Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-27

1773 Az Országgyűlés 27. ülése, 1984. április 13-án, pénteken 1774 kola teljesítőképességének mai szintjén ad reális lehetőséget egy ifjúsági réteg számára. Azt kérem tehát, hogy a mind nagyobb arányú középiskolai oktatás ne terelje el a figyelmet a szakmunkásképzésről, hanem rangja és neve legyen ma annak, aki ezt az iskolát elvégzi, és közvetlenül kikerülve a termelésbe becsületes munkával, szakmaszeretetével hozzájárul a gazdaság fejlődéséhez és gyarapodásához. A miniszter elvtárs írásbeli tájékoztatóját, szóbeli kiegészítését a Tolna megyei képviselőcsoport és a magam nevében elfogadom, s képviselőtársaimnak elfogadásra ajánlom. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Tőzsér Gáspár képviselőtársunk. TŐZSÉR GÁSPÁR: Tisztelt Országgyűlés! Munkaköröm nem kapcsolódik szorosan a közoktatáshoz, mint közéleti ember, dolgozó és szülő kértem szót ebben a valamennyiünk számára fontos kérdésben. A parlamenti felszólalásra készülve tájékozódtam választókörzetemben, ellátogattam néhány általános és középiskolába, szakmunkásképző intézetbe. Tanárokkal, tanulókkal beszélgettem, megismertem üzemek vezetőinek véleményét is. Tapasztalataim megerősítik a miniszter elvtárs beszámolóját abban, hogy az utóbbi évtizedben a közoktatás területén céltudatos és összességében eredményes munka valósult meg. Az eredményekhez nagymértékben hozzájárult a Központi Bizottság határozatát követő új nevelési dokumentumok bevezetése. Szűkebb hazámban, Nógrád megyében a közoktatás feltételei kiegyensúlyozottan fejlődtek, ha nem is minden részletében elképzeléseink szerint. Az országosnál is nagyobb ütemben nőtt az óvodák száma, befogadóképessége, javultak a tárgyi és a személyi feltételei, és ennek megfelelően az óvodai nevelőmunka színvonala. Aprófalvas választókörzetem minden településén jól felszerelt óvodák működnek, és ma már egyetlen óvodáskorú gyermeket sem kell helyhiány miatt elutasítani. Az általános iskolákban a demográfiai hullám — néhány nagy intézmény kivételével — nem okozott számottevő feszültséget. Megyénkben már a korábbi tervciklusban is megvalósultak a tervezett általános iskolai tanteremépítések. A VI. ötéves tervben előirányzott tantermek is nagyrészt elkészültek, vagy közel állnak a befejezéshez. Tanácsaink az alsófokú intézmények fejlesztési programját, fontosságának megfelelően rangsorolták, a tanteremépítést előtérbe helyezték, és az állampolgárok sem sajnálták az idejüket önzetlenül társadalmi munkára áldozni, ha gyermekeik óvodáit, iskoláit kellett szépíteni vagy fejleszteni. A lakosság összefogásának, az üzemek, a vállalatok segítőkészségének, a szocialista brigádok munkájának is köszönhető, hogy például választókörzetem legnagyobb településén, Bátonyterenyén az 50 férőhelyes óvoda helyett 100 férőhelyes épült, és néhány településen a tervezettnél több tanterem készült. Mindezek eredményeként megyénkben alig fordul elő kétműszakos tanítás. A demográfiai növekedés éveiben is bővült a napközis ellátásban és nevelésben részesülők köre; míg tíz éve a kisdiákjainknak csak 20 százaléka vehette, ma közel fele veheti igénybe ezt a lehetőséget. A fejlesztésben elért szép eredmények, a pozitív tendenciák ellenére is megyénkben is komoly gondok, feszültségek vannak, főleg az oktató-nevelő munka minősége terén. Nagy színvonalbeli különbségek vannak az egyes iskolák között a tanulók egy részének tudásában, készségeik fejlettségében szembetűnőek a fogyatékosságok. Ezek mindenekelőtt a történelmi ismeretek hiányosságában, az olvasási, a kifejező készségek, az önálló ismeretszerzési képességek nem kielégítő színvonalában mutatkoznak meg — mint képviselőtársaim említették már. E helyzet megváltoztatásának szükségességét a fejlesztési program is hangsúlyozza. Különösen fontosnak tartom a tanulmányi fegyelem erősítését és azt, hogy megtanítsuk a diákokat tanulni, hogy a korszerűbb tananyagot megértsék és fel tudják azt dolgozni. Ebben döntő szerepe van a pedagógus személyiségének. Örvendetes, hogy a fejlesztési program is e szellemben foglalkozik a nevelés szerepével. Ugyancsak egyetértés kíséri a család és az iskola jobb együttműködését szorgalmazó törekvéseket, ugyanis a szülők egy része nem tartott lépést az új követelményekkel. Ugyancsak a közvélemény széles körének egyetértésével találkozik a fejlesztési programnak az a gondolata, amely az alsófokú képzés további kiemelt fejlesztését fogalmazza meg. Ugyanis eddigi eredményeink elsősorban a feltételek javulásában érzékelhetők, a tartalmi munka minőségi színvonalának emelése még hosszú ideig feladatokat igényel. Megyénkben ez azt jelenti, hogy erőinket egyre inkább a színvonalbeli különbségek enyhítésére, az eredményesebb tartalmi munka kibontakoztatására fordítsuk. A növekvő létszámú középiskolás korúak iskoláztatásával is érdemben foglalkozunk. A középfokú iskoláztatás belső arányának javulására született intézkedések szerint növeljük az érettségit adó szakképzés arányát és a gimnáziumi tanulócsoportok számát. Ez a feladat a VII. ötéves tervet is végigkíséri. A felnövekvő generáció szocialista nevelése egész társadalmunk ügye. Ezért az iskola nevelési törekvéseit a társadalom valamennyi intézményének támogatnia kell. A jövő szempontjából is biztató, kedvező tapasztalataim vannak a termelő üzemek és a szakképző intézmények tartalmi együttműködéséről. Egyre több üzem ismerte fel közvetett érdekeltségét az iskolákkal való kapcsolatokban. A jó együttműködés példájaként említhetem a Nógrádi Szénbányákat, amely a szakmunkásképzőn túl a körzet szinte valamennyi gyermekintézményével tart fenn kölcsönösen hasznos kapcsolatot. Hasonló tapasztalatokat szereztünk a képviselőcsoport ülésekor Szécsényben is, mezőgazdasági képzésünk bázisán. Tisztelt Országgyűlés! Mint bányász képviselő, feladatomnak érzem, hogy a parlamentben is szóvá tegyem a tárgyalt témával kapcsolatos iparági gondokat, feladatokat. A bányavállalatok