Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-27

1771 Az Országgyűlés 27. ülése, 1984. április 13-án, pénteken 1772 sok közül, hanem a felnövekvő nemzedék erőnlétét, teherbíró képességét, munkabírását nagymértékben befolyásoló tényező. Amikor a 14 éves korosztály befejezi az általános iskola nyolc osztályát, válaszút elé kerül. Hogyan tovább? — teszi fel önmagának a kérdést és ennek a kérdésnek a megválaszolásában segítséget, útmutatást igényel. Tolna megyében a középfokú oktatás változatlan arányának biztosításához legalább 55 új tanteremre, 800—900 kollégiumi férőhelyre és 200 iskolai tanműhelyi munkahelyre lenne szükség. Ehhez szeretném hozzátenni, hogy ezeket a feltételeket 4—5 éven belül kívánjuk megvalósítani. A mi megyénkre és — gondolom — más megyékre is igaz az a' megállapítás, hogy az eddigi átlagos, művelődési-fejlesztési alapokból nem tudjuk ezt megvalósítani és társadalmi összefogásra ezen a területen nem számíthatunk. Meggyőződésem, hogy a feladat megoldásához a központi erőforrások határozott és mielőbbi átcsoportosítása szükséges. Ha ezt nem tesszük meg, akkor a megyék nem tudnak felkészülni a nagy létszámú tizenéves korosztály fogadására. Pedig mi akartuk, hogy többen legyenek, gondoskodnunk is nekünk kell róluk. Ez gazdasági befektetést jelent, de humánus kötelezettséget, politikai felelősséget is velük szemben. Tisztelt Országgyűlés! Az írásos beszámoló megfogalmazza az oktatás és a gazdaság közötti kapcsolat fontosságát. Mi mindannyian tudjuk, akik az iparban dolgozunk, hogy a szakmunkástanulók tudása messze van az ideálistól, hogy a szakmai képzés színvonala és minősége nincs összhangban a gazdasággal. De úgy vélem, hogy a nehézségeket nemcsak a szakmunkásképzésen belül kell keresni, hanem abban a szélesebb társadalmi, gazdasági rendszerben, amelyet a szakmunkásképző iskolák a gyakorlati képzést ellátó vállalatokkal, a tanulókat biztosító társadalmi réteggel együtt alkotnak. Egyszerűen úgy is fogalmazhatok, hogy a befogadó gazdaság szintje mindig meghatározza a szakmunkásképzés színvonalát és presztízsét. Ügy gondolom, hogy ezen a ponton a gazdasági szféra, az üzemek érdekeltsége is megjelenik. Egyre inkább szélesen művelt átképzésre, váltásra képes szakmunkásokra, szakemberekre van szükség. De a speciális képzés, a szakmaváltás feltételeinek megteremtése nemcsak a közoktatási intézmények feladata, hanem a termelő egységek, vállalatok feladata is kell hogy legyen. Ma az iskolai tanműhelyek felszereltsége elsősorban az alapismeretek elsajátítását teszi lehetővé, hiszen az iskolai tanműhelyek olyan gépekkel és műszerekkel vannak felszerelve, melyek segítségével a szakma alapvető elemei elsajátíthatók. A termelő üzemek, amelyek vállalkoznak a szakmunkástanulók gyakorlati képzésére, korszerűbben felszerelt tanműhelyekkel kell hogy rendelkezzenek. Ezeknek a feltételeknek a megteremtése érdekében a vállalatoknak anyagilag is többet kell vállalniuk. Ez nem csupán kedv kérdése, a szakmunkások képzése ma nemcsak a közoktatás feladata, hanem erre áldozniuk kell mindazoknak a termelő üzemeknek,, amelyek fontosnak érzik a jövő szakmunkás nemzedékének minél magasabb szinten történő képzését. Nem kívánható tehát az iskolától, hogy a hároméves képzés után speciális szakmai tudással rendelkező tanulókat bocsásson ki. Az viszont elvárható, hogy a szakmájuk alapjairól átfogó, biztos tudást nyújtsanak a fiataloknak, melyre később saját érdeklődésüknek és munkahelyük igényének megfelelő speciális tudást építhetnek a szakma bármely területén. Ahhoz azonban, hogy a vállalatok ezeknek a feladatoknak meg tudjanak felelni, akár központi alapból, akár a szakmunkásképzési alap célirányos odaítélésével kell a gazdálkodó egységeket ösztönözni, hogy tanműhelyeket, oktatási termeket működtessenek magas színvonalon. Ugyanakkor az illetékesek kérjék számon, hogy a vállalatok ténylegesen arra használják-e fel a szakmunkásképzési alapot, amire kérték. Ezzel lehetne ösztönözni a termelő üzemeket, hogy nemcsak a saját, hanem több más vállalat, esetleg a szolgáltatást végző szövetkezetek számára is képezzenek szakmunkásokat. Tisztelt Országgyűlés! Az 1972-es oktatáspolitikai párthatározat az általános iskolát és a szakmunkásképzőt minősítette az iskolarendszer legkritikusabb pontjának. Ezt a megállapítást az a tény is igazolja, hogy ma az általános iskolából sok gyenge képességű tanuló kerül ki, és ezek nagy többsége a szakmunkásképző iskolát választja továbbtanulási lehetőségként. Szakmunkásképző iskolában tanító pedagógusok vallják, hogy ma a tegnap technikájával és technológiájával, előremutató tantervek előírásainak szorításában kell a holnap feladataira azokat felkészíteni, akiknek olvasási, írási, számolási és megértési szintje inkább elégtelen, mint elégséges. Ha ezeket a gyerekeket olyan tankönyvekkel látjuk el, amelyek elavultak, netán meg sem jelentek, vagy esetleg több bennük az idegen szó, mint a magyar, akkor a pedagógus kiteheti a lelkét, de a tanuló műveltségi színvonala nem fog emelkedni. Pedig ezek a szakmunkások azok, akik az ipari munkásság jelentős részét fogják alkotni, de vajon milyen színvonalon. Tisztelt Országgyűlés! Huszonkét éve dolgozom a textiliparban, s ezért is tartom fontosnak, hogy ezzel a témával, az ipar jövendő szakmunkásainak helyzetével foglalkozzam. Teszem ezt azért, mert ma az a 30—40 év közötti korosztály, amely az iparban mint termelésirányító, művezető vagy technikus dolgozik, az általános iskolából nem elégséges, illetve közepes bizonyítvánnyal került a szakmunkásképző iskolába, ök azok, akik a szakma szeretetét, a munka megbecsülését mint szakmunkástanulók sajátították el, olyan pedagógusok és gyakorlati oktatók segítségével, akik hivatásuknak érezték és érzik ma is az ifjúság nevelését. Tisztelt Miniszter Elvtárs! A szakmunkásképzésről szólva egyetértek azzal, hogy növelni kell az érettségivel záruló, tehát a magasabb általános és szakmai képzést nyújtó iskolák számát, illetve, hogy mind több fiatalnak kell megadni a lehetőséget arra, hogy négyéves képzésben váljék szakmunkássá. Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy még hosszú távon szükség lesz a szakmunkásképző iskolára is. Ez ma az egyetlen olyan iskolatípus, amely az általános is-