Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-27

1783 Az Országgyűlés 27. ülése, 1984. április 13-án, pénteken 1784 egyharmada falvakban; az utóbbiakban 117, miközben 75 településen 110 tanterem használata megszűnt. A körzetesített iskolák így sok esetben áldatlan körülmények között próbálják ellátni munkájukat, mivel megnövekedett feladataikhoz a társadalmi feltételek nem lettek biztosítva. Ebből ma egy paradox helyzet adódik, legalábbis Veszprém megyében. A városi iskolák egyes mutatói — például az egy tanteremre jutó tanulók száma, vagy az egy pedagógusra jutó tanulók száma — roszszabbak a falusi átlagnál; ez a városi iskola fejlesztését indokolja. Itt erősebb a demográfiai hullám is. Viszont az sem mindegy, hogy a mutatószámok milyen tárgyi környezetben realizálódnak, ez pedig a falusi iskolafejlesztésre fordítja a figyelmét. Kérdés most már az: milyen formában? Itt a tézisekhez térek vissza. Teljesen egyetértünk azzal, hogy az általános iskola fejlesztése az elkövetkező időszakban is kiemelt társadalmi-gazdasági program legyen, mégpedig városokban és falvakban egyaránt. Viszont ma már tárgyi létesítmények és pedagógia vonatkozásában is nehezen megvalósíthatónak véljük azt az elvárást, hogy a nevelési-oktatási alapellátást valamennyi gyermek számára lehetőleg a lakóhelyen kell biztosítani, legalább az iskola kezdeti szakaszában. Az utóbbi kitétel egyébként némileg ellentétes a tézisek nevelési központok tevékenységének továbbfejlesztésére irányuló elképzeléseivel is. A tézisek mind a közoktatás, mind a felsőoktatás részben „Feltételek" című fejezetet is tartalmaz. A gyakorlatban a cselekvő ember számára a feltételek a feladatokhoz rendelt eszköztárat jelentik, konkrétan azt, amivel rendelkezik, vagy rendelkezni fog, amivel a feladatot végrehajtja. Fontos vezetési elv: a feltételeket annak kell biztosítania, aki a feladatot megszabja, mégpedig kellő időben. Van a feltételeknek egy más értelmezése is, ami így hangzik: Akkor valósul meg a cél, ha... és jönnek a kell-ek. A tézisek közoktatási feltételek fejezete inkább egy kicsit az utóbbira hasonlít. Ez a koncepció kidolgozottsági stádiumában talán érthető is, hiszen például nem itt, hanem a területi szervezés és a tanácsi gazdasági irányítás rendszerének korszerűsítése során kell biztosítani a feltételek kell-jeinek anyagi alátámasztását. Mi bízunk benne, hogy ez meg is történik és a társadalom felfokozott várakozása nem marad kielégítetlen. Ha esetleg még sincs minden feltétel anyagi alátámasztása biztosan rendben, akkor vigyázni kell a megfogalmazásokkal. Ezt a végrehajtást közvetlenül szervezők és végzők felelősségérzetével vetem fel. Falvaink, városaink jogos igényeiket ma több-kevesebb belátással terjesztik elő. De kár volna tagadni, hogy a meghirdetett nagyobb gazdasági önállósághoz több pénzt várnak szervezett juttatás formájában. Ez még akkor is így van, ha vállalkozó típusú helyi tanácsokkal számolunk a jövőben. És ha már az igényeknél tartok, legyen szabad megfogalmaznom egy sajátos Veszprém megyei gondot is. Ez .a felsőoktatás fontos, szubjektív feltételére vonatkozik, mégpedig a pedagógusellátásra. Az általános iskolai tanerők száma Veszprém megyében az 1982/83-as tanévben 3141 fő volt, az igény a demográfiai hullám következtében jelentősen növekszik. Mindezek biztosítása nem kis feladatot ró a megyére. Gondjainkat csak növeli, hogy Veszprém megyében nincs pedagógusképző intézmény, pedig korábban kettő is volt. Közismert, hogy a megyékben működő intézményekbe a megyei beiskolázás aránya nagyon magas. Ez érthető is, igen sok okból van ez így. A más megyékbe beiskolázott saját tanulóinkból a visszatérés veszteséges. Pedig mindent elkövetünk ez ügyben. A veszteség esetenként eléri a húsz százalékot. 1983-ban 146 tanítói állást hirdettünk meg pályakezdők részére, csak 40-et töltöttünk be. Hasonló a helyzet a pedagógiai erők többi ágában is. Mindezek következtében újra növekszik a képesítés nélküli pedagógusok aránya, pedig egy ideig jelentősen csökkent. Egyetértve a tézisek azon kitételével, hogy kerülni kell a felsőoktatási intézmények túlzott szétaprózottságát, mégis a Művelődési Minisztériumot arra kérjük, vonja be vizsgálódásai körébe, az elkövetkező nem is távoli időben, egy pedagógusképző intézmény létrehozását Veszprém megyében. Mi ebben az ügyben készek vagyunk a legnagyobb erőfeszítések megtételére. Végül néhány szót szeretnék szólni az irá- < nyitásról. A tézisek a megyei pedagógiai intézetek létrehozását ez évre irányozza elő. Mi már majdnem két éve létrehoztuk, így lassan kialakul a módszer, amivel feladatukat el tudják látni. Egyébként a megfogalmazott feladatkörrel, amit a miniszter elvtárs expozéjában is elmondott, egyetértünk. Két kitételről mégis szót ejtek. Az egyik így hangzik: A minisztérium közvetlenül is adhat szakmai feladatokat az intézetnek. A másik az intézet munkatervének jóváhagyását a Művelődési Minisztérium előzetes véleményezéséhez köti. Megítélésem szerint az ilyen jellegű módszer alkalmazása zavart okozhat a művelődési szakigazgatási szerv és a pedagógiai intézet munkájában, együttműködésében és főleg a közoktatási intézményekben. Magam csaknem negyedszázadot dolgoztam az iparban, ebből két évtizedet magasabb vezető beosztásban. A tröszti időkben sokszor elgondolkoztam azon, miért nem szerették a vállalatok ezt az egyébként a világ más tájain bevált intézmény magyar változatát. Az ok talán a következő lehetett. A tröszt mindig egy szinttel magasabban nyilatkozott, mint ahol állt és egy szinttel alacsonyabban dolgozott, mint ahogy kellett volna. A nyilatkozatok még csak hagyján, azt valahogy csak el lehetett viselni. Az egy szinttel alacsonyabban dolgozás viszont a vállalatok életébe való operatív beavatkozásokat jelentette, amelyek igényelték volna az igen részletes helyi ismereteket, amivel nem rendelkeztek, sőt nem is rendelkezhettek, mert ahhoz benneélés szükségeltetik, mégpedig térben és időben egyaránt. Egy ilyen jelenség felbukkanásától tartanék a legjobban a pedagógiai intézetek irányításában. Ráadásul az sem lenne tiszta, hogy ki is valója-