Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-19

1231 Az országgyűlés 19. ülése, 1983. március 24-én, csütörtökön 1232 lata kiegyensúlyozott, a büntetéskiszabás kellően differenciált. Megfelel a jogalkalmazás jogpolitikai elveinek. Szolnok megyében a bíróságok ítélkező munkájukkal nagymértékben hozzájárultak a megye kedvező törvényességi helyzetéhez. Megyénk nem tartozik a bűnügyileg fertőzött megyék közé. Fokozatosan javul az állampolgári fegyelem és az önkéntes jogkövetés. Növekszik azok száma, akik a hétköznapi és fogalmi értelemben is a jogok elmaradhatatlan társának tekintik a kötelességeket és azok teljesítését. Ezzel együtt megyénkben is vannak olyan figyelmeztető jelenségek, mint a munkakerülő életmód, az alkoholizmus, a veszélyeztetett családok és gyermekek növekvő száma, amelyek jelzik a ma még vészharang kongatása nélküli veszélyeket, azokat, amely a bűnözés melegágya lehet. Kiragadott példaként említem, hogy megyénkben az összes ismertté vált bűncselekmények mintegy 25 százalékát alkoholos állapotban követték el. Gondolom, hogy a példaként felsorolt figyelmeztető jelenségek visszaszorításában, az egyéb társadalmi ráhatásokon kívül megkülönböztetetten fontos szerepet kell hogy kapjon, a következetesebb jogalkalmazás, ugyanis ennek jogszabályi feltételei adottak. E gondolatokat folytatva azonosulok dr. Szíjártó Károly elvtárs által előzetesen a képviselők rendelkezésére bocsátott írásbeli beszámolóban levő megállapítással és a kétirányú javaslattal, amely hangsúlyozza: egyrészt a társadalomra veszélyes Szolnok megyei példámban is említett tevékenység felderítésének javítását, velük szemben a hatékonyabb intézkedéseket, ami nem tesz szükségessé új jogi szabályokat. Másrészt, szerintem is meg kell vizsgálni annak lehetőségét és szükségességét is, idézem a beszámolót: „Milyen új intézkedések bevezetésével lehet hasznos munkára szorítani" a munkakerülő, csavargó életmódot folytató személyeket. Tisztelt Országgyűlés! A közéletben, a közügyek intézésében hivatásos alapon meghatározott számú, társadalmi munkában pedig egyre növekvő számban vesznek részt az állampolgárok. És ez is így van rendjén, ez jó dolog. Meggyőződésem, hogy a közéletben szereplők döntő többsége önzetlenül, tisztességesen és tisztakezűen, ügyszolgálóan végzi rábízott vagy önként vállalt feladatát. Előfordul azonban helyenként és elenyésző számban, hogy visszaélnek helyzetükkel, esetenként kisebb-nagyobb hatalmi pozíciójukat nem szolgálatnak fogják fel. Közügyek intézésében saját zsebre részt venni általában közfelháborodást szül. Ennek kapcsán egyrészt egyesek hajlamosak arra, hogy messzemenő következtetéseket vonjanak le akár társadalmunk berendezkedéséről is. Másrészt, attól függetlenül, hogy az az ország melyik részében történik, kiváltja a közvélemény érdeklődését, teszem hozzá a döntő többség elítélő véleményét, figyelmet von el. Harmadszor: esetenként egy kirívó eset is gyengítheti a bizalmat, a hitet. Mindezek kifejezésre jutnak olyan, többségében féltő köznyelvi megfogalmazásban is, mint például, hogyan fordulhatott elő, miért hunytak szemet felette? Hogyan nem vették korábban észre? Hol volt az ellenőrzés, miért nem vették elejét? És szerintem ebből a szempontból mindegy, hogy ezek a megfogalmazások nem felelnek meg teljesen a valóságnak, de máshol jobban hasznosítható energiákat köt le, amelynek felszabadításában sokat tudnak segíteni a hírközlő szervek is, de legtöbbet ezen jelenségek következetesebb felszámolása. Közéletünk tisztaságának megőrzését és védelmét nagyon fontos jogalkalmazói társadalmi és politikai feladatnak kell tekinteni, hangsúlyozva, mint más területen is, a megelőzés fontosságát. Nem szabad megengedni, hogy a tisztességes nagy többség ügyszolgáló, a közösségért végzett munkáját egy töredéknyi kisebbség beárnyékolja, rontsa hitelét. ' Tisztelt Országgyűlés! Az írásban előzetesen kiadott beszámoló nagyon életszerűen szól arról, hogy a szocialista törvényesség gazdálkodás körében való érvényesülésének egyik feltétele végső soron a munkafegyelem. Megjegyzem, hogy a munkafegyelmet széles fogalomként a fegyelmezett munkaként vezetőre és beosztottra egyaránt értem. Itt is a többség a fegyelmezett munkát végzők táborába tartozik. Ugyanakkor a szűk kisebbség beláthatatlan károkat tud okozni, még akkor is, ha semmilyen bűncselekményt nem követ el és sajnos, ilyenek is vannak. Részletes kifejtés nélkül csak felsorolásszerűen említem, akár a szerződéses fegyelem helyenkénti lazaságait, akár a monopolhelyzetből adódó partneri kiszolgáltatottságot, esetenként a jogos követelések elmaradását azzal, hogy lemondanak a szerződés bíróság által történő kikényszerítésének lehetőségéről. De előfordult — mint ahogy már itt a vitában is elhangzott —, az a vezetői felületesség is, hogy nagy értékek védelméről lehetne gondoskodni például viszonylag kis értékű biztonságtechnikai berendezések alkalmazásával, amely rövid idő alatt megtérülne, és amely mégis valamilyen oknál fogva elmarad. Előfordul a közösség és az egyes személy saját maga kárára okozott, szinte nevetséges gondatlansága, felelőtlensége, hogy mást ne mondjak — mindenki rengeteg példát tudna felsorolni —, amikor a bezárt páncélszekrény kulcsát az íróasztalra tették, aminek több tízezer forint és a közösség látta a kárát. Tisztelt Képviselőtársak ! Lehet, hogy az öszszehasonlítás nem éppen a legszakszerűbb. Mégis megreszkíroznám. Hazánk lakossága 10,7 millió. Ehhez viszonyítva anélküL hogy lebecsülném súlyát és hatását a bűnelkövetőknek, 77 ezres létszámuk a szembetűnő kisebbség. A kisebbséghez tartoznak szerintem a törvényeinkkel ugyan összeütközésbe nem kerülő, de ugyanakkor fegyelmezetlen, nem minden esetben erkölcsi, jogi politikai normáink szerint élők is, akik esetenként és egyes helyeken mégis megengedhetik, hogy — a tisztességes emberekre képletesen használom —, rácsaphassák az ajtót, mert máshol, ha ideig-óráig is, de a kényszerűség jelszavával, például munkaerőhiányra hivatkozva alkalmazzák őket. Igaz, és helyes, mindenkinek legyen lehetősége arra, hogy dolgozzon. Ezt garantálja a Magyar Népköztársaság alkotmánya, az állampolgárok alapvető jogaiban, kötelessé-