Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.
Ülésnapok - 1980-28
1857 Az Országgyűlés 28. ülése, 1984. június 20-án, szerdán 1858 kell majd félnünk a törvény megújításától sem. Az elmondottak alapján javaslom a Tisztelt Országgyűlésnek a beszámoló megvitatását és annak elfogadását. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a beszámolóhoz öt képviselőtársunk jelentkezett hozzászólásra. Dr. Marton János képviselőtársunk felszólalása következik. DR. MARTON JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Népgazdaságunkon belül Győr-Sopron megye ipara jelentős külkereskedelmi forgalmat bonyolít le, úgy export, mint import tekintetében. A megye ipari termelése eléggé anyagigényes, amelynek számottevő részét külpiacokon szerezzük be. Számunkra tehát nagyon fontos a külkereskedelemről szóló törvény végrehajtása során szerzett tapasztalatok ismeretében vizsgálni azokat a lehetőségeket, amelyek a magyar külkereskedelem rugalmasságát, alkalmazkodóképességét, mielőbbi reagálását tovább javíthatják, hogy népgazdaságunk legfontosabb célkitűzéseinek eléréséhez Győr-Sopron megye kellően, illetve fokozottabban járuljon hozzá. Az ülésszakra való felkészülés során megyénk képviselőcsoportja azt a gyakorlatot választotta, hogy a külkereskedelemről szóló törvény tapasztalatainak megismerése érdekében több jelentős külkereskedelmi forgalmat bonyolító vállalat gazdasági vezetőit csoportunk ülésére meghívtuk. A meghívott gazdasági szakemberek ismertették vállalataik külkereskedelmi helyzetét, munkájukat, majd válaszoltak a képviselők által feltett kérdésekre. Mindezeken túlmenően további néhány vállalat vezetőjétől személyes beszélgetés során észrevételt, javaslatot kértünk a külkereskedelmi törvény végrehajtásának és vállalati gyakorlatának tapasztalatairól. Véleményem tehát széles körű tájékozódás és néhány évtizedes hasonló munka tapasztalatait tükrözi. A törvény megalkotására szükség volt. Kiállta az elmúlt tíz év sok viszontagságát, külkereskedelmi politikánk jelentős változásainak szakaszát. A törvény jelenlegi módosítására véleményem szerint sincs szükség. Szükség van viszont arra, hogy a törvényt követő végrehajtási utasítás és a hozott határozatok, miniszteri rendelkezések továbbra is, sőt fokozottan a külkereskedelemről szóló törvény 15. §-a szellemében kerüljenek végrehajtásra. A következőkben néhány konkrét példán keresztül szeretném érzékeltetni, hogy mi kölcsönösen sokat tudunk tenni külkereskedelmi munkánk javítása és az export bővítése érdekében. Tisztelt Országgyűlés! Megyénk, Győr-Sopron megye földrajzi fekvése és potentált helyzete következtében egyre gyakrabban előfordul, hogy a hazánkba érkező külföldi kereskedők megyénkbe azonnali üzletkötési szándékkal érkeznek, amire alig van lehetőségük. Az közis"mert, hogy a szükséges adminisztrációk elhúzódása miatt is hiúsulnak meg üzletkötések. A Külkereskedelmi Minisztérium kiépítette megyei megbízottainak hálózatát. Megyénkben is működik ilyen úgynevezett külkereskedelmi iroda. Mint ismert, 1984-től a bérhez fűződő terhek megemelkedtek. Ennek az önköltségbe történt bevitele a tőkés piacokon több vállalat versenyképességét csökkenti, illetve csökkentette, néhány esetben jelentősen. Ez fokozottan így van azokban az iparágakban, ahol a bérhányad magas. A népgazdasági érdek viszont azt kívánja, hogy minél alacsonyabb anyagtartalmú és magasabb munkabértartalmú termékeket exportáljunk az importterhek csökkentése érdekében. A bérterhek költségbe való bevitele ezzel éppen ellentétes hatású. Talán eredményes lenne iparáganként egyegy „legjobban érdekelt" vállalat helyzetét megvizsgálni, és a bérterhek növelését adó formájában elvonni. Valószínűleg e módszer nem járna hasonló negatív eredménnyel. A jelenlegi központi döntés az említett esetben nem ösztönzi a tőkés exportot. Tisztelt Országgyűlés! Napjainkban lehetőség van a párhuzamos, többcsatornás export lebonyolítására is. A tapasztalat — ahogy ezt miniszter elvtárs is említette — számos területen már mutat pozitív példát is, de azt ma még nem mondhatjuk el, hogy e lehetőség során a várt versenyeztetés valami jelentős többletet eredményezett volna. A versenyeztetésnek még néha akadálya is van, ugyanis a profilgazda külkereskedelmi vállalat kötelező egyeztetése során nem fogadja mindig lelkesen, ha a gyártó vállalat saját érdekeit szem előtt tartva más utat kívánna járni. Persze ellenpélda is van. Mindenesetre a profilgazda külkereskedelmi vállalatnak igen nagy a befolyása. Ugyanakkor az exportjoggal élni egyáltalán nem könnyű dolog. Néhány megyei vállalat, szövetkezet, nagykereskedelmi vállalat időnként részese, lebonyolítója az úgynevezett nulla szaldós, árucsere, választékcsere, vagy áruházi csere formának. Ez utóbbi, az áruházi csere — a nem rubel elszámolású forma kivételével — az előbbiek esetenként világpiaci áron felüli exportot és importot tesznek lehetővé. Csak a figyelem felkeltése érdekében mondom, hogy sajnos, a legtöbb esetben ennek fogyasztói árnövekedés a vége, annak ellenére, hogy a fogyasztói áremelésnek szigorú korlátai vannak. A magasabb exportés importár a fogyasztói árban jelentkezik, előbb vagy utóbb. Azok a vállalatok, amelyeknek tőkés export részaránya magas — és azalatt, hogy magas, 40 —50 százalékot értek — egyre nehezebben tudnak további exportnövekményen keresztül bérpreferenciához jutni, pedig az elért magas részarányért, s annak megtartásáért is támogatást érdemelnének. A Minisztertanács 2007/1984-es számú határozata a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének irányelveiről szóló anyagban megoldást keres a kivitel egészére kiterjedő egycsatornás rendszer bevezetésére. Az anyagban javasolták az export ösztönzését célzó bérpreferen« ciák megszüntetését, és ezzel összhangban a reális valutaárfolyamok meghatározását. Ma ez látszik helyes megoldásnak. Amennyiben alkalmazásra kerül, fontosnak tartom, hogy a jelenlegi rendszer megszüntetése fokozatos legyen.
