Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-28

1843 Az Országgyűlés 28. ülése, 1984. június 20-án, szerdán 1844 határozat kezdeti tapasztalatait, az Országos Tervhivatal vezetésével folyik ez a munka. Én most nem tudom megelőlegezni e kollektív tapasztalatokat, de az biztos, hogy mi különösen a fiatalok lakáshoz jutása szemszögéből nézzük ezt, és már a mai tapasztalatok alapján említettem, hogy látunk intézkedések iránti igényt, illetve beszámoltam, hogy tettünk is valamit. A statisztikák szerint a felépült lakások 70 százalékába fiatalok költöznek: ez önmagában nem rossz arány. Valóban vannak azonban rétegek, amelyeknek a lakásépítéshez szükséges anyagi eszközök előteremtése hihetetlen nehézségekbe ütközik, vagy egyesen lehetetlen. Én a szülői segítséget — amint itt elhangzott — nem becsülöm le. Véleményem szerint erre nekünk építeni kell. Csak természetesen tudni kell: nem lehet csak erre építeni. És adott esetben, amikor hát nyilvánvaló, hogy erre nem lehet építeni, akkor vannak gondok is. Azt hiszem, újabb intézkedéseink kicsit arra vezettek, hogy az állampolgári jogon megadott segítség — hitelmaximumok, kedvezményes kamatok — mellett ahhoz, hogy ezt a problémát jobban megoldjuk, az egyéni elbírálást is jobban kell alkalmazni. így például a munkáltatónak a vállalatokat említhetnénk, ahol mód nyílik arra, hogy közvetlenebbül elbírálják, ki és mennyi támogatást kapjon. Ezt központi intézkedéssel nem lehet megvalósítani. Vagy például a tanácsoknál lehetővé tettük, hogy az egyéni elbírálással minden „rendszerbeli" segítségen felül további segítséget tudjanak adni olyan fiataloknak, akik jóval az átlagos alatti anyagi lehetőségekkel rendelkeznek. Azt hiszem, ebben az irányban kell erősíteni a hitelezési, támogatási politikánkat a jövőben is. Gondolom, hogy a jövő évi beszámolóban erről már múlt időben többet fogunk tudni mondani. A hozzászólások egy része konkrét, elsősorban beruházási kérdéseket vetett fel, s az idei terv ilyen irányú feszültségeit említette. Teljes mértékben tudatában vagyunk annak, hogy a beruházási terv nem tud annyi beruházást tartalmazni, amennyi az igény lenne. Még az is komoly erőfeszítést igényelt, hogy azok a beruházások megvalósuljanak, amelyekre az érintetteknek megvan a pénzük. Itt pedig olyan igényekről van szó, amelyek pótlólagos támogatást és központi segítséget igényelnek. Engedjék meg, hogy én egy személyben ne vállalkozzam arra, hogy a mányi bánya idei ráfordításainak összegét, vagy a mezőgazdaság — esetleg hat szövetkezet — vagy például egy megye beruházási helyzetét értékeljem. Itt csak két dolgot szeretnék megjegyezni. Az egyik: az Állami Tervbizottság, áttekintve az első hónapok tapasztalatait, a minisztériumok számára bizonyos, igen szerény lehetőségeket biztosított a tartalék részbeni felhasználásából, hogy a legsúlyosabb beruházási problémák megoldásához valami segítséget tudjunk adni. Ez most minisztériumoknál keretként jelenik meg. Én azt hiszem, az ipari miniszter ezzel olyan helyzetbe került, hogy el tudja bírálni, Mányra kell-e többet fordítani, vagy másik célra. Azt, hogy összesen többet nem tudunk beruházásra adni, remélem, az én beszédem ezt eléggé érzékeltette. A mezőgazdasági beruházásokhoz pedig azt szeretném hozzátenni : biztos, hogy számos üzemben ugyancsak komoly gondok vannak. Azt vizsgáljuk : az elmúlt öt évben — amióta a beruházásokat mérsékeljük, reálértékben mindenképpen mérsékeljük —, hogyan alakult a mezőgazdaság helyzete, azt látjuk, hogy 1983-ban forintban — tehát nominálisan, s most az árindextől eltekintek —, a mezőgazdaság körülbelül annyi beruházást hajtott végre, mint 1979-ben, miközben a népgazdaság egészében ezt csökkentettük. Én ezt csak azért jegyzem meg: egyes területek gondjaiból ne vonjunk le olyan következtetést, hogy itt az egész mezőgazdaság a népgazdaság átlagához képest valamilyen hátrányos helyzetbe jutott volna. Tisztelt Elvtársak ! Az észrevételek egy része azt hiszem olyan, hogy abban a munkában lehetne őket hasznosítani, amelyet már említettem, a jövő évi terv és költségvetés megvitatása kapcsán — amit ha a tisztelt bizottságok nemcsak decemberre irányoznak elő, hanem esetleg az érintett tárcáktól már ősszel, tehát a munka érdemi folyamatában tartanak igényt beszámolóra — ott, azokon a vitákon lehetne . bővebben megvitatni. Ilyennek értem Szabó elvtárs számos felvetését, mert ott a gazdasági szabályozók és a terv irányvétele együtt, kompletten vitatható meg. Kérem, hogy ennyiben a válaszomat az Országgyűlés fogadja el. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. Kérem képviselőtársaimat, hogy akik az 1983. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben, a benyújtott eredeti szöveg szerint elfogadják, szíveskedjenek kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Van-e valaki ellene? (Nincs.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Nem.) Senki. Kimondom a határozatot : az Országgyűlés a Magyar Népköztársaság 1983. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben, a benyújtott eredeti szöveg szerint egyhangúlag elfogadta. Tisztelt Országgyűlés ! Napirendünknek megfelelően következik a külkereskedelmi miniszter beszámolója a külkereskedelemről szóló 1974. évi III. törvény végrehajtásáról. Veress Péter külkereskedelmi miniszter elvtársat illeti a szó. VERESS PÉTER: Tisztelt Országgyűlés! Ez év októberében tízéves lesz a külkereskedelmi törvény, amely jól áttekinthető, rugalmas rendszerbe foglalta szocialista külkereskedelmünk alapvető elveit és szabályait. Életbe lépése óta 28 alkalommal tájékoztattuk az Országgyűlés illetékes bizottságát külkereskedelmi kérdésekről. Tíz év alatt a világgazdaság és saját belső gazdaságunk helyzete is alapvető változásokon ment keresztül. Békeidőben azelőtt soha nem látott — és tegyük hozzá: nem várt —, a nemzetközi pénzügyi rendszer szétesésével párhuzamosan bekövetkezett, robbanásszerű árváltozások