Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-27

1789 Az Országgyűlés 27. ülése, 1984. április 13-án, pénteken 1790 egy-egy első osztály átmenetileg az óvodában marad. A kollégiumok, középiskolák is ma még tudnak segíteni. Ismert azonban, hogy mintegy két évig párhuzamosan telítve lesz az általános iskola is akkor, amikor a középiskolás elhelyezése is feszítő igényként lép fel. Elkerülhetetlen lesz tehát új intézmények építése. Megítélésünk szerint a több funkcióra alkalmas iskolák létesítése jelentheti, és jelenti ilyen helyzetben a jó megoldást. A nagylétszámú korosztályokat ugyanis jelentősen csökkent létszámúak követik majd. Megyénkben elkerülhetetlen Zalaegerszeg, Keszthely, Lenti és több község nyomasztó gondjának enyhítése. A népesebb korosztálynak a középiskolában való fogadására már most fel kell készülnünk. Zalaegerszegen új gimnázium építését tervezzük, Keszthelyen és Nagykanizsán felújításokat végzünk. Elengedhetetlen lesz új szakközépiskola, szakmunkásképző építése, valamint műhelyek, kollégiumi férőhelyek létesítése. A megye konkrét szükségleteinek ismeretében kérem a művelődésügyi kormányzatot a lehetőség szerinti támogatásra, mert saját pénzeszközeink és a társadalmi összefogás ide már nem lesz elégséges. A személyi feltételek biztosítására tudatosan készülünk. Támogatjuk a magasabb diplomát szerzők elgondolásait, irányítottan is törekszünk főként a nyelvtanárok számszerű növelésére. A nagyarányú létszámnövekedéssel párhuzamosan bevezetésre kerülő 7—8. osztályos fakultáció, valamint a technikusképzés megvalósítását azonban csak szakaszos végrehajtással látjuk megoldhatónak. Ezek ugyanis újabb tanterem- és nevelői igénnyel járnak. Ami a technikusképzés általunk is fontosnak tartott bevezetését illeti, azt javasoljuk és kérjük, hogy tanterv és tankönyvek nélkül ne kezdjünk a megvalósításhoz. Az iskolák tartalmi munkája terén, az új tantervek bevezetését illetően nincs szégyellni valónk. Megyénk nevelőinek döntő többsége igen nagy felelősséggel végzi munkáját. Gondként jelentkezik, hogy néhány tankönyv nyelvezete nehéz, anyaga megközelítően sincs összhangban az életkorral, s mennyiségileg is túlméretezett. Nevelőkkel, gyermekeiket nevelő szülőkkel elbeszélgetve meggyőződésemmé vált, hogy a gyakorlatban már bebizonyosodott nehézségeket mindenképpen meg kell oldani, akár tananyagcsökkentéssel, akár módszertani levéllel, vagy ahol szükséges, új tankönyvekkel. Fontosnak tartom, hogy az egyes korosztályok tananyagának összeállítását, tankönyvének megírását olyan pedagógusok végezzék, akik hosszú oktatási gyakorlat alapján ismerik őket. Fontosnak tartom továbbá, hogy a túlzottan ismerettudomány központú iskoláinkat a jövőben egyre inkább képesség-központú iskolák irányába fejlesszük, hogy ezzel társadalmi, gazdasági céljainknak megfelelőbbé tegyük- őket. Summázatként a közoktatás fő feladatainak tekintem: az óvodákban a csökkenő létszám adta lehetőséggel élve a közösségi nevelés erősítését, a játékos gyermekkor biztosítását, az iskolára történő tartalmasabb előkészítést; az általános iskolákban az alapozó, továbbépíthető tartós ismeretek nyújtását, a gondolkodás fejlesztését segítő törzsanyag — amely az életkori adottságokkal természetesen szinkronban legyen —, minél jobb, minél maradandóbb elsajátítását; a középfokú oktatási intézményékben a gimnáziumban tanulók arányának növelését, az általános műveltség erősítését, a szakmai ismeretek szélesítését, jövő évtől a technikusképzés megalapozott beindítását, a szakmunkásképző iskolák szakmai-gyakorlati oktatásának hatékonyabbá tételét. Tisztelt Országgyűlés! Felsőoktatásunk fejlesztése is sürgős feladat. A tennivalókat, a fejlesztési irányokat helyesen foglalja össze a program. Meggyőződésem, hogy az egyik legfontosabb, de ugyanakkor legnehezebb feladat a „művelt értelmiségi állampolgár" nevelése. Ezt csak igen magas általános és szakmai műveltségű, s a hallgatósággal folyamatosan bensőséges kapcsolatot fenntartó oktatói karral lehet biztosítani. Éppen ezért csak hangsúlyozni tudom azt a megfogalmazást, hogy az oktatók jövedelmük meghatározó részéhez a jövőben eredményes oktatóinevelői munkájuk alapján juthassanak. A felsőoktatási intézményeknek a jövőben széles alapismereteken nyugvó, szakmán belül konvertálható szakismereteket tartalmazó, komplexebb szakképzést kell nyújtaniuk. Ez a feladatunk nekünk, az agrár felsőoktatásban dolgozóknak is. Ennek szellemében készítettünk fejlesztési programot, tantervtervezetet a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen is. Célunk, hogy olyan széles alapokon nyugvó szakképzést folytassunk, amelyben a magasabb évfolyamokon mód nyílik a hallgatónak arra, hogy érdeklődése szerint egy-egy szakterületen a törzsanyagon túl mélyebb ismereteket szerezzen. A törzsanyag oktatására tehát a hallgatók által szabadon választható ismeretanyag-blokkok oktatása épül. A graduális képzésben nem célunk a szakosítás, ezt posztgraduálisan, a szakmérnök-képzés keretében végezzük, ahogy évek óta ezt tesszük. Kétségtelen tény, hogy felsőoktatási intézményhálózatunk több területen szétaprózott. A fejlesztési program célul tűzi ki az oktatási és gazdasági szempontból egyaránt optimális méretű intézmények kialakítását. E centralizálásnál azonban valóban jól fontoljuk meg a méreteket. A túlzott méretű intézmény sem jó, itt szükségszerűen lazább a tanár-diák kapcsolat, kevésbé hatékony a nevelőrnunka. Fontosnak tartom az intézmények közötti kapcsolatok szélesítését, az intézmények egymással való szorosabb együttműködését. Jól bevált példája ennek az agrárkémikus-mérnök képzés, amelyet immáron 14 éve egyetemünk keszthelyi kara a Veszprémi Vegyipari Egyetemmel folytat. A magas szintű oktató-nevelő munka elképzelhetetlen intenzív kutatási tevékenység folytatása nélkül. Sajnos — és ezt hangsúlyozni kell — az egyetemi kutatások súlya, feltételeinek biztosítása máig sem megoldott. A tudománypolitikai határozat óta ugyan némi javulás tapasz49 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ