Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-28

1841 Az Országgyűlés 28. ülése, 1984. június 20-án, szerdán 1842 éves tervben szereplő tanterembővítés és tanácsházépítés várhatóan a tervidőszak végéig sem készül el, illetve el sem kezdődött, de mindenképpen elhúzódik a következő ötéves tervre. Marad a kétműszakos tanítás, a tanácsi munkavégzés pedig lassan elfogadhatatlan körülmények között.folyik. Ilyen helyzetben kevés a társadalmi munka, és kevés az egyébként nem lebecsülendő támogatás, amit a helyi gazdálkodó szervek adnak. Az itt lakó emberek méltán lehetnek elégedetlenek, hiszen a VI. ötéves terv indulásakor betervezett, megígért fejlesztésekről volt szó, és csak az elmaradást, a meg nem valósultat látják. Kérem az illékes szerveket, hogy az elengedhetetlenül fontos tanácsi beruházásoknál jobban hassanak oda, hogy a betervezett létesítmények a körülmények adta lehetőségeken belül meg is valósuljanak. Mondom ezt a községek vonatkozásában, mivel — mint köztudott — itt él az ország lakosságának a fele, és még nagyon sok, égetően sürgős probléma, hiányosság vár megoldásra. A jelentésben foglaltakkal egyetértek, elfogadom, képviselőtársaimnak is elfogadásra ajánlom. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslathoz hozzászólásra több képviselő nem jelentkezett, ezért a vitát bezárom. Dr. Hetényi István pénzügyminiszter elvtársat illeti a szó. DR. HETÉNYI ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Szeretném mindenekelőtt megköszönni a felszólalók itt elhangzott értékes megjegyzéseit, javaslatait, s mint ezt Klabuzai elvtárs előadói beszédéből is láttuk, a bizottságokban igen élénk vita folyt, számos kérdés merült fel. Ezeket a felvetéseket úgy tekintjük, mint a folyamatban levő munkánkhoz adott jó tanácsokat, és nagyon örülök, hogy a felvetések végül is a törvényjavaslat szövegét illetően nem jeleztek külön- vagy ellenvéleményt. A bizottságokban elhangzott véleményekre ott, illetve a terv- és költségvetési bizottságban igyekeztünk választ adni, most néhány itt elhangzott kérdésre térek ki. Rögtön az elején hadd mondjam el, nagyon jólesett, hogy egyik-másik képviselő szolidáris megjegyzéseket tett a pénzügyi munkához, a pénzügyi kormányzat erőfeszítéseihez. Külön köszönöm, egy évben egyszer ez jólesik. (Derültség.) Beszédemben szóltam 1984. évi feladatokról, de úgy éreztem, hogy már nagyon túllépném a tárgyat, ha jövő évi feladatokról szólnék. Az itteni javaslatok egy része olyan, amely persze ma sürgető feladatokra irányul, de mi azt tudjuk mondani, hogy a további munkákban leszünk ezekre tekintettel. Azokkal a megjegyzésekkel kezdeném, amelyeket Szabó elvtárs tett a gazdaságirányítás fejlesztését érintően. Ö többek között a vagyonérdekeltség kérdését emelte ki, bár számos témát érintett. Szeretném elmondani, hogy ennek erősítése nekünk is szándékunk, ugyanakkor nem egyszerű elhatározás kérdéséről van szó. Ugyanis egy vagyont értékelni : ahhoz meg kell teremteni annak eszközét, hogy a vagyon értékelődjék 51 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ valamilyen módon. Nyilvánvalóan nem egyszerűen a könyv szerinti vagyonról van szó, nem a nullára leírt értékekről, amelyek azért élő termelőerők. A jövő évi gazdaságirányítási intézkedések között, bár ezekről döntés még nincs, azt hiszem, néhány lépést tudunk tenni. A Pénzügyminisztérium például javasolja a saját vagyon fogalmának és kategóriájának a bevezetését, amely adózási szempontból bírna jelentőséggel, és bizonyos érdekeltséget tenne lehetővé a saját vagyon alakításával kapcsolatban. Vagy hasonló módon felmerült itt a kötöttségek csökkentése. Mi törekszünk arra, hogy a vállalatok az alapvető adózás után fennmaradó nyereséggel a különböző alapokra való bontás kötöttségei nélkül, rendelkezzenek, ami persze azt nem zárja ki, hogy a különböző célokra fordított összegek adózási szempontból esetleg különféle megítélés alá esnek. A gazdálkodók jövedelme és a felhasználható jövedelem közötti kapcsolat erősítését célozta Kangyalka elvtárs néhány megjegyzése. Én a megjegyzések alapgondolatával egyetértek. Egyetlenegy dolgot azért szeretnék hozzátenni. Az, hogy a vállalatoknál mennyi fejlesztési eszköz marad — ez némileg kapcsolódik Kadlecsik elvtárs hozzászólásához —, két dologtól függ. Az egyik, hogy mennyi jövedelem jött létre, a másik, hogy ebből mennyit vontunk el, mennyit kellett elvonnunk. Mindkettőt külön lehet értékelni. Valóban, mi elvontunk annyit, hogy az Országgyűlés által megszavazott költségvetési feladatokat el tudjuk látni, s mint ahogy a beszámolóban mondtam, itt abból adódott nehézség, és az indokolt külön intézkedéseket, hogy a meghatározott, fix állami kötelezettségekhez nekünk a bevételt akkor is biztosítani kellett nagyjában-egészében, ha a létrejött jövedelem nem érte el a tervezettet. Itt azért hangsúlyoznom kell az ott maradó jövedelmek kapcsán azt, hogy 1981— 1982-ben évente 9 százalékkal nőtt a népgazdaság jövedelme, míg 1983-ban csak 6,5 százalékkal. Ha ez a jövedelem elérte volna a tervezett 7—8 százalékot, akkor természetesen mindenkinél több maradhatott volna ebből. A jövedelemkeletkezés és az -elvonás egyenlegéről van tehát itt szó. A költségvetés — sajnos, vagy nem sajnos —, meghatározott kötelezettségekkel rendelkezik. Mi nem tudjuk a nyugdíjasoknak azt mondani, hogy kevesebb lett a vállalati nyereség, ezért ebben a hónapban kevesebb nyugdíjat tudunk folyósítani. Mi ilyenkor — sajnos — kénytelenek vagyunk pótlólagos intézkedésekkel is az állami, társadalmi kötelezettségeinket teljesíteni, illetve ez nem sajnos: mi örömmel teljesítjük ezeket, csak azoknak, akiket érint egy ilyen intézkedés, értjük, hogy váratlanul jöhet. A jövedelmek reális tervezésével, az ösztönzőerő növelésével remélem, hogy az ilyen helyzetek elkerülhetők. Több évünk volt, amikor a teljesítmény elérte a tervezettet, tavaly éppen az aszály is belejátszott abba, hogy nem tudtuk elérni. A hozzászólások foglalkoztak a lakáskérdéssel. Magam is említettem, hogy miközben nem kell szégyenlősen elhallgatni, hogy mit tettünk ennek az érdekében, igen sok további feladatot látunk. A kormány értékelni fogja ebben az évben a lakásépítésről és -gazdálkodásról hozott