Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-19

1227 Az országgyűlés 19. ülése, 1983. március 24-én, csütörtökön 1228 térő, a laza fegyelem a munkában, a termelőszövetkezeti viszonyban és a társadalmi tulajdon védelmében. Ez tőlünk, üzemi vezetőktől fokozottabb figyelmet, határozottabb fellépést igényel. Ehhez azonban nélkülözhetetlen az állami szervek támogatása is. Lépjenek föl hatékonyabban a bűnök ellen, s a bíróságaink biztosítsák ugyan a dolgozók jogainak védelmét, de vegyék figyelembe a kollektíva védelmét és érdekét is. Erre annál is inkább szükség van, mert a társadalom döntő része kéri, követeli a határozottabb föllépést. A társadalmi rend, a fegyelem megszilárdítása mellett szálnak síkra, és főleg a visszaesőkkel szemben van a nagyobb fölháborodás. Itt fokozottabb adminisztratív intézkedéseket várnánk el. Ezt juttatta kifejezésre a mi képviselő csoportülésünk is. Mielőtt föltenném a kérdést, hogyan ítéli meg a társadalmi tulajdon védelmét termelőszövetkezetünk tagsága, hadd idézzek ezzel kapcsolatban egy rövid gondolatmenetet. A tavalyi évben kezembe került Veres Péter koszorúja című könyv. Belelapozva, egyik helyen látom, hogy Veres Péter Almáskert című könyvét veszi kritika alá Révai József. Ismét elolvastam. Veres Péter dicsérte az Almáskert című könyvében a Balogh Janikat, hogy milyen jó munkásemberek, milyen becsületesen, lelkiismeretesen dolgoznak még a nagybirtokosoknak is, nem lopták volna meg a Balogh Janik az uraságot. Ezt Révai elmarasztalta, azt mondta, lehetséges, hogy voltak olyan parasztok, akik úgy dolgoztak, mintha a maguk számára tennék, de ezek magyarán mondva, buta emberek voltak. Veres Péterrel szemben azoknak van igaza — folytatja Révai —, akik az uraságot meglopó parasztok tolvaj lását hőstettnek minősítik. Amikor e sorokat elolvastam, az jutott eszembe, hogy egyes helyeken a közvéleményben talán csak nem hőstettnek számít most is, ha valaki nem végzi el a közösséggel szembeni kötelezettségét vagy esetleg lop? Nem nyugodtam bele, anélkül, hogy tudtam volna, hogy most itt én ezt elmondom, néhány napon keresztül faggattam azokat a barátaimat, akikkel valamikor együtt cselédkedtünk, s ők is a Balogh Janikhoz tartoznak. Arra a kérdésre, hogy miért nem akadályozzátok meg a társadalmi tulajdon hűtlen kezelését, herdálását vagy legalább, miért nem szóltok, a válaszok nem voltak egyértelműek, mint amilyennek lenni kellett volna. A magunk közti beszélgetések során kiderült, hogy elfordultak ugyan azoktól, akiket tisztességtelen embernek tartanak, de a magyarázat mellékmondatának tartalmát háromféleképpen lehetne összegezni. Egy részük azt mondja: elnök elvtárs, egy alapító tagnak is annyi joga van, mint aki tegnap lépett a szövetkezetbe. A másik véleménycsoportnak az állásfoglalása már fejfájást okozott, amikor azt juttatták kifejezésre, hogy nem az enyémet viszik. A harmadik vélemény a társadalmi tulajdon eltulajdonítását kisebb bűnnek minősíti, mint a személyi tulajdonnak az ellopását. Amikor ezeket említem, azt azért nagyon szeretném határozottan aláhúzni a félreértések elkerülése végett, hogy szövetkezeti mozgalmunkban, köztük a mi termelőszövetkezetünkben is azért azok az emberek, tagok és alkalmazottak vannak többségben, akiknek több évtizedes becsületes munkája teremtette meg nálunk, hogy a mostani zárszámadás alkalmával egymilliárdos termelési értéket összegezhetünk százmillió forintos nyereséggel. Hogy az ezzel szembeforduló tendenciákon és visszahúzó szemléleteken változtassunk, termelőszövetkezetünk vezetősége egynéhány eléggé szigorú intézkedést vezetett be. Ezekből az intézkedésekből legyen szabad kettőt kiemelnem. Az egyik: az a kollektíva, amelyiknél az év folyamán lopás történik és azt nem jelzik, kizárják önmagukat az év végi kiegészítő részesedésből. Itt kell megjegyeznem, hogy véleményem szerint jogrendünk a kollektíva felelősségét még nem rendezi kielégítően, ennek kimunkált szabályzatával még adós. Ezért kérem a legfőbb ügyész elvtársat, hogy ezeket az intézkedéseinket kísérje figyelemmel, hátha a későbbi idők folyamán a jogalkotásban segítségül szolgálhat. A másik intézkedésünk, hogy szigorú önelszámolási végzünk a kollektíváknál, a nyereségtől függően van az év végi kiegészítő részesedés, így jobban érdekeltté van téve a tag, aki több nyereséget hoz, az több jövedelmet is kap. Ezeknek az intézkedéseknek tapasztaljuk is némi hatását. Ennek tudom be azt a tényt, hogy ebben az évben eddig 15 névtelen levelet kaptam a tagoktól, amelyekben a közös tulajdon megkárosításáról adnak információt. Kivizsgáltattam a bejelentéseket, egyharmaduk igaz volt, kétharmada nem felelt meg a valóságnak. Tisztában vagyunk azzal is, hogy ezekkel az adminisztratív intézkedésekkel nem oldható meg minden gond, ennek külső feltételeit is biztosítania kell a jognak. Amennyire fontosnak tartjuk a kollektív felelősségre vonást, annyira jónak ítéljük meg, hogy a szövetkezeti törvény mostani módosításával, lehetőség van a tőke áramoltatására. Lehetőség van a részjegy és célrészjegy j egyeztetésére. Itt szeretném közbevetőleg megkérni Hetényi elvtársat — ha talán még nem késő, amennyiben késő, úgy kérem, e javaslatomtól eltekinteni —, hogy a végrehajtási utasításban, a részjegy és célrészjegy után ne kategorizálnánk be, ne határozzuk meg a részjegy és célrészjegyek után a nyereség számszerűségét, hanem csak elviekben. Úgyhogy a részjegy után az üzemi nyereség lenne az alapelv, a célrészjegy után pedig az adott létesítmény nyeresége lenne a mérvadó. Amennyiben ez nem lenne lehetséges, akkor a részjegy és a célrészjegy után az osztalék mértéke érhesse el azt a százalékot, amelyet az üzem fizet a banknak kamatot a hitelei után. Ezt indokolja egyrészt az állam beszűkült hitelezési lehetősége, másrészt — és ez a döntő — a tagi és közös gazdaság szerves egysége és érdekösszhangja, és ezt húznám alá. Meggyőződésünk, hogy a részjeggyel és a célrészjeggyel a tagi kötődést erősíteni lehet. Ezáltal a szövetkezet dolgozói sokkal jobban magukénak érzik a közös gazdaságot, jobban dolgoznak, hogy minél többet termeljenek és több nyereséget is kapjanak. Ha egy termelőszövetkezeti tag őre a szövetkezetnek, abban a pilla-