Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-28

1855 Az Országgyűlés 28. ülése, 1984. június 20-án, szerdán . 1856 A negatív tapasztalatok között egy fél mondatban hadd említsem meg, hogy egyikmásik külkereskedelmi vállalat igen vonakodva veszi tudomásul monopolhelyzetének megszűnését. Ez valószínűleg abból a téves nézetből ered, amelyik az állam külkereskedelmi monopóliumát vállalati monopóliumnak képzeli. Mindent egybevetve a bizottság álláspontja az, hogy a többcsatornás külkereskedelmi rendszernek pozitív eredménye van. Alkalmas forma arra, hogy megkeressük azokat a réseket, amelyeken újabb piacokra törhetünk be, esetleg kisebb volumenű termékekkel, de nem feledve, hogy fillérből lesz nemcsak a forint, hanem a rubel és a dollár is. A negatívumok nem szükségszerűek, hanem kiküszöbölhetők. Ehhez mindenekelőtt kell, hogy az állami szervek, a Külkereskedelmi Minisztérium alaposan és gondosan vizsgáljon meg minden igényt a külkereskedelmi jogra, tegyen eleget a megalapozott igényeknek, és hárítsa el viszont azokat, amelyek nem felelnek meg a követelményeknek. Azokat viszont, akiknek megadta a jogot, ne hagyja magára, hanem felelősségteljesen ösztönözze, ellenőrizze és koordinálja tevékenységüket. Tisztelt Országgyűlés! Szóba került a termelő vállalatok régi siráma is, ami szerencsére egyre halkabb: hogy kiszolgáltatott helyzetben vannak a külkereskedelmi szervekkel szemben. Ez azonban megfordítva legalább ennyire, ha nem nagyobb mértékben igaz. A kereskedelmi tevékenység meghatározó forrása a termelés. Annak eredményein vagy hibáin csak keveset tud változtatni. Mindez ismert. Most csak egyetlen momentumra szeretnék kitérni. Hihetetlenül nehéz helyzetben vannak a külkereskedők, amikor a szállítók nem teljesítenek egyenletesen. Az exportra az év végi hajrá, az importra az év eleji teszi szinte lehetetlenné azt, hogy itthon és külföldön mindenki megfelelően, időben kapja meg az árut. Jogos lehet a termelőknek az a mentegetőzése, hogy ők is rendszertelenül jutnak hozzá a nélkülözhetetlen import-alapanyaghoz. Ezen változtatni a kereskedelemnek kell. De mégsem lehet elfogadni, tudomásul venni, hogy ez a gyakorlat évről évre változatlanul érvényesül. A külkereskedelemtől elvárják, hogy időben kössön lehetőleg olyan szerződéseket, amelyek révén az egyenletes kiszállítást biztosíthatja, de a vállalatokkal szemben is jogos az az elvárás, hogy a szerződéseknek megfelelően egyenletesebben szervezzék termelésüket. Az importanyagról szólva hadd említsek még meg valamit. Tudomásul vesszük, hogy a népgazdaság helyzete átmenetileg megköveteli az importkorlátozást, különösen a konvertibilis import területén. De kívánatos, hogy a központi kényszerintézkedéseket mindinkább felváltsa a vállalatok önkéntes takarékos gazdálkodása az importált javakból. A továbbiakban még néhány gondot a vita alapján érinteni kívánok. Jónak tartjuk a most kialakulóban lévő megyei külkereskedelmi megbízotti rendszert. Az első tapasztalatok is kedvezőek, ez is sokat segíthet a kisebb volumenű exportlehetőségek feltárásában, de ezt csak kezdetnek kell tekintenünk. A közvéleményt gyakran foglalkoztató kérdés, hogy sok-e vagy kevés a kereskedelmi célzatú külföldi utazás? Határozott számot szabni talán lehetetlen, nem is szabad. Annyiszor kell utazni, ahányszor az eredményes üzletkötéshez nélkülözhetetlen. De nem az utazásokat ellenezzük, hanem azokat az utakat, amelyek nincsenek előkészítve; csak azokat, ahol olyan dolgokban egyeznek meg, amit levélben, vagy telexen filléres költséggel is közölni lehetne. Az menjen külföldi partnerhez, aki érdemben tárgyalni tud és akar, amikor feltétlenül fontos a személyes találkozás. Ha így történik, akkor a külföldi út is jó befektetés lehet. Egy másik téma: a külkereskedelem jól felkészült szakembereket igényel. Itt is elhangzott már az expozéban. Ám. úgy tűnik, a felkészítő munka mégsem tökéletes nálunk. Bár az utóbbi években nemcsak a külkereskedelemmel foglalkozó szervek száma nőtt, hanem az e körben dolgozóké is, de nem biztos, hogy a nagyobb számmal erősebb is lett a külkereskedő apparátus, hogy arányosan nőtt az igazi szakemberek, a vérbeli, felkészült kereskedők, illetve az üzletkötők, bonyolítók, nyelvet jól tudók száma. Ugyanakkor fiatal, jól képzett szakemberek nem mindig jutnak képzettségüknek megfelelő beosztásba. A Külkereskedelmi Minisztériumnak e munkakörök szakmai követelményrendszerét egyértelmesíteni szükséges. Indokoltnak látszik az utánpótlásképzést, az oktatást is felülvizsgálni, vajon teljes egészében megfelel-e a korszerű követelményeknek, azoknak a feladatoknak, amit a ma és a holnap állít elénk. Kívánatos elősegíteni például a vidéki vállalatok jobb külkereskedelmi szakemberellátását. Bizottságunknak az a véleménye, hogy a külkereskedelemben sem honorálják a kiemelkedő teljesítményt nyújtók munkáját. Pedig a munka eredményei indokolják e tevékenység támogatását és elismerését. Az anyagi, sőt erkölcsi elismerésben még mindig túlzottan csak az átlagra irányul a figyelem. Kiemelkedő vállalati csoport, vagy egyéni teljesítmény kevés elismerést kap, ezen változtatni indokolt. Végezetül pedig hadd tegyem szóvá a tisztelt képviselőtársak előtt, hogy a kereskedelmi bizottság tagjai nagyon elégedetlenek amiatt az 1,9 milliárd forintos veszteség miatt, amiről a költségvetési jelentésből szerezhettünk tudomást, ami két vállalat, a Chemimas és az ÉMEXPORT számlájára írandó. Elismerjük ilyen esetekben is a kockázat létezését. De a felelőtlenséget, a szakmai hozzá nem értést nem lehet megmagyarázni, bármilyen gazdasági körülmények között kell is helytállnunk a nemzetközi gazdasági életben. Tisztelt Országgyűlés! Javasoljuk, fogadják el azt a megállapítást, hogy a jelenlegi külkereskedelmi törvény a jövőre nézve is megfelelő jogi keretet nyújt a külkereskedelmi munkához, így jelenleg nincs szükség sem megváltoztatására, sem annak módosítására. Természetesen ha az élet, a gazdasági munka, az irányítási rendszer korszerűsítése olyan újabb feladatokat állít elénk, amelyek ezt szükségessé teszik, nem