Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-28

1815 Az Országgyűlés 28. ülése, 1984. június 20-án, szerdán 1816 zött említhető például a Taurus Gumiipari Vállalat, a Szigetvári Cipőgyár, az Alba Regia Állami Építőipari Vállalat. De rlem újkeletű gondokkal küszködik néhány más vállalat, mint például az Irodagépipari Vállalat, a Finommechanikai Vállalat, a Ganz-Mávag, és a Veszprém megyei Építőipari Vállalat. Ezért a vállalati nyereség általános növekedése ellenére növekedett a veszteséges és alaphiányos vállalatok száma. Mint hangsúlyoztam, néhány területen ez nem új, és nem is átmeneti jelenség. így például már — az 1982. évihez hasonlóan — tavaly is ismételt veszteséggel zárt 18 vállalat; ugyancsak visszatérő jelleggel alaphiányos 19 vállalat, részesedési alaphiányos pedig 12 vállalat. Az esetek döntő többségében a változó piaci igények lassú követése, termelésszervezési és -vezetési problémák vezettek a pénzügyi hiányhoz. Gyakori, hogy korábbi erőltetett, és a piaci igényekkel nem kellően számoló fejlesztések vezettek a nehézségekhez, mert nem realizálódtak az elgondolt hozamok. Fontosnak tartjuk, hogy a vállalatok mindenekelőtt saját maguk, saját erejükből rendezzék pénzügyi hiányaikat, mégpedig úgy, hogy az erre vezető okokat szüntessék meg. Ezt azért követeljük meg, mert különben a pótlólagos forrást továbbra is a jól dolgozó vállalatok rovására kellene biztosítani, másrészt az a pótlólagos forrás a távolabbi jövőre amúgy se nyújtana megoldást. Néhány vállalatnál — nem túl nagyszámú vállalatnál, de egyeseknél — nagyon fölhalmozódtak ezek a gondok; itt a kormány részben tett már tényleges intézkedéseket, részben kíván tenni. A nehéz helyzetbe került vállalatok között szerencsére a többség — felismerve a helyzetet — saját erejéből tesz lépéseket az alaphiány megelőzésére vagy megszüntetésére. A Bajai Finomposztó Vállalat például, hogy megelőzze fejlesztési alaphiányát, egyik gyáregységét értékesítette; az Aszfaltútépítő Vállalat pedig, látva, hogy teljesítménye nem éri el a tervezettet, kötelezettségei azonban megmaradnak, mérsékelte fejlesztéseit. Ezeket határozott, igen egészséges lépéseknek tartjuk. A tavalyi aszály nyomán a szokásostól némileg eltérően kell értékelni a mezőgazdasági üzemek korábbinál kisebb eredményét és az ebben megmutatkozó nagy differenciáltságot. A mezőgazdasági dolgozók helytállása, az időben hozott szervezési, pénzügyi intézkedések egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy az aszálykár kedvezőtlen hatásait az üzemek többségében sikerült erőteljesen mérsékelni, bár el kell ismerni, hogy ezt a hatást még idén érezni fogjuk. A pénzügyi hiányos mezőgazdasági üzemek száma az előző évhez képest még így is több mint százzal nőtt, a pénzügyi hiány is emelkedett, annak ellenére, hogy az üzemek a növénytermesztés gyenge eredményeit látva, az állattenyésztésben túlteljesítették tervüket, és a melléküzemi tevékenység fokozásával is mérsékelték az eredménykiesést. Sajnos, itt nem csupán az aszály okoz gondot, hanem a mezőgazdasági termékek exportárai is hosszabb ideje kedvezőtlenül alakulnak. 1983-ban nyolc százalékkal csökkentek, és várhatóan a csökkenés az idén sem lesz kevesebb. Tisztában vagyunk azzal, hogy e súlyos körülmények, és a nemzeti jövedelemben mutatkozó elmaradás nyomán kényszerűen bekövetkező kisebb forrás és az összhangot elősegítő évközi központi intézkedések csökkentik a teljesítményüket nem, vagy csak lassan növelő gazdálkodók mozgásterét. Ez már sokszor hangot kapott. Hozzá kell azonban tenni, hogy a vállalatok egy része — és ez mindig egy kicsit a többiek rovására megy —, különböző formákban még nagyon sok, a tervezettnél nagyobb pénzügyi támogatást is kapott. A támogatások ugyancsak nőttek tavaly, és az e folyamatból levonható következtetéseket kellett alapul vennünk az idei költségvetés összeállításánál, amikor a támogatások csökkentését irányoztuk elő, és ezt minden eszközzel meg kívánjuk valósítani. Tisztelt Országgyűlés! A vállalati szabályozásról szólva hangsúlyoznom kell, hogy egyidejűleg bővítettük és folyamatosan bővítjük az erőforrások mozgósítását, a tartalékok feltárását segítő lehetőségeket. A műszaki fejlesztés hatékonyabbá tételére például műszaki fejlesztő vállalatok alakultak, és létrejöttek az első fejlesztési pénzintézetek is. Ezek képesek arra, hogy a kutatás, a műszaki fejlesztés kockázatát megosszák a vállalatokkal, serkentsék a bátrabb, kockázatosabb műszaki fejlesztést. A vállalatok többsége tavaly már önállóan határozta meg a műszaki fejlesztési alap képzésének mértékét. A félelem ellenére, hogy a vállalatok ez irányú ráfordításaikat csökkenteni fogják, a tények azt mutatják, hogy ez nem következett be, a vállalatok hét százalékkal többet költöttek tavaly műszaki fejlesztésre, mint 1982-ben. Ujabb szabályokat hoztunk az újítók, feltalálók ösztönzésének, jogvédelmének fokozására. Az eredményes vállalatok jövedelmező beruházásainak megvalósulását segítik azok a rendszabályok, amelyek a fejlesztési alapok átadását, kötvények kibocsátását ösztönzik. Emellett stratégiai fontosságú kérdésként kezelve az energia- és anyagtakarékosságot, külön pénzügyi, elsősorban hiteleszközökkel serkentjük és támogatjuk a vállalatokat ez irányú törekvéseikben. 1983-ban kísérleteket kezdtünk mintegy száz mezőgazdasági nagyüzemben és 117 ezer főt foglalkoztató 21 építőipari és 9 ipari vállalatnál olyan jövedelem- és keresetszabályozásra, mely a mainál rugalmasabb, és megfelelő adórendszer révén közvetlenebb kapcsolatot teremt a jövedelmek és a bérek között. A kísérletbe bevont szervezetek nagyobb része megfelelt a várakozásnak, az átlagosnál jobb eredményeket produkált, és fejlődött belső irányítási, érdekeltségi rendszerük is. A keresetek növekedése ezeknél a szervezeteknél meghaladta az országos átlagot, és az az esetek többségében többletteljesítményen alapult. Van néhány vállalat, mint például a Ganz-Mávag, vagy a Pamutfonóipari Vállalat, ahol a keresetek emelkedése és a teljesítmény-növekedések között nem volt megfelelő az összhang. A kísérleteket az idén kiszélesítve folytat-