdekes módon egyre több a külföldről érkező bejelentés, tudniillik az a külföldi vállalat, cég, amely eddig monopolhelyzetben volt, most látván a konkurrens magyar céget, illetve a saját nemzetbeli céget, azonnal feljelenti a másikat és nyilvánvaló, hogy érzékenyek vagyunk az alákínálásra, alákínálást jelent be vagy dokumentál és mintegy foglalkoztat bennünket az ügylet kivizsgálásával. Ezekre a jelzésekre is oda kell figyelni, nagyon sok esetben megalapozatlanok. A referenciakeretek ügyéről. A szabályozás keretében a behozatali szabályozás ügye is napirenden van. „Mind belső, mind külső körülmények miatt az imporszabályozáson változtatnunk kell, melynek keretében támaszkodni kívánunk a referenciaszabályozás működtetése kapcsán szerzett tapasztalatokra is." Konkrét ügyek vetődtek fel: bor-, zöldség-, gyümölcs- és egyéb ügyek. Én ezekre a témákra most külön nem térnék ki. A bortársulás ügyében például a Gazdasági Bizottság által nemrég hozott határozat jó kereteket teremt ahhoz, hogy új típusú társulások, új típusú borkereskedelmi-külkereskedelmi szervezetek jöjjenek létre. Nem könnyű, mert magukat a termelőket se könnyű egy táborba hozni ezekben az ügyekben. Számos egyéb gond, címkeimport — olyan konkrét dolgok, amelyeket figyelnünk kell, és ahol a behozatal a tényleges kivitel lehetőségét gátolja, kiviteli érdeket sért, ott a Külkereskedelmi Minisztérium mindenkor hajlandó soron kívül eljárni. A külkereskedelem káderhelyzete, képzés: számos hozzászóló említette ezt a problémát. Tájékoztatni szeretném a Tisztelt Országgyűlést, hogy a művelődési miniszter elvtárssal közös képzési-továbbképzési programot dolgoztunk ki a külkereskedelmi szakember-utánpótlás meggyorsítására. Amikor csak szakosított külkereskedelmi vállalatok voltak, mintegy ötezer fő volt a külkereskedelemben foglalkoztatott létszám. Később a kibővítés során ez 16—18 ezerre emelkedett, ma pedig az országban körülbelül 26— 38 ezer ember foglalkozik különböző címen, módon külkereskedelemmel. Ezt a létszámbővülést