Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-27

1775 Az Országgyűlés 27. ülése, 1984. április 13-án, pénteken 1776 a műszaki haladással, a termeléssel összefüggésben komoly feladatokat vállalnak magukra az oktatás, képzés területén. Hatékonyan tevékenykedik vállalatunknál a művelődési bizottság, az oktatási bázisunk. Dolgozóink egyharmadát évente továbbképzésben részesítjük. A mai bányászat korszerű technikával dolgozik, mind a föld alatti, mind a külszíni munkahelyeken, ami jól felkészült szakembergárdát igényel. A bányászat kiemeltségét több intézkedés biztosítja, ennek ellenére mégis nehezen beiskolázható szakma. A vájártanuló-képzés terén meglevő jelentős beiskolázási gondokat csak a munkaviszonyban állók — lakatosok, villanyszerelők — átképzésével, felnőttképzéssel sikerült enyhíteni. A vállalati átképzéseknél, továbbképzéseknél sajnos, nem számíthatunk azon dolgozóinkra, akik nem végezték el az általános iskolát (vállalatomnál a közel 5000 fizikai dolgozóból ez 800 főt jelent). Az általános iskolát el nem végzettek újratermelődését talán ez az iparág érzi legjobban, ugyanakkor megyénkben is erőteljesen csökken a dolgozók általános iskolájában tanulók száma. A bányászat gondjainak enyhítése is megkívánja az általános iskolát eredményesen elvégzők számának és arányának növelését. Emellett kérem az illetékes minisztériumokat, vizsgálják meg a műszaki fejlődés követelményeit jobban kielégítő iskolarendszerű szakmai képzés kialakításának, továbbfejlesztésének lehetőségét, az aknászképzés mellett, szükségét látjuk a vájárképzés színvonala emelésének is. Tisztelt Országgyűlés! A miniszter elvtárs beszámolójában megjelölt feladatok és fejlesztési irányok összhangban vannak a társadalmi és gazdasági célkitűzéseinkkel, azok megvalósításához elengedhetetlenül szükségesek. Most, a VII. ötéves terv küszöbén, amikor az előirányzatok kimunkálása folyik, úgy gondolom érdemes számba venni gazdasági lehetőségeinket és megvizsgálni, hogy nemzeti jövedelmünkből hogyan fordíthatnánk nagyobb arányt a közoktatásra, hogyan juthatna több az alapfokú képzésre magasabb színvonalon történő nivellálására, a középfokú és felsőfokú képzésre, az elnőiesedő pedagóguspálya minél jobb anyagi elismerésére. A miniszter elvtárs beszámolóját a magam és a Nógrád megyei képviselőcsoport nevében elfogadom, a Tisztelt Háznak elfogadásra javaslom. Köszönöm a figyelmüket. ELNÖK: Mészáros István képviselőtársunk felszólalása következik. MÉSZÁROS ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A napirenden levő előterjesztést nagy figyelemmel tanulmányoztam és ugyanígy hallgattam a hozzászólásokat. Választókerületem lakosai örülnek annak, hogy városunkban, Szarvas városában nagy és méltó hagyománya van a közoktatásnak az óvodától a felsőoktatásig, a nemzetiségi oktatásnak és a szakoktatásnak, hiszen a mezőgazdasági szakoktatás — gondolom, szabad így fogalmazni — Tessedik nevétől elválaszthatatlan. Hozzászólásomban röviden az oktatás gyakorlati oldalával szeretnék foglalkozni, amellyel naponta találkozom a szakmunkásképzéstől a felsőoktatásig. Az előterjesztésnek azon részével teljesen egyetértek, amely a munkára nevelés kérdéséről szól, rövid és hosszú távon is, akár fizikai, akár szellemi munkáról van szó. A munkavégzés sikerének két feltétele van: a képzett, tudatos ember és az az eszközrendszer, amivel a célként kitűzött munkát el lehet végezni. A jelentés is tartalmazza, hogy jelenleg ezek hiányában vagyunk. Én különösen szeretném aláhúzni az eszköz fontosságát. Ma és a jövő évtizedben kell megtanítani a szellemi és a fizikai munkára a felnövekvő ifjúságot. A tudatos ember képzésére a nagyszerű pedagógus, oktató és kutató értelmiségünk rendelkezésre áll. A gyakorlati munkára azonban eszköz hiányában — gyakorló gépek, műszerek, tantermi berendezések — azt gondolom, legnehezebb megtanítani a tanulókat. Ezt a nehéz és fáradságos munkát eszköz hiányában végezni nem is lehet. Ezeket elsőként kell beszerezni — most és minél hamarabb. Ezek fejlesztési garanciáit meg kellene teremteni. Egyetértek azzal, hogy a nagyvállalatok járuljanak hozzá a szakmunkásképzéshez, akár úgy is, hogy tartsanak fenn ilyen iskolát. Itt azonban, ugyanúgy, ahogy a tézisek tartalmazzák más kérdésekben: az elaprózást, az egyoldalú képzést mindenféleképpen el kellene kerülni. Ugyanakkor azt javaslom, hogy a tanulóképzéssel foglalkozó vállalatok — még akkor is, ha csak a gyakorlati képzés folyik náluk — kapjanak a jelenleginél is több segítséget, amelyben legalább egy tervidőszakban legyen állandóság és pénzügyileg folytonosság. A közép- és felsőoktatási intézetek gyakorlati foglalkoztatási ideje alatt a tanulókat sokféle hatás érheti — a legfejlettebb technikától a manufakturális munkáig. Ez alatt az idő alatt feltétlenül szükséges lenne a helyi gazdasági szakemberek bevonása az oktatásba, hiszen ilyenkor önkéntelenül is felvetődő tanulói vagy egyetemi hallgatói kérdésre — amely az adott hellyel kapcsolatban vetődik fel, és ha különösen ellentétes a tanultakkal — ők tudnak legjobban választ adni, akár magyarázatot is. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! A Művelődési Minisztérium közoktatási és felsőoktatási fejlesztési programjának és az ezzel kapcsolatos tézisek tárgyalásának szükségességét a népgazdaságban, a népesség általános és szakmai műveltségében jelentkező ellentmondások megléte bizonyítja. Ügy vélem, hogy a gyermek- és ifjúságközpontú iskola eszméjét — mint célt — megjelölni helyes. A köznevelési rendszerben meghatározó jelentőségűnek ítéljük meg — és helyesnek tartjuk — az óvodáztatás általánossá válását. Jónak tartjuk a tankötelezettség változatlanul hagyását. Fontosnak és helyesnek tartom és tartjuk azt a célkitűzést is, hogy a felnövekvő nemzedékek középfokú végzettséget szerezzenek. Ez feltételezi a középiskolák hálózatának jelentős fejlesztését. Remélem, erre megteremtjük a megfelelő pénzügyi eszközöket. Végezetül, hadd szóljak képviselőtársaim megbízásából, a közoktatásügy fejlesztésének