Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-27

1787 Az Országgyűlés 27. ülése, 1984. április 13-án, pénteken 1788 elsajátítani szakmájának fogásait, annak nehézsége mellett látja szépségét, élvezi az alkotás nagyszerű örömét. Ezek közül kerülnek ki a mesterszakmunkások, a szakmunkástanuló-versenyek nyertesei, a későbbi aranykezű iparosok. De — sajnos — vannak olyan tanulók is, akik alig tanúsítanak érdeklődést a tanult szakma iránt. Ök azok, akik nagyon hamar keresik a pályamódosítást, amely nem előnyös sem az egyénnek, sem a társadalomnak. A munkafegyelem megsértői is az érdeklődés nélküliek közül kerülnek ki. A nevelői szép szó nem mindig eredményes, a fegyelmezési lehetőség pedig igen korlátozott. Érdektelenség nemcsak a tanulók, de a szülők egy része és a munkahelyek oldaláról is tapasztalható. A szülők egy része nem érdeklődik a tanuló előmenetele, szorgalma, viselkedése felől, távolmarad a szülői értekezletekről. Nem szólok bővebben a veszélyeztetett helyzetben levő fiatalokról. Nem hangsúlyozzuk eléggé, hogy a család nevelő szerepe pótolhatatlan, erre mindannyiunknak nagyobb figyelmet kell fordítani. A munkahelyek gyakran nem érzékelik eléggé a szakmunkásképzés fontosságát. Ehhez a gazdasági szabályozók bizonyos elemei is hozzájárulnak. Valamely gazdasági egység hatékonyságát a nyereséghez viszonyított eszközés bérfelhasználás fejezi ki. A tanműhelyek fenntartása és fejlesztése a hatékonysági mutatót negatív irányban befolyásolja. Tanműhelyfejlesztéssel ugyanis nő az eszközállomány, de a mérési időszakon belül nem mutatható ki gazdasági eredmény. A gazdasági eredménynek pedig bérfejlesztési, fejlesztési alapképzési és más kihatásai is vannak. Fentiekből adódik, hogy ahol nem képeznek szakmunkásokat, ott szebbek lehetnek a gazdasági eredmények. Érdemesebb a szakmunkásokat máshonnan csábítani. Helyesnek tartanám, ha a szakmunkásképzés is a vállalati érdekek sorába tartozna, de akkor azt anyagi ösztönzők is segítenék. Azt is helyesnek tartanám, ha a nagyüzemi szakmunkásképzés mellett a kisebb szervezetek, sőt a kisiparosok is jobban érdekeltek lennének a többoldalúan képzett és különösen a kihaló, a hiányszakmákra is kiterjedő képzésben. Ehhez nagy intézetek nem is kellenek. Természetesen a szakközépiskolákban és máshol is folyik szakemberképzés. Véleményem szerint a képzési időtartamok előremutatóan, helyesen vannak tervezve. Indokoltnak tartom a két-hároméves szakiskolai képzést, a hároméves szakmunkásképzést, a szakközépiskola négyéves időtartamát és az öt évig tartó technikusképzést, ameddig az esti képzésben folyik. Aggályom abban a tekintetben jelentkezik, hogy képesek leszünk-e egyidőben az általános iskolák zsúfoltsága mellett az onnan kikerülő fiatalok középiskolai tanulmányi feltételeinek biztosítására. Tisztelt Országgyűlés! Űgy érzem, hogy a felnövekvő nemzedék hivatása betöltéséhez, társadalmi és gazdasági feladataira való felkészítéséhez óriási érőfeszítésre, nagy nemzeti összefogásra van szükség. Amennyiben közös összefogással — szülők, nevelők, a család, a gyermekés ifjúsági szervezetek, valamint a munkahelyek — a legmesszebbmenőkig mindent megteszünk az oktatás feltételeinek és eredményességének jobbításáért, úgy az elénk vázolt nagyszerű programmal sokkal felkészültebb, az egyén és a társadalom számára sokkal hasznosabb ember kifejlődését valósítjuk meg. A közoktatás és a felsőoktatás fejlesztési programiját elfogadom, megvalósítását a saját területemen minden lehetséges erővel segítem. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Végh György képviselőtársunk. DR. VÉGH GYÖRGY: Tisztelt Országgyűlés! A köz- és a felsőoktatás fejlesztési programjának tézisei, amelyről most véleményt nyilvánítunk, csupán 16 oldalnyi írott anyag. Ám mögötte az elkövetkezendő generációk, felnövekvő nemzedék tudása, műveltsége, szocializmust építő társadalmunk jövője áll. Jelentősége tehát óriási. Ugyanakkor a döntés felelősségében részesülni megtisztelő, nemes feladat. Oktatásunk korszerűsítése nem tűr halasztást. A kiéleződött világpolitikai, világgazdasági helyzetben egyre nehezebbé válik az emberi létezés. Lassult szocialista világunk fejlődése is. Eddig elért vívmányainkat csak nagyobb erőfeszítéssel, több és jobb munkával tudjuk megőrizni, illetve továbbfejleszteni. Ehhez pedig nélkülözhetetlen a több tudás, a társadalmi és természeti valóság mélyebb megismerése, jelenségeinek feltárása, a tudomány és technika eredményeinek a gyakorlatban való hatékonyabb felhasználása. Meggyőződésem, hogy oktatásunk fejlesztésének kezünkben levő programjával ezt a célt el lehet és el tudjuk érni. A közoktatás helyzetét, távlati fejlesztési elképzeléseit képviselőcsoportunk is megtárgyalta Zala megyében. Eddigi eredményeink az 1972-es oktatáspolitikai határozattal összhangban jó irányban fejlődtek. Részletesen elemeztük megyénk oktatásügyének helyzetét, látjuk gondjainkat, tervezett feladataink összhangban vannak az országos elképzelésekkel, és megyénk társadalmi-gazdasági szükségleteivel. Két dologra kívánom felhívni a figyelmet: az egyik az iskoláztatás tárgyi és személyi feltétele, a másik az intézményeinkben végzendő tartalmi munka. Ismeretes, hogy a nagylétszámú korosztályok iskolai elhelyezésének — gazdasági helyzetünk függvényében — csak széles körű társadalmi összefogással, az állami és egyéb pénzeszközök koordinált ráfordításával tudunk eleget tenni. Megyénkben nem jellemző a váltakozó oktatás, ma mindössze négy tanulócsoport tanul így. Ennek azonban ára van. A korszerűnek mondható új iskola'közpon tok, lakótelepi iskolák könyvtárai, úttörőszobái, klubjai, napközis termei ma többségükben oktatási célokat szolgálnak. A sajnos rohamosan csökkenő óvodai létszám által is lehetővé vált, hogy városainkban