Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-28

1839 Az Országgyűlés 28. ülése, 1984. június 20-án, szerdán 1840 százaléka, a járművek 78 százaléka a nullára leírt értékű. Természetes, hogy az utóbbi esetben kialakult helyzetért nem a kormány vagy a szabályozó rendszer, hanem elsősorban az üzemi vezetés a felelős. Mégis az elmondottak alapján a következő eredményre lehet jutni. A kialakult helyzetben hozott intézkedések szükségesek, elkerülhetetlenek voltak, tehát indokolt volt a beruházások tervezett keretek közötti tartása érdekében szigorítani az intézkedéseket. A tett intézkedések ellenére és a beruházások tervtől való többleteltérése legnagyobb az állami — 14 százalékos —, mérsékeltebb a vállalati — 9 százalékos — és legkisebb a mezőgazdasági vállalati — 1 százalékos — a beruházások körében. Ott, ahol a tervtől való eltérés a legkisebb — a mezőgazdaság —, az elmondottak alapján az állóeszközök fejlesztése — itt Fejér megyei adatok alapján mondom —, a szükségesnél lassúbb. Az állóeszközök elhasználódottsági foka rendkívül magas, tehát a képezhető fejlesztési alap a képzett amortizációs alappal, valamint az állami támogatásokkal és hitelekkel kiegészítve sem biztosítja sok esetben még az állóeszközök pótlását sem. (Pótlás, beruházás elmarad; ezen a gépek szakszerű javításával lehetne segíteni, ugyanakkor a javító bázisok építését is sújtja az építési adó és illeték.) Mindezek alapján javaslom, hogy a kormány vizsgálja meg a kialakult helyzetet és olyan intézkedéseket hozzon, amelyek segítik a mezőgazdasági vállalati beruházásokat. A kialakult helyzetben ugyanis, a pótlások és a fejlesztés évekig történő elmaradása miatt a mezőgazdasági termelés csökkenésével, stagnálásával, vagy legjobb esetben is a várt, remélt növekedés elmaradásával lehet, illetve kell is számolni. Ez nem cél, ezt senki nem mondja, de ennek elkerülése érdekében intézkedni kell. Tisztelt Országgyűlés! Nemrégen tárgyalta az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága a talajerő-gazdálkodás, műtrágyázás helyzetét. A MÉM írásos anyaga és az ülésen elhangzottak késztettek arra, hogy itt is szóljak egy témáról, a műtrágyatárolás helyzetéről. Magyarországon a mezőgazdaság 1983-ban mintegy másfél millió tonna műtrágyát használt fel hatóanyagban. Ennek mintegy ötödrésze az a műtrágyamennyiség, amely fedett helyen tárolókban tárolt, a többi zömében szabad ég alatt, mostoha körülmények között van. Természetesen ezeket a műtrágyákat tetemes veszteségek is érik; egy MÉM-felmérés szerint, mintegy 15—20 százalékos. A jelenlegi árakon számolva, ez a veszteség kétmilliárd forint körüli, és ez évről évre megismétlődik. Ez a veszteség a mezőgazdaság területén az egyik legnagyobb olyan veszteség, amelyről tudunk, és mégsem a mielőbbi megnyugtató végleges megoldását szorgalmazzuk különböző okok miatt. Igaz, a veszteség a már üzemek által megvásárolt műtrágyában következik be — elsősorban üzemi veszteség —, de mint minden üzemi veszteség, egyben népgazdasági veszteség is — ezt könnyű belátni. A műtrágyatarolás megoldására megindult egy tárházépítési program, ami a VI. ötéves tervre 80 tárház megépítését, az ezredfordulóra pedig, távlati célként mintegy 180 tárház megépítését tervezte, ami már a felhasznált összes műtrágyát befogadta volna. A VI. ötéves tervre irányzott program láthatóan nem valósul meg. Jelenleg 42 tárház működik az üzemek tőkerőhiánya, a támogatások hiánya miatt. Pedig e kérdést épp az évről évre ismétlődő veszteségek miatt kiemelt feladatként kéne kezelni. S a megoldás forrása a veszteségek megszüntetése, és mivel ezek a veszteségek az üzemeknél keletkeznek, az üzemek részére megfelelő összegű és lejáratú hiteleket kell biztosítani a szükséges állami támogatás mellett. Ez azért is szükséges, mivel létrehoztunk egy világszínvonalon álló talaj vizsgálati, tápanyagvizsgálati hálózatot számítógépes nyilvántartással, szaktanácsadással, ahol az ország összes termőterületének igen sok adata szerepel, mindezzel a hatékony műtrágyázást segítve, ugyanakkor műtrágyáink ötödrésze elveszelődik, kimosódik a tárolás során, jelentős környezetszennyezést is okozva ezzel. Tisztelt Országgyűlés! Az 1983. évi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés ötödik fejezete a tanácsok gazdálkodásával foglalkozik. A jelentés megállapítja, hogy a gazdálkodás feltételei az előző évekhez képest nehezebb körülményeket teremtettek a tanácsok és a felügyeletük alá tartozó költségvetési intézmények számára. Továbbá, hogy az 1983. évi költségvetés végrehajtásában is elsőbbséget kaptak a társadalompolitikaiig kiemelt területek, így az alapvető fontosságú egészségügyi és szociális ellátás, az általános iskolai oktatás és a legfontosabb kommunális feladatok ellátása. A jelentés mindkét megállapításával egyetértek és helyesnek tartom az alkalmazott elvet. Az 1983-as költségvetési évben választókerületemben több létesítmény készült el. Óvodai férőhelyekkel, iskolai tantermekkel, kereskedelmi egységekkel gazdagodtak ezen községek. E kedvező változásokat választókörzetemben mindenütt örömmel fogadták az emberek, és a társadalmi összefogás is jelentős volt, sok társadalmi munkával segítették a létesítmények mielőbbi átadását. Választókörzetem javarészt kisközségekből áll, ezeknél különösen fontos a népességmegtartó képesség megtartása, növelése. Több községben nem megfelelő az ivóvíz minősége, közműves víz csak a községek mintegy felében van, a kétműszakos általános iskolai oktatás is még több községben folyik, szemben a megyei helyzettel, ahol sokkal jobb az egyműszakos oktatás aránya, de még lehetne sorolni több gondot is. Természetesen az említett problémákat megoldani, a lemaradást egy-két év alatt megszüntetni nem lehet, ezzel én is, választóim is tisztában vannak. Ezen gondok a VI. ötéves tervidőszakra készített középtávú tervekben szereplő létesítmények elkészülése esetén részben megszűntek volna, de — mint köztudott — a tanácsi fejlesztési keretek is beszűkültek, csökkentek. Választókerületem egyik községében például az elmúlt ötéves tanácsi tervben szereplő óvoda 1983-ban lett átadva, akkor készült el, és ugyanakkor a VI. öt-