Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-28

1869 Az Országgyűlés 28. ülése, 1984. június 20-án, szerdán 1870 piaci körülményekhez való rugalmas alkalmazkodást, valamint a külkereskedelmi jogú vállalatok, társulások, termelő vállalatok és a külkereskedelem új, közös érdekeltségi rendszerének kibontakoztatását. Külkereskedelmünk az elmúlt időszakban jelentős áruforgalmi többlettel járult hozzá az ország fizetőképességének megőrzéséhez és tovább javította külső egyensúlyi helyzetünket. Nekem is az a véleményem, hogy a törvény a külkereskedelem jövőbeni irányítására, szabályozására alkalmas, ezért módosítása nem szükséges. Tisztelt Országgyűlés! Bács-Kiskun megye termelői is sok szállal kötődnek a külkereskedelemhez. A megye gazdaságában a mezőgazdaság és élelmiszeripar a meghatározó, közel 60 százalékos részarányú. A megye exportjából az ágazat részesedése még ennél is nagyobb, meghaladja a 70 százalékot. A mezőgazdaság és élelmiszeripar nem rubelelszámolású teljesítése külön említést érdemel, hiszen eléri az összes export 55 százalékát. Az elmúlt tíz év alatt a megye ipara is dinamikusan növekedett és olyan jelentős exportőrök nőttek fel, mint a Kecskeméti Mezőgép Vállalat és a Kiskunfélegyházi Április 4. Gépgyár. Az export fokozása terén jelentős erőfeszítéseket tett több olyan vállalat, amelyek 1983ban az előző évhez képest exportjukat kétszeresére növelték. A kis volumenű exporttételek is számottevő összeget tesznek ki. A megye ipari szövetkezetei 565 millió forint értékű exportterméket állítanak elő, melyet nagyobbrészt tőkés országokba szállítanak. A külkereskedelem szervezeti változásai a megyében is érezhetők. Vállalataink közül önálló külkereskedelmi joggal rendelkezik a Kecskeméti Mezőgép Vállalat, a Bajai Finomposztó Vállalat gyártmányaik értékesítésére, a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat tollexportra. A Mezőgép a saját jogú export mellett fenntartja hagyományos kapcsolatát a Komplex Külkereskedelmi Vállalattal, amit bővített a termelésben, a nyereségben és az exportban kialakított közös érdekeltséggel. A bor értékesítésére, valamint a fűszerpaprika termelésére és exportra közös érdekeltségű társaságok jöttek létre. 1984-től a megyében van vegyesvállalat is. Huszonhét megyei gazdálkodó szervezet tagja a Délalföldi Árucsereforgalmi Társaságnak. A Konsumex Külkereskedelmi Vállalaton keresztül a jugoszláv—román határmenti és egyéb országokkal való árucserék, áruházi cserék lebonyolításával jelentősen bővítik a megyei árualapot, színesítik az áruválasztékot. Tisztelt Országgyűlés! Elért eredményeink mellett szólni kívánok a gondokról is, amelyek az export további növekedését nehezítik, sőt egyes esetekben akadályozzák. Bács-Kiskun megye az ország legnagyobb bortermelő területe, az összes árubor előállításából 45 százalékkal, az összes exportból több mint 50 százalékkal részesül. Az export terén a külkereskedelmi vállalatok érdekeltsége mint az írásos beszámolóból is kitűnik— jelentősen megnőtt. A borkereskedelmi társaság a korábbi helyzethez képest ugyan szorosabb érdekeltségi viszonyt hozott létre a termelő és a külkereskedelmi vállalat között, de a magunk részéről egy olyan, a bortermelés és -forgalmazás teljes vertikumát átfogó közös érdekeltségű és kockázatvállaló szervezet létrehozását támogatnánk, amelyben a külkereskedelmi vállalat is nagyobb részt vállalna. A borexport minőségi problémáinak megoldásához — beleértve a tárolás, palackozás, igényes csomagolás gondjait is — a termelők önmagukban nem elég erősek. Ez a probléma nemcsak a borexportnál merül föl, hanem számos, más terméket gyártó cégnél is. Ismerve a költségvetés szűkös lehetőségeit, ezért nem költségvetési juttatásra gondolunk, hanem arra, hogy a pénzügyi szabályozás eszközeivel a vállalati jövedelemszabályozás módosítása segíthetné elő a külkereskedelmi vállalatoknál a kereskedelmi tőke megteremtését és a külkereskedelmi vállalatok közös kockázatvállalási készségének erősítését. Megyei csoportülésünkön is felmerült, hogy a hazai beszállító vállalatok szerződésteljesítése hogyan befolyásolja az exportszállításokat, lehetővé teszi-e a folyamatos teljesítést, csökkenthető-e az év végi hajrá? Ezen a területen is számos probléma van. A különböző, az exporthoz szükséges anyagok, félkésztermékek gyártásával foglalkozó vállalatok exportérdekeltsége nem egyértelmű. A szabályozás vállalati szférába utalja a megegyezést, és a vállalatok gazdasági erőviszonyaitól, pozíciójától függ, hogy a deviza-címzettséggel járó kedvezményből, támogatásból jut-e a szerződéses partnernek. Számos esetben az exportáló vállalat még teljes jogú félnek sem tekinti a beszállítót. De ide tartozik a háttéripar problémája is. A piacra jutás, az adott piacon maradás feltétele a megfelelő színvonalú üveg, címke és doboz is, vagyis nagyon lényeges, hogy milyen a csomagolás. A kecskeméti Petőfi Nyomda annak idején például hosszú küzdelem után tudott dobozainak, címkéinek gyártásához szükséges többlethitelhez jutni, mivel a többletexport nem nála jelentkezett. Vagy más példa: a folyamatos borexportot akadályozza, hogy nincs megfelelő mennyiségű hazai gyártmányú üveg. Az üveggyár a szállítási határidőket nem tartja be, és a minőség sem megfelelő. A beszállító vállalatok úgynevezett közvetett exportérdekeltségét a szabályozó rendszer keretében határozottabban és egyértelműbb módon szükséges rendezni, hogy az egész gazdaság a közös céloknak megfelelően funkcionáljon. Természetesen vannak olyan gondjaink is, amelyek csupán a szabályozók módosításával nem oldhatók meg. Minél előbb fontos lenne növelni a hűtőházi kapacitást új hűtőházak építésével. Az egyetlen bajai hűtőház mellé tőkés valutáért bérelünk hűtőteret jugoszláv és osztrák szomszédainknál. Ez semmiképp sem tartható hosszú távon, és főleg nem tekinthető végleges megoldásnak. Tavaly például a 37 fokos melegben a kajszibarack három nap alatt tönkrement. A megtermelt almát a megyéből csak ősszel tudjuk exportra értékesíteni, ilyenkor alacsony az ára. Amikor már a termelő számára is kedvező árat \