Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-28

1867 Az Országgyűlés 28. Ülése, 1984. június 20-án, szerdán 1868 rint a nagytételek exportja a mezőgazdaságban túlnyomó részt megoldott. A termelők és a bonyolító külkereskedelmi vállalatok kapcsolata zömében megfelél a partnerek — és úgy gondolom —, a népgazdaság érdekeinek is. A termelők piaci információi, amelyek segítenék a piaci közelséget, azonban még gyakran hiányosak. Az utóbbi időben elsősorban a galamb, a minicsirke és a sertés értékesítésénél jelentkeztek gondok. Az ipar területén is sok jó példa van a külkereskedelmi vállalat és a termelő üzem jó kapcsolatára. Ezek között említhetjük meg a Csepel Autógyár és a Mogürt, a Forte és a Chemolimpex gyümölcsöző együttműködését. Tisztelt Országgyűlés! A külkereskedelmi vállalatok szervezeti fejlesztésének miniszteri koncepciója, amely a szervezet fejlesztését, — az új külkereskedelmi jogok odaítélését, — vállalatok közötti választási lehetőséget és a párhuzamos profilok kialakítását tűzte célul, találkozott a termelő üzemeink érdekeivel. A koncepció végrehajtásának azonban vannak negatív tapasztalatai is. Például a profilgazda külkereskedelmi vállalatok gyakran hatósági jogkörben lépnek fel, és az adott területen a külkereskedelem egyedüli letéteményeseinek hiszik magukat. Ez időnként késlelteti, esetleg meg is hiúsítja a kereskedelmi tárgyalásokat. Előfordult például, hogy a hűtőipar akadályozta a málnaexportot olyan indoklással, hogy alacsonynak tartja az árat, utána ők ennél is alacsonyabb áron értékesítették. Az új külkereskedelmi jogok odaítélésénél gyakran vetik fel a profilgazda nagyvállalatok a kisebb üzemek külkereskedelmi jártasságának hiányát, hozzá nem értését. Azt hiszem, ebben az esetben is érvényes a Kölcsey által megfogalmazott bölcsesség, hogy „Minden ismeret kútfője a tapasztalás". Tapasztalatot szerezni pedig csak az tud, aki erre lehetőséget kap. Megyei iparvállalataink egyik csoportja az információs lehetőségek, valamint bel- és külkereskedelmi tevékenységük javítására közös marketing-irodát hozott létre a fővárosban, és az itt szerzett jó tapasztalatok alapján a monori Mezőgép már önálló exportjogot kért. Vállalataink a külkereskedelemben is szükségét érzik —, mint ahogy ma már képviselőtársaim is kifejtették —, az egyenlő alapokon történő versenyeztetésnek, mert ez nem csak a piaci, hanem áttételesen a termelőmunkát is hatékonyabbá teszi. Volumenében kisebb gond ugyan, de hatásukban mégis jelentősek azok a problémák, amelyek a könnyűipar kistételes importjában jelentkeznek. Például a bőrdíszműves tevékenységhez szükséges apróbb cikkek behozatalával nem szívesen foglalkoznak a nagyvállalatok, ezzel viszont jelentős exportlehetőségeket akadályoznak meg. Hasonló problémák megoldására alakították a kötöttárut előállító szövetkezetek a PEXI külkereskedelmi társulást, amely lehetővé teszi, hogy 10—15 szövetkezet egy tételben kapja megrendeléseit a külkereskedelmi vállalattól, és ezt önállóan osztják el egymás között. A kistételű export alakulására kedvezően hatott a párhuzamos profilok kialakítása. ' Ez elsősorban az élelmiszergazdaság területén jelent előrehaladást megyénkben. Kedvezőek a tapasztalatok az INTERÁG, a GENERÁLIMPEX tevékenységével kapcsolatosan. Ezek a vállalatok szívügyüknek tekintik az apróbb tételek eladását is és segítségükkel szélesedett a kereskedelmi és a termelő vállalatok együttműködése. Jó példa erre a ráckevei hűtőház és az INTERÁG együttműködése a fejlesztésben. A jelentős fejlődés ellenére még sok lehetőséget tartogat az úgynevezett szezoncikkek exportálása. A friss zöldség- és gyümölcskivitelben nincs jelentős előrelépés. A rugalmas előrehaladás hiányzik a kereskedő és a termelő részéről egyaránt. Ha valahol fontos, akkor ezen a területen nélkülözhetetlen a naprakész informáltság. Vannak akik még emlékeznek olyan kapcsolatokra, amikor a kereskedő előző nap megmondta, hogy a bécsi piacon hány centis uborka vagy éppen zöldbab lesz a kelendő. A mostani helyzetről az egyik termelő úgy vélekedett, hogy hoazánk kérem szépen a déli harangszó is csak körülbelül délután 2-re jut el. A friss gyümölcs- és zöldségszállításához órára pontosítva kell hogy együtt legyen a minőségi áru, a szállító jármű, a növényegészségügyi szolgálat, a külkereskedelmi vállalat megbízottja és a vámhatóság. Nálunk ez nagyon ritkán jön így össze. Sok kárt okoz ezen a területen a bürokrácia is. Előfordult, hogy az epertábla szélén az egyik kamion egy hétig várt, hogy a szállításhoz szükséges engedélyek együtt legyenek. Nem jött létre az üzlet, mert közben az eper túlérett és a kamion üresen ment el. Más esetben a termelőüzem azért nem tudta eladni gyümölcsürítményét, mert ők csak ivólével szerepeltek a listán. Az osztrák vevő pedig érthető módon vizet nem akart fuvarozni. Elég nehéz megfogalmazni, hogy miért hiúsultak meg a példaként felsorolt üzletek, mi hiányzott ehhez az adott esetben. Talán az utóbbi, nem könnyű évek sem tanítottak meg még bennünket a valódi értéktermelő folyamatok felismerésére? Tapasztalataink szerint is tehát tennivaló még van bőven. Üzemeink és vállalataink azonban bizakodóak. Bízunk benne, hogy a nehéz külgazdasági helyzet ellenére is a Központi Bizottság állásfoglalása alapján a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésével kapcsolatos kormányhatározat jól segíti majd a külkereskedelmi munka hatékonyságát és a közös célok érdekében tovább javul a kereskedelmi és termelővállalatok együttműködése. A Pest megyei csoport nevében a miniszteri beszámolót elfogadom. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tóth István képviselőtársunk felszólalása következik. TÓTH ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Az előttem szólók is valamennyien egyetértettek azzal, hogy a külkereskedelemről szóló 1974. évi III. törvény az elmúlt tíz év alatt a gyakorlatban feladatának megfelelt, a külkereskedelem irányítását és szervezetének fejlesztését jól szolgálta. A törvény lehetővé tette a változó világ-