Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-27

1777 Az Országgyűlés 27. ülése, 1984. április 13-án, pénteken 1778 egy, Békés megyét közvetlenül érintő vonatkozá­sáról. Megyénk súlyos gazdasági és művelődési örökséget vett át a felszabadulás után, és fejlő­désünk az első évtizedben lassúbb volt az orszá­gos ütemnél. A lemaradást az utóbbi évtized fej­lődése sem tudta behozni. A szakemberképzés minden szinten szűk keresztmeszetű volt. Felső­oktatási intézményünk egyáltalán nem volt. En­nek eredménye, hogy megyénkben az értelmiség aránya igen alacsony. Az országos átlagnak csak­nem fele. Ezen a,helyzeten változtatni szeret­nénk. Sajnos, a szellemi fejlődés elmaradásának káros következménye ma már olyan élenjáró ágazatokban is jelentkezik, mint a mezőgazdaság, ahol más megyékhez képest, jóval kevesebb a felsőfokú végzettségűek aránya, főleg a pénz­ügyi-közgazdasági szakemberek tekintetében. Ügy gondoljuk, hogy megyén belüli képzéssel gondjainkon enyhíteni lehetne. Ennek megvaló­sításához megyénk lehetőségének megfelelő anyagi áldozatokat is vállalna. A helyzet sürgető megoldásának érdekében feltétlenül szükség van a művelődési kormány­zat támogatására is, hiszen a szellemi felzárkóz­tatásnak meghatározó tényezője lehet olyan fel­sőfokú oktatási intézmények létrehozása, ame­lyek megyénk és a szomszédos megyék gazda­sági-társadalmi fejlődésében integrálódhatnak. A megye erőfeszítéseinek ellenére rövid és hosz­szú távon nem megnyugtató a pedagógus-ellátott­ság helyzete sem, mivel a lakosság arányához ké­pest a leendő pedagógusok képzéséből megyénk utolsóként részesedik. A közoktatás fejlesztésének fontos letétemé­nyesei a képzett pedagógusok, akikre megyénk­ben nagyobb számban lesz és van szükség. Ta­pasztalataink alapján ezt a pályát mind anyagi­lag, mind erkölcsileg vonzóbbá kell tenni. Külö­nösen nagy jelentősége van ennek akkor, amikor a pálya elnőiesedéséről beszélve, egy fontos do­logról is kellene szólni, a nők munkájának foko­zottabb megbecsüléséről. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtár­saim! Ezekkel a megjegyzésekkel és felvetések­kel együtt az előterjesztést elfogadom, azt elfo­gadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 11.15—11.35. Elnök: Péter János.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Dr. Király István képviselő­társunk felszólalása következik. DR. KIRÁLY ISTVÁN: Tisztelt Országgyű­lés! A művelődési minisztertől benyújtott, ma­gas színvonalú koncepciózus tézissorozat a jelen kihívásaira válaszolva, a világba való helytállni­tudás, azaz: a minél fokozottabb társadalmi ha­tékonyság szemszögéből tekinti át az oktatás­ügyet. Innen ered egyik legértékesebb vonása: realizmusa. Hiszen társadalmilag igazán haté­kony mindig csak az lehet, mi egyben reális is. S kiváltképp így van ez kulturális vonatkozás­ban. Alaptörvénynek tekinthető itt az „inkább keveset, de jobban" lenini elve. Mert könnyen felvázolhatok ezen a területen eszményi re­formtervek. Megfelelő előfeltételek nélkül azon­ban ezek csak zűrzavarhoz, az iskolai élet szét­zilálásához, s ami a legfőbb: színvonal-süllye­déshez, a minőség romlásához vezetnek. Reform­utópizmus és konzervativizmus, mindenáron újítani-akarás s a megszokotthoz tapadó fantá­ziátlanság végletei közt az arisztotelészi közép megtalálása, az egyoldalúságoktól óvakodó, gon­dolkodó, felelős tartás kiküzdése itt mindennél fontosabb. S az előterjesztés eleget tesz ennek. A folyamatos fejlesztés elvét vallja, de nem újít ott, ahol ehhez a helyzet nem érett. Elég idézni erre példaként a középfokú oktatás kiegyensú­lyozott, átgondolt megoldásmódját. Emellett a realizmus mellett a pedagógus­központúság a tervezetnek egy másik, általam kiváltképp fontosnak tartott, értékes vonása. Hisz a nevelés minőségi munka. S mint minden minőségi munka esetében a szubjektív tényező­nek, egy egyéniségnek felfokozottan nagy itt a szerepe. S a tervezet ezt tudva: a pedagógus alakját, állítja középpontba, az ő élet- és mun­kakörülményeit. Távlatot ad ezzel az oktatás­ügynek. Fel kívánja szabadítani annak legfőbb tartalékát: a pedagógusok legjobbjaiban ott rej­lő minőségi erőt, alkotókedvet. Tovább lehetne sorolni az előterjesztésben ott ható, ilyen típusú, helyes elképzeléseket. Még­is csak két kérdéssel kívánok foglalkozni részle­tesebben. Két olyan problémával, amelynél — az alapkérdéseken: a pedagógusok anyagi-erköl­csi megbecsülésén s a tárgyi-dologi feltételek biztosításán túl — leginkább szükséges, vélemé­nyem szerint, a társadalom megértése és segít­sége. S ez egyfelől a teljesítményelv, másfelől pedig a nevelés kérdése. Tisztelt Országgyűlés! A magyar oktatásügy egyik nagy vívmánya, hogy következetesen érvényesíteni igyekszik a szociális elvet, az esélyegyenlőség kívánalmát, azt a követelményt, hogy a^^gyéni életindulást minél kevésbé nehezítsék nre^^ környezeti-csa­ládi háttérből adódó, s olykor még ma is na­gyon jelentős társadalmi, műveltségbeli szintkü­lönbségek. Az általános iskola nem utolsósorban ezért áll következetesen a fejlesztés középpont­jában. Visszatükrözi ez a kultúrpolitika legfőbb vonását : demokratizmusát. Azt a lényegi kon­cepciót, hogy csak egy olyan művelődésügy te­herbíró, sziiárd, mely lentről, az alapok felől építkezik, s egy kulturálisan-emberileg mind ho­mogénabbá váló társadalmat tekint eszménynek. Hasonlóképpen nagy vívmánya oktatás­ügyünknek a személyiségelv hangsúlyozása. An­nak a tudása, hogy senki sem él hiába, mindenki hordoz magában valamiféle kibontásra, kilicitá­lásra váró, sajátos értéket, külön tehetséget. Ki­nél az intellektuális, kinél a manuális-gyakorlati, kinél a szervező-kommunikáló, kinél a művészi, kinél az etikai s így tovább sorolható készség, képesség fejlettebb. Az individualizáció, az egyéni differenciálás szellemében történő neve­lés lehet tehát csak igazán eredményes; az, amely nem pusztán a hagyományos oktatásban leginkább számító intellektuális tehetséget nézi, de a teljes emberséget. Oktatásügyünk humaniz­musát nem utolsósorban épp ez adja meg. Ezt a két elvet — az esélyegyenlőség és a

Next

/
Thumbnails
Contents