Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-19

Az országgyűlés 19. ülése, 1983. március 24-én, csütörtökön 1226 vek és állami intézmények dolgozói jelölik, a munkaügyi bíróság és a fiatalkorúak bírósága mellett működő ülnököket pedig az illetékes szakszervezetek. A népi ülnököknek ez az öszszetétele a dolgozók legszélesebb részvételét biztosítja a bíráskodásban. Az ülnökök munkahelyi tapasztalata, életismerete kapcsolatot teremt a jogismeret és a mindennapi élet között. A Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolója megállapítja, hogy a bíróságok alapvető feladata az állami, társadalmi, gazdasági rendünk és az állampolgárok biztonságának védelme. Ezt a célt szolgálja és biztosítja az egységes, kiegyensúlyozott jogalkalmazás, mely a szocialista törvényesség legfőbb záloga. A bíróságok jogalkalmazási és a Legfelsőbb Bíróság elvi irányítási feladata — ahogy a beszámolóban is hallottuk — egyáltalában nem könnyű. Felületes szemlélő hajlamos azt hinni, hogy a bíró asztalán a törvény, előtte a konkrét jogeset, és ítélkezése során mindössze azt kell eldöntenie, hogy az adott esetben a törvény melyik rendelkezését alkalmazza. Ez azonban korántsem ilyen egyszerű feladat. A jogalkalmazás ugyanis bonyolult és öszszetett. A jogi szakirodalomból is ismert, hogy társadalmi viszonyaink állandóan változnak, a jogszabályok változásának ezt a ritmusát, sebességét az élet nem követheti. Ebből a lemaradásból értelemszerűen ellentmondások keletkeznek, melyek feloldásra várnak. Minél gyorsabb a társadalmi fejlődés, minél jelentősebb az éleviszonyok változása a törvény által szabályozott állapothoz képest, annál nehezebb a jogértelmezés feladatait ellátó jogalkalmazó munkája. A leggondosabb előkészítés mellett hozott törvény is hosszabb-rövidebb idő után a mindennapi élettel együttjáró változásokra figyelemmel új értelmezésre, sőt nem egyszer revízióra szorul, mert olyan társadalmi viszonyok teremtődtek, amelyekre a jogalkotó nem gondolhatott. A ma alkotott törvény a holnap változásait nem tudja figyelembe venni. Ez a körülmény azonban a jogalkotónak nem szegheti kedvét, nem eredményezhet kiábrándultságot, csupán azzal az ismert ténnyel való állandó szembenézésre késztet, hogy a jogtétel megelőzi a konkrét jogesetet és a leggondosabb törvényhozói munka során sem lehet pontosan előrelátni az életviszonyok jövendő alakulását. Jogalkalmazásunk legfontosabb feladata az ebből adódó konfliktusok feloldása. Ezt igyekszik a Legfelsőbb Bíróság a bíróságok ítélkezése felett gyakorolt elvi irányításával megoldani. A beszámoló részletesen ismerteti az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szóló 15-ös irányelvet. Ez az irányelv az említett bűncselekmények körét illetően nemcsak elhatárolási és büntetéskiszabási kérdésekkel, hanem úgyszólván a Büntető Törvénykönyv általános és különös részében foglalt valamennyi rendelkezéssel foglalkozik, ekként az irányelv alapvetően megkönnvíti a iogalkalmazói munkát és biztosítia az egységes ítélkezési gyakorlatot. Ugyanilyen nagy segítséget nyúit a beszámolóban említett gyermekelhelyezésről szóló irányelv, valamint a nem vagyoni kárról szóló irányelv is. Ügy gondolom, hogy a Legfelsőbb Bíróság most említett irányelveiben adott útmutatásai, elvi döntései, sőt talán azt is mondhatom, eseti állásfoglalásai is alkalmasak arra, hogy a társadalmi viszonyokban bekövetkezett változások ellentmondásait a jogalkalmazás feloldja. A beszámoló azt is említi többek között, hogy a jog funkciójához tartozik a konfliktusokat feloldó szerepe, mely részben — mondja a beszámoló —, a bíróságok eljárása útján valósul meg. Ebből a megállapításból lehetetlen nem észrevenni, hogy az állampolgárok konfliktusainak megoldása nemcsak bírói feladat, hanem ez minden gyakorló jogász kötelessége. De hadd tegyem hozzá, talán az egész társadalomé. A konfliktusok társadalmi megoldásának útja hosszú. Talán a családban kezdődik, folytatódik az iskolában, a munkahelyen, mindenhol, ahol az emberek törődnek egymással, és érzik, hogy a más baján, gondján segíteni elsőrendű emberi kötelesség. Tisztelt Országgyűlés! Ismeretes, hogy a rómaiak az igazságszolgáltatás istennőjét, Jusztíciát karddal, mérleggel és bekötött szemmel ábrázolták. Ez a jelkép azonban ma már a múlté. A mai bíró nem ítélkezhetik bekötött szemmel. Ellenkezőleg, a társadalmi élet minden oldalát, változásait nyitott szemmel kell vizsgálnia. Szembe kell néznie a változó tényekkel, meg kell látnia a való élet minden adottságait. De nyílt tekintettel kell néznie az előtte álló embert is, akinek megismerése nélkül nem dönthet sorsáról. Semmit sem lehet figyelmen kívül hagyni vagy elhanyagolni abból, ami az ügy érdemi eldöntése, az igazság felderítése érdekében feltétlenül szükséges. A bírónak mindig éreznie kell, hogy ítélete egy ember vagy emberek sorsának alakulását döntően befolyásolhatja, és nem feledkezhetik meg arról, amit olyan szépen mond Madách a londoni színben: „Könnyű ítélni a felületesnek, nehéz ki a szívet kutatja, méltányolván minden redőzetét." Meg vagyok győződve, hogy bíráink mindig ezt a nehezebb, de a bírói hivatáshoz egyedül méltó módját választják az ítélkezésnek. A beszámolót elfogadom és elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK : Szólásra következik Németh István képviselőtársunk. NÉMETH ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Társadalmunk néhány százaléka az, akik a bűnözést, a társadalmi tulajdon hűtlen kezelését, úgy néz ki, állandó megélhetés forrásának tekintik, szocialista társadalmi rendszerünkben is elkísérnek bennünket, újratermelődnek, vagy éppen megszületnek. Ez realitás, úgy látszik, tartósan számolni kell vele. Társadalmunk döntő többsége azonban becsületesen, lelkiismeretesen dolgozik, nem lop, nem csal, szereti a nyugodt, higgadt, kiegyensúlyozott, békés légkört a munkahelyén, városon, falun egyaránt. Ez a néhány százalék az utóbbi időben mintha jobban aktivizálná magát. Mi, akik a szövetkezeti mozgalomban dolgozunk, ugyancsak tapasztaljuk, hogy egy ideje a szövetkezeti tagság egy részénél is van az átlagostól el-