Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-28

1853 Az Országgyűlés 28. ülése, ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Dr. Szabó Imre elvtársat, a kereskedelmi bizottság felszólalóját illeti a szó. DR. SZABÓ IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársnők! Kedves Elvtársak! Az országgyűlés kereskedelmi bizottságának a külkereskedelmi törvény végrehajtásáról szóló vitájában tízen szólaltak föl. Ez a szám önmagában is bizonyíthatja, hogy a témát nagyon fontosnak tartjuk. Felszólalásomban mindezért a bizottság megállapításainak summázatát kívánom ismertetni. A bizottság kollektív véleménye az, hogy ez a törvény az elmúlt egy évtized alatt megfelelően szolgálta a magyar népgazdaság érdekeit. Igaz ugyan, hogy gazdasági gondjaink éppen ez idő alatt sűrűsödtek. De erről nem a törvény tehet. Éppen ellenkezőleg, a nyomasztólag ható világgazdasági körülmények között bizonyosodott be, hogy külkereskedelmi törvényünk állja az idő próbáját. Olyan keret ez a törvény, amely megfelelő cselekvési teret biztosít a kormányzat számára is, de lehetővé teszi, hogy a vállalatok fejleszthessék önálló exporttevékenységüket. Szemléletmódjukat, termelés- és termékszerkezetüket úgy alakítsák, hogy abban állandóan előtérben legyenek a nemzetközi piac követelményei, amely a hazai igények kielégítésének is egyre inkább feltétele. A törvény értékelésénél ez a legfontosabb. Az elmúlt időszak azt igazolta, hogy a törvény keretein belül adva vannak a külső körülmények által állított akadályok közötti manőverezés lehetőségei, és ezekkel több-kevesebb sikerrel élni is tudtunk. A kereskedelmi bizottság egyetért azzal, hogy a jelenlegi helyzetben különösen fontossá vált külkereskedelmi kapcsolatok szervezése, fejlesztése az állami munka területén. A szocialista országokkal, mindenekelőtt a KGST tagjaival, ezen belül is a Szovjetunióval való kapcsolatunk ebben az időszakban is meghatározó jelentőségű volt a külkereskedelmünkben. A jövőben is fontos feladatunk, hogy ezeket a kapcsolatokat szervezzük, fejlesszük, a nemzetközi munkamegosztásból adódó előnyöket maximálisan kihasználjuk. Helyeselhetjük azt a törekvést, hogy bővüljenek kereskedelmi kapcsolataink a fejlett tőkés országokkal. Jogos igénynek tekintjük, hogy velünk szemben elsősorban a Közös Piac országai részéről megnyilvánuló hátrányos megkülönböztetést megszüntessék és a versenytársakkal egyenlő piacra jutási lehetőségeket biztosítsanak a magyar mezőgazdaságnak és feldolgozóipari termékeinknek is egyaránt. Ügy véljük, hogy ennek érdekében a kereskedelmi eszközökön kívül még fokozottabb diplomáciai fellépésre is szükség van. Támogatjuk azt a törekvést, hogy a fejlődő országokkal való kereskedelmi kapcsolatokat a nehézségek ellenére is továbbfejlesszük. Ebben a szférában az utóbbi időben jelentős forgalomnövelésnek lehetünk tanúi, de a gazdasági és piaci helyzet ebben az országcsoportban erősen változékony, s ez tőlünk különleges alkalmazkodást igényel. \ 1984. június 20-án, szerdán 1854 Nem kis részben éppen a törvény nyújtotta keretnek köszönhetően az utóbbi néhány esztendőben a magyar külkereskedelmi szervezet kedvező változáson ment keresztül. A kereskedelmi bizottság támogatja a fejlesztésre, korszerűsítésre vonatkozó törekvést, azt a szándékot, hogy rugalmasabbá váljék a külkereskedelem. Helyeseljük, hogy az intézkedések nyomán a külkereskedelem egyre jobban kilép a korábbi szűk tevékenységi köréből, már nem egyszerűen elad és vesz, hanem a termelés szerkezetére, minőségére is befolyást gyakorol. Ennek köszönhető, hogy a népgazdaságban jobb igazodási készség alakult és alakul ki. A termelők igyekeznek jobban alkalmazkodni a piac igényeihez, ugyanakkor a kereskedelem fokozottabban törekszik arra, hogy jó kereskedő módjára adja el az így már közös terméket. A miniszteri expozéból tudjuk, hogy jelenleg Magyarországon 217 vállalatnak van önálló külkereskedelmi joga, s ennek a formációnak kezdetben sok híve, de legalább annyi ellenzője is volt. Ma már állanak rendelkezésünkre tapasztalatok ahhoz, hogy reális véleményt formálhassunk. A tapasztalatok egyértelműen kedvezőek. A termelő ma már jobban érzékeli a piac követelményeit, közvetlenek a hatások, és ennek eredményeként legalábbis remélhetjük, gyorsabb az alkalmazkodás is. Szűkebb hazám, Hajdú-Bihar megye tapasztalatai szerint is az újonnan önálló jogot kapott vállalatoknál a külkereskedelmi tevékenység, különösen a tőkés piacon, dinamikusan fejlődik. Igaz, ezek a tapasztalatok figyelmeztetnek arra is, hogy az önálló jog átvételének és helyes gyakorlásának komoly következményei is vannak, amit figyelembe kell venni az önállósodási törekvéseknél. A debreceni konzervgyár például változatlanul fenntartja a már kiépült kereskedelmi csatornákat is és emellett építi ki az újabb kapcsolatrendszert. Vitathatatlan tény az is, hogy az az igyekezet, amit az önálló exportjog megszerzése érdekében a vállalatok kifejtenek, mindenképpen a népgazdaság szintjén is érezteti pozitív hatását. Vannak azonban gondok is. önmagunkat ámítanánk, ha azt mondanánk, hogy az önálló kereskedelmi jog megadása egy csapásra megold minden problémát. Vannak területek, ahol az eredményes külkereskedelmi munka ezután is koncentrált fellépést igényel. A bizottság határozottan állást foglal abban, hogy az önálló exportjog további kiterjesztése kívánatos, a vállalati monopolhelyzetet tovább kell korlátozni olyan területeken, ahol az árualapok folyamatos biztosítására mód van. A tapasztalatok azt is mutatják, hogy a külkereskedelmi tevékenységet szabályozó pénzügyi és egyéb rendelkezések összhangja még nem mindenkor tökéletes. A szabályozók sokszor csak a termelőt érintik, holott ideális az lenne, ha a szabályozók a teljes folyamat mindegyik részvevőjét, az alapanyaggyártót, a feldolgozót, a külkereskedőt ugyanarra ösztönöznék, azaz versenyképes, a népgazdaság számára gazdaságosan értékesíthető termékek exportjának növelésére.