Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.
Ülésnapok - 1980-28
18 65 Az Országgyűlés 28. ülése, 1984. június 20-án, szerdán 1866 üzlet létrejöttét ne hiúsítsa meg azáltal, hogy kategorikusan elzárkózik az engedély kiadásától. Külön lehetőséget kellene biztosítani olyan áruk bevonására a határmenti áruforgalomba, amit bizonyíthatóan és igazoltan az érdekelt vállalatok ott többlet export árualapként termeltek, vagy termeltettek. összefoglalva a kérdést azt javasolom, hogy az illetékes döntésre hivatott szervek mérlegeljék egy-egy konkrét határmenti árucsereüzlet engedélyezését, ne tévesszék szem elől, hogy az ellátás javítása, színesítése, választékbővítő hatása nagymértékben javítja a lakosság közérzetét, megelégedettségét. Nem mulaszthatom el a külkereskedelmi törvény hatályosulásának vitája alkalmából, hogy még két problémát csak úgy távirati stílusban meg ne említsek. Amennyiben ezekben a kérdésekben megoldásokat, vagy előrehaladást tudnánk elérni, úgy ezzel is segíthetnénk nem könnyű külkereskedelmi célkitűzéseink elérését. Egyik az idegen nyelv oktatásának kérdése. Nem vagyok pedagógiai szakember, de rendkívül gyengének találom azt a nyelvismeretet, amivel a tanulók több éves tanulmányuk után a középiskolákból kikerülve rendelkeznek. A középiskolákat végzett tanulók nagy része — tisztelet a ritkának mondható kivételnek —, annyit sem tud a tanult nyelvből, ha külföldre utazik például, amire most már valóban sok lehetőség van, hogy „hogy el ne lehessen őket adni". Ma már a termelő vállalatok zömében is szinte naponta érintkeznek külföldiekkel. Napirenden ván a külföldi műszaki emberek, kereskedők látogatása. Sokszor egy-egy nagy gazdálkodó egységnél sincs idegen nyelvet beszélő ember, vagy csak elvétve akad. Emiatt szinte leértékelődünk partnereink szemében. Az idegen nyelvet beszélők zöme a külkereskedelmi vállalatok alkalmazásában van, de létszámuk nem teszi lehetővé, hogy ott és annyiszor képviseljék vállalatukat, ahol és amikor szükség van rájuk. Tudom, hogy ezt a problémát egyik napról a másikra felszámolni nem lehet, de oktatási kormányzati szerveinknek határozottabb lépést kell tenniük az eddigieknél, mivel nem várathat magára sokáig annak az ellentmondásnak a felszámolása, amit az idegen nyelvet ismerők, beszélők tábora, és a nemzeti jövedelem közel 50 százalékának a külkereskedelemben való realizálása között van. A másik ügy nemcsak a külkereskedelmet érinti, de ebből a szempontból is nagyon fontos: nagyon hátráltatja a munkánkat, és az ebből eredő károkat még csak felbecsülni sem tudjuk; csak a naponta jelentkező akut kellemetlenséget tapasztaljuk távközlésünk elmaradottsága, különösen vidéken a telefonvonalak alig használhatósága következtében. Ez egy másik terület, amelynek nem szabad kimaradni, ha fejlesztési prioritásokról beszélünk. Tisztelt Országgyűlés! A meglévő és a még várható nehézségek ellenére megállapíthatjuk, hogy az 1974, évi külkereskedelmi törvény megalkotása óta igen nagy utat tettünk meg. A törvény általában időállónak bizonyult, és különösen a Külkereskedelmi Minisztérium munkájában, az ottani légkörben, a rendkívül nagy segítőkészségben tapasztalható alapvető, érdemi, pozitív javulás. Ügy gondolom, hogy ezt a megállapítást senki sem vitatja ma már, akinek így, vagy úgy kapcsolata van e hatósággal. Amennyiben pedig megvalósulnak még azok az irányelvek is, amiket a közelmúltban a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztéséről, a Minisztertanács egyebek között a külkereskedelem szabályozásának továbbfejlesztéséről is határozott, akkor optimistán nézhetünk a jövőbe, már ami a belső munkánk eredményességét illeti. Kérem javaslataimat, észrevételeimet figyelembe venni. Köszönöm türelmüket. ELNÖK: Szólásra következik dr. Varga János képviselőtársunk. DR. VARGA JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Hazánk nemzetközi fizetőképességének megtartására, egyensúlyi helyzetünk javítására tett intézkedéseket állampolgáraink élénk figyelemmel kísérik. Természetes, hogy a külkereskedelem eredményeire és esetleges hibáira az átlagosnál élénkebben reagál a közvélemény, hiszen megközelítőleg minden második forintunké ebből a tevékenységből származik. A Pest megyei képviselőcsoport is élénk vitában tárgyalta meg az írásos miniszteri beszámolót, ennek a vitának néhány tapasztalatát kívánom most elmondani. Megyénk ipari és mezőgazdasági üzemei cselekvő részt vállalnak az ország exporttevékenységéből. Iparvállalataink 1983-ban több mint háromszáz millió dollár értékű exportot bonyolítottak. A rubel elszámolású kivitel pedig meghaladja a kétszázmilliót. Négy nagyvállalat rendelkezik önálló exportjoggal. Mind a négy vállalat dinamikusan növelte exporttevékenységét. Vállalataink többi része pedig külkereskedelmi vállalatokon keresztül bonyolítja exportját, túlnyomórészt bizományosi formában. Üzemeink egy részénél kedvezőek a tapasztalatok az úgynevezett sajátszámlás külkereskedelmi tevékenységgel kapcsolatban is. Mezőgazdasági üzemeinkben, ahol a jövedelmezőség az elmúlt években átlagon felüli volt, élénk érdeklődés nyilvánult meg az exportfejlesztő beruházások iránt. így valósult meg a hernádi baromfi-vertikum, a ráckevei hűtőház, az ócsai galambtelep és befejezéshez közeledik az albertirsai hűtőház megépítése is. Ezek az exportfejlesztő hiteleket is igénybevevő beruházások elérték a célúkat. E tevékenységekből származó exportunk meghaladja a 25 millió dollárt. A kistételű exporttal együtt a megye élelmiszergazdaságának külkereskedelemből származó devizabevétele több mint 45 millió dollár. Megyénk bekapcsolódott a mezőgazdasági szakemberek kiküldetésének koordinálásával a szellemi exportba is. A felsorolt exporttevékenységgel kapcsolatos tapasztalataink igen sokszínűek. Tükrözik a külkereskedelmi törvény végrehajtásának pozitív és negatív vonásait is. Tapasztalatunk sze-
