Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-19

1229 Az országgyűlés 19. ülése, IS natban másképp gondolkodik. Nem engedi meg a lógást, annak a vagyonnak a károsítását, amelyhez saját maga is több munkával járul hozzá, és tudatában van annak, hogy így majd többet is kaphat. Egyéb hatása is van ennek. A tagok jobban el tudják viselni az esetleges vesz­teségeket, mégpedig a kölcsönös belátással. De ez csak akkor jut nyomatékosan kifejezésre, ha tisztában van vele a dolgozó, hogy többet is kap­hat a közösbe adott pénzéért. Befejezésképpen a társadalmi tulajdon vé­delmével összefüggésben még egy gondolatot! Teljes mértékben egyetértek a kisárutermelés segítésével, támogatásával. Meg vagyok róla győ­ződve, hogy még hosszú ideig fogunk véle foglal­kozni. De két dolgot mindenféleképpen tisztázni kell. Az egyik a nagyüzem és a kisüzem egymás­hoz való viszonya, a másik az egyenlő verseny­feltételek. Rendező elvként ki kellene mondani, mit támogatunk a kisüzemben és mit a nagy­üzemben. Kissé zavaros. Tegyem hozzá: itt-ott anarchia is uralkodik. Egyes téeszek már a va­gyonukat, az épületeiket is adják a kisáruterme­lőknek. Mindezt azért, mert hiányzik a rendező elv, másrészt pedig nincs meg az egyenlő ver­senyfeltétel. Mi magunk is a tsz-ben kiszámol­tuk, hogy egy kiló csirke előállításához a nagy­üzemben három forint hatvan fillérbe kerül az üzemanyag. Ha ezeket az épületeket kisvállalko­zásba kiadnánk, akkor egy forint nyolcvan fil­lérbe kerülne az üzemanyag és ez három-négy­millió csirkénél 5—6 millió plusznyereséget hoz­na. Csábító. Nem csináljuk, de komolyan feszít. Vagy: a szállításnál. A téeszben maximálva van a fuvardíj, forgalmi adót, jövedelmi adót fi­zetünk, SZTK-t fizetünk és így tovább. Ezzel szemben á kisiparos fuvaros fuvaronként annyit kér, amennyit nem szégyell, adót minimálisát fizet, ennélfogva a gépkocsival rendelkező kis­iparosok jövedelme egyik évről a másikra meg­ugrik. Három forrásból: kevesebb adóból, maga­sabb fuvarbérből és olcsóbb üzemanyagból. Mert tudniillik egyes kisiparos fuvarosok fölfedezték, hogy ha a háztartási üzemanyagot hazaviszik, és otthon tankolják meg, nem is rossz üzlet ez. Tisztelt Országgyűlés! üzemi vezetőként szerzett tapasztalatom alapján, amelyet az emlí­tett példákkal igyekeztem alátámasztani, lénye­gében azt látom szükségesnek, hogy a gazdálko­dó és állami szerveink is lépjenek fel határozot­tabban a fegyelemsértőkkel, és a társadalmi tu­lajdon megkárosítóival szemben. A szövetkeze­tekben, de azt hiszem, másutt is erősíteni kell a kölcsönös érdekeltségen nyugvó vagyoni kapcso­latokat és ezzel a tulajdonosi tudatot. Rendező elvként tisztázni a nagyüzem és a kisüzem viszo­nyát és egyenlő versenyfeltételeket a nagyüzem és kisvállalkozó társulásoknál. Tisztelt Országgyűlés! Az általam fölvetett gondok itt-ott annyira feszítőek, hogy föltétlenül indokolt és szükségesnek tartom ennek sürgős rendezését. Ha ezt nem tesszük meg idejében, éppen ezekből a nem rendezett elvekből faka­dóan félő, hogy néhány becsületes, lelkiismere­tes ember börtönbe fog kerülni. A Legfelsőbb Bíróság elnökének, a Legfőbb t. március 24-én, csütörtökön 1230 Ügyészség vezetőjének beszámolóját elfogadom. (Taps.) • • ELNÖK: Papp Lajos képviselőtársunk fel­szólalása következik. PAPP LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! Előre bocsátom, hogy az elhangzott beszámolókat gon­dos összegzésnek, a helyzetet pontosan tükröző­nek, ugyanakkor előremutatónak, gondolatokat ébresztőnek tartom. Következésképpen elfoga­dom, elfogadásra ajánlom — amit teszek a kép­viselők Szolnok megyei csoportja megbízásából is. A gyakorlat bizonyítja, a beszámolók tükrö­zik, hogy következetes munka folyik az MSZMP XII. kongresszusa határozatában az e területek­re megfogalmazott feladatok végrehajtása érde­kében. Az a véleményem, hogy a cselekvés és a tö­rekvés egybeesik a kongresszus politikai, társa­dalmi célkitűzéseivel. És ez így van jól. Ennek kapcsán hadd jegyezzem meg, hogy az ügyész­ségeknek, a bíróságoknak ma már vissza- és elő­retekintve is van útjelzője, történetesen az, hogy az MSZMP fő politikai irányvonala változatlan, szilárd, ami nem zárja ki a szinte naponként el­várt és szükséges megújulás képességét. Gondo­lom, hogy ez utóbbi vonatkozik az ügyészségek és bíróságok munkájára is. Fontosnak tartom, hogy társadalmunk lényegétől idegen, előfordu­lási gyakoriságban — sajnos —, egyáltalán nem csökkenő, nem kívánatos jelenségekkel szemben nagyfokú érzékenységet és éberséget kell tanú­sítani. Biztos vagyok abban is, hogy ez az ügyészi és bírói szervezetben is így van. Fontosságát an­nál is inkább indokolt hangsúlyozni, mivel a la­kosság döntő többségét kitevő tisztességes ál­lampolgárok is érzékenyen, elítélőleg reagálnak ezen nem kívánatos jelenségekre. Közérzetet, közhangulatot befolyásoló tényező. Sajnos, tu­dom, és átéltem, hogy egy kisebb településen so­rozatban elkövetett ugyanazon erőszakos bűn­cselekmény milyen hatást váltott ki, mennyire felzaklatta, felbolygatta az ott élő embereket. Megnyugtató, az alkotó munka nélkülözhetetlen feltétele, a becsületes, rendes állampolgárok jó közérzetének egyik elengedhetetlen eleme, hogy társadalmi rendszerünket a stabilitás jellemzi, hogy a Magyar Népköztársaságban szilárd a tör­vényesség, és ennek politikai és jogi garanciái vannak. Mindennek bizonyítéka pedig maga a gyakorlat. Az az elenyésztő kisebbség, amelyik pedig nem így fogja fel, vagy netán ezzel nem azonosul, vagy törvényeinkkel összeütközésbe kerül és elmarasztalják, és emiatt úgymond rossz a közérzete, szerintem legyen is az! Csak arra kell vigyázni, hogy a töredék kisebbség a rossz közérzetét a valós helyzettől eltérően ne próbálja társadalmi rangra emelni, azzal azonosítani, mert elvétve ilyen törekvésekkel is lehet találkozni. A Szolnok megyei főügyészség és a me­gyénkben működő ügyészségek tevékenysége törvényes rendeltetés szerint hivatásszerű gya­korlatukkal eredményesen őrködnek a szocialis­ta törvényesség megtartásán. A megyében mű­ködő bíróságok büntető jogalkalmazási gyakor-

Next

/
Thumbnails
Contents