Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.
Ülésnapok - 1980-28
1849 Az Országgyűlés 28. ülése, 1984. június 20-án, szerdán 1850 kázatviselő képessége az ehhez szükséges pénzeszközök hiánya miatt nem fejlődött kellően. Pedig gazdasági életünk egyértelműen hiányolja az olyan tőkeerős külkereskedelmi vállalatok létét, amelyek eszközök átadásával részt vesznek a termelési folyamatokban, majd szükség esetén képesek saját számlás, valóságos kereskedelmi tevékenység végzésére, piaci szervezetük fejlesztésére, valamint különféle speciális ügyletek megkötésére. A tőkeerős kereskedőház-funkciót ellátó külkereskedelmi vállalatok ösztönözni tudnák az exportcélra való termelést, importjukkal élénkíthetnék a belföldi versenyt, szélesíthetnék az áruválasztékot. Mint ahogy ez az országgyűlés kereskedelmi bizottság vitájában is elhangzott: a fő kérdés ma már nem is az, hogy a piacokról milyen menynyiségű információ érkezik be, hanem az, hogy a termelő és felhasználó szervezeteknél menynyire vannak meg a feltételek az információk befogadására, rendszerezésére, feldolgozására és felhasználására, illetőleg annak megállapítása, hogy milyen további információkra van szükség. Tisztelt Országgyűlés! A törvény az állam külkereskedelmi monopóliumának rugalmas, korszerű meghatározását adja. A harmadik paragrafus összegzi, hogy a monopólium az államot, tehát nem a külkereskedelmi vállalatokat illeti. A monopóliumból eredő államigazgatási feladatokat is a Minisztertanács által kijelölt állami szerv, ez esetben a Külkereskedelmi Minisztérium látja el. A törvény szerint a külkereskedelmi monopólium azt jelenti, hogy az állam nemzetközi szerződések kötésével és más módon kialakítja a külkereskedelem nemzetközi feltételeit, létrehozza a külkereskedelem szervezeti rendszerét, és irányítja és ellenőrzi a külkereskedelmi tevékenységet. A külkereskedelmi monopóliumot tehát, összhangban a törvénnyel, nem lehet a vállalatok monopóliumának tekinteni. Ennek megfelelően fejlesztettük a vállalati kereskedelmi szervezetet, amely a korábbi helyzethez képest nemcsak jelentős mennyiségi, hanem minőségi változásokhoz is vezetett. Ez a szervezet ma már nem az, amelyik tíz évvel ezelőtt volt. Fejlesztésére a minisztérium egységes koncepciót dolgozott ki, amelynek keretében nyilvánosan meghirdette az önálló külkereskedelmi jog megszerzésének feltétel- és követelményrendszerét azzal, hogy mindazok a szervezetek, amelyek annak megfelelnek, külkereskedelmi tevékenység gyakorlására jogot kaphatnak. Ennek alapján ma már 217 külkereskedő vállalat van, ezeknek több mint 80 százaléka külkereskedelmi joggal rendelkező termelő, vagy felhasználó vállalat. Számos külkereskedő, a termelő által alapított közös vállalat, vagy éppen termelők által alapított külkereskedelmi vállalat van köztük. A külkereskedelem vállalati szervezetén ma már ezt a széles vállalati kört értjük. Amikor a szervezet fejlesztéséről, eredményeiről, vagy hibáiról szólunk, erre a sokszínű különböző formák és feltételek között működő vállalatokból álló szervezetről beszélünk. A minisztérium valamennyi külkereskedelmi tevékenységre jogosult gazdálkodó szervezet külkereskedelmi tevékenységét, függetlenül ezek tulajdoni formájától, szervezeti, vagy felügyeleti helyzetétől, egységesen irányítja. A szervezet növekedése és — tegyük hozzá —, a világgazdaság alakulása az irányításnak ezzel lépést tartó fejlesztését, erősítését igényli. A külkereskedelem állami irányítása ugyanis az utóbbi években világszerte erősödött. Ezzel a körülménnyel saját munkánkban is számolnunk kell. Az irányító munkában a Külkereskedelmi Minisztérium együttműködik a többi irányítószervvel, társminisztériumokkal és a Magyar Kereskedelmi Kamarával. A közös tevékenységet ma már a döntések együttes előkészítése, az alkotó viták, az együttműködés jellemzi. A külkereskedelmi jogra vonatkozó vállalati igényeket továbbra is a meghirdetett követelmények alapján teljesíteni kívánjuk, tovább akarjuk növelni azokat a termelőknek a körét, akik maguk külkereskednek. Ez azonban nem lehet öncélú jelszó. Mint ahogyan a keres- ' kedelmi bizottság ülésén a Magyar Kereskedelmi Kamara képviselője is hangsúlyozta: a külkereskedelmi jogot ott kell gyakorolni, ahol ez a leggazdaságosabb, leghatékonyabb, a termelőnél, a termelők közös külkereskedelmi szervezeténél, vagy főtevékenységű külkereskedelmi vállalatnál, aszerint, hogy a gazdasági megfontolások melyik megoldást indokolják inkább. Ezek, és nem presztízskérdések kell hogy irányítsák a vállalati elhatározásokat. Vannak olyan piacok, vagy olyan árucikkek, ahol a piac sajátosságai, vagy az egyes árucikkek piacain megjelenő külföldi monopolszervezetek jellegéből és erejéből adódóan gazdaságilag előnytelen, vagy éppen nem is lehetséges szétaprózott megjelenésünk. Külkereskedelmi szervezetünkben más jelentős változások is történtek. Differenciálódott a vállalatok méretnagysága, jogi formája, és egyre növekvő súlyuk van a Budapesten kívüli székhelyű külkereskedelmi tevékenységet folytató vállalatoknak. A gazdaság igényeinek figyelembe vételével új, kisebb méretű vállalatokat hoztunk létre, elsősorban apróbb volumenű exportok támogatására. De ma már több vállalati alapítású gazdálkodószervezet, így leányvállalatok, termelő és külkereskedelmi vállalatok közös vállalatai látnak el külkereskedelmi funkciókat. A vállalatok számos vidéki irodát nyitottak a helyi exportképes árualapok felkutatására és a határmenti áruforgalom előmozdítására. Azzal a korábbi helyzettel szemben, hogy egy cikk forgalmával csak egy külkereskedelmi vállalat foglalkozott, gyakorivá váltak a párhuzamos külkereskedelmi jogok, kialakult tehát az a helyzet, hogy egy-egy cikk forgalmával több, egymással versenyző külkereskedelmi vállalat foglalkozik. A konvertibilis elszámolású gépipari exportban például már egyidejűleg 13 külkereskedelmi vállalat között lehet választani. De jelentős a verseny a könnyűipari és a mezőgazdasági külkereskedelem területén, a szabadalmak, licenciák értékesítésében, a nemzetközi szállítmányozás területén is. Ugyanazon a piacon több magyar vállalat azonos cikkel való megjelenésé*
