Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-28

1847 Az Országgyűlés 28. ülése, 1984. június 20-án, szerdán 1848 atlanti szerződés tagországai által politikai célból elrendelt intézkedések, amelyek főleg a fejlett technika megszerzését, ezáltal export kapacitásunk növelését is nehezítik, valamint az a feszültségteremtő politika, amely a kereskedelmi kapcsolatokat időnként politikai zsarolás eszközévé teszi. További nehézséget jelent számunkra az, hogy legfőbb tőkés partnereink egymással szabadkereskedelmi megállapodást kötöttek és ez gyakorlatilag érezhető vámhátrányt okoz ipari termékeinknél. E káros tendenciák elleni fellépésünket megkönnyíti viszont, hogy más országok is vannak hozzánk hasonló helyzetben. Jóindulatú partnereinknél hatásosan tudunk fellépni konkrét problémáink ügyében, és kétoldalú vegyesbizottságainkat eredményesen tudjuk felhasználni kereskedelmünk fejlesztésére. Számos országgal, így egyebek között Japánnal és az Amerikai Egyesült Államokkal kötöttünk kereskedelmi szerződést. Több kereskedelempolitikai jellegű javaslatot is tettünk néhány partnerországunknak szabadkereskedelmi, vagy ehhez hasonló megállapodások kötésére azért, hogy az előbb említett vámhátrányokat kiküszöböljük. Finnországgal ilyen megállapodást létre is hoztunk. Az elmúlt évtizedben az Európai Gazdasági Közösségbe tömörült nyugat-európai országokkal ipari, gazdasági és műszaki együttműködési megállapodásokat kötöttünk. E megállapodások keretében a két fél képviselőiből álló vegyesbizottságok rendszeresen áttekintik, értékelik, és előmozdítják a kétoldalú államközi és vállalati kapcsolatok alakulását. Szerződéses kapcsolataink fejlesztésének eredményeként szűkült, jelentős partnereink közül már csak a gazdasági közösség tagországaira korlátozódik azoknak az országoknak a köre, amelyek a szocialista országok áruira, így a magyar termékekre diszkriminatív mennyiségi korlátozásokat alkalmaznak, noha a GATTszerződés keretében ezeket már el kellett volna törülniük. Az annak részét képező magyar GATT csatlakozási jegyzőkönyvben erre kötelezettséget is vállaltak. Mind a tagországokkal, mind a Közös Piac egészével szemben következetesen azt képviseljük, hogy kapcsolataink további szabályozása csak a GATT szerződésben már kikötött és a Közös Piac számára is kötelezően előírt, feltétel nélküli legnagyobb kedvezményes elbánás és diszkriminációmentesség érvényesítése alapján történhet, és csupán akkor van értelme, ha reálisan javítja bejutásunk feltételeit egy olyan piacra, ahol több évtizede jelentős mértékben mesterséges akadályok miatt kevesebbet tudunk eladni, mint amennyit onnan vásárolunk. A fejlődő országok között, mint ismeretes, jelentős különbségek vannak gazdasági fejlettségüket, társadalmi berendezkedésüket, kereskedelmi tradícióikat, vagy akár alkalmazott kereskedelmi módszereiket illetően. Államközi kereskedelmi kapcsolataink ezért ezekkel az országokkal szükségképpen erősen differenciáltak. A fejlődő országok többségének gazdasági helyzete és fizetőképessége az elmúlt években hirtelen és hátrányosan változott, a velük folytartott kereskedelem kockázati tényezői megnőttek. A változások előrelátása, jelzése és a szükséges cselekvés megfogalmazása egyre nagyobb szerephez jut a fejlődő országokkal foglalkozó kereskedelempolitikai munkánkban. Hozzá kell tennem Tisztelt Országgyűlés, hogy ezek a körülmények nem módosítják megítélésünket a haladó, fejlődő országok és azok jogos politikai, gazdasági követelései támogatása tekintetében. Ezen országokra továbbra is nagy figyelmet fordítunk külkereskedelmi stratégiánk kialakításánál. Tisztelt Országgyűlés! Ma már nyilvánvaló, hogy a külkereskedelmi eredmények alapvető meghatározója a termelés. Ahol értékesítési problémáink vannak, azt döntően termékeink gyengébb versenyképessége okozza. Hogy ez a helyzet megváltozzék, és termékeink kelendőbbek legyenek, ahhoz a gazdasági környezetet úgy kell formálnunk, hogy minden termelő — és termelőkön nemcsak a végtermék előállítóit kell érteni —, valamint a kereskedelmi vállalatok alapvető érdeke legyen a hatékony, vállalkozó szellemű gazdálkodás, a külföldi piac igényeihez való alkalmazkodás. A problémát nagyon gyakran az okozza, hogy a termék nem készül el időre, vagy a kívánt minőségben, a szerződés előírásai szerint. Az ilyen hibák kiküszöböléséhez általában nem többletberuházások kellenek, hanem csak több figyelem, törődés. A versenyképesség javításában a termelők mellett a külkereskedelemnek jelentős feladatai vannak a piaci igények közvetítésében, a magasabb színvonalú értékesítési munka megteremtésében. A külkereskedelmi törvény összegzi a szakkülkereskedelmi vállalatok és a partnerek közötti szerződéses kapcsolatok alapelveit, amelyek oly nagy figyelmet kaptak a törvénytervezet előkészítésénél és a tíz évvel ezelőtti országgyűlési vitában is. A kapcsolatok tartalmában a leglényegesebb változások döntően az elmúlt három-négy évben következtek be, abban a szellemben, amelyet az országgyűlési vitákban annak idején több képviselő javasolt. A külkereskedelmi vállalatok jövedelme ma már döntő mértékben az értékesítéstől függ, az értékesítési ártól. A közös érdekeltségen alapuló árnyereség aránya a külkereskedelmi vállalatok össz-nyereségében ma már 70—80 százalékos, míg a díjjellegű bevételekhez kötődő nyereség csupán 20—30 százalékát teszi ki. A külkereskedelmi és a termelő, illetve a felhasználó vállalatok közötti kapcsolatokban nőtt a közös érdekeltségen alapuló társasági szerződések aránya. Jelenleg 114 ilyen társaság működik, 184 belföldi termelő, illetve felhasználó vállalat részvételével. Ennek hatásaképp erősödött a vállalatok érdekközössége, aktívabb és rugalmasabb lett a piaci tevékenység, javult a piaci ármunka színvonala. A fejlődés eredményeként ma már a termelő és a külkereskedelmi vállalatok viszonyában inkább az együttműködés a jellemző. A még meglévő formális elemeket jó volna mielőbb megszüntetni. A sajátszámlás kapcsolatok a külkereskedelmi vállalatok önálló, vállalkozói típusú koc-