Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-27

1765 Az Országgyűlés 27. ülése, 1984. április 13-án, pénteken 1766 megannyi korrepetálás, felzárkóztató foglalkozás után sem tudnak, „elidegenednek iskolától", valódi képességeiket sem tudják kibontakoztatni. Az így hátrányos helyzetben maradt, hátrányos helyzetbe került gyermekek az általános iskolákban túlkorossá válnak, a középfokú iskolákból pedig sokan lemorzsolódnak. Van olyan gyermek a gimnáziumba beiratkozottak között több, aki három tárgyból jár felzárkóztatásra. Az eredmény, a felzárkóztatás eredménye nehezen mérhető. Arról most nem szólok, hogy az iskoláról a szülői véleményt hogyan befolyásolja mindez. Erről dr. Csendes Béláné képviselőtársunk tett említést. Sok család — nem azért, mert nem akarja: nem tudja segíteni — magára hagyja a gyermekeket a tanulásban, a teljesítőképesség iránti igény kifejlesztésében is. Ehhez járulnak még a társadalomban helyenként fellelhető szellemi igénytelenség, cinizmus, egoizmus, a jövedelmi viszonyok torzulásai is. Az iskolai és a családi nevelésben nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem ellensúlyozható szemlélet kialakításához vezetnek végső soron ezek a negatív hatások. Németh László, aki íróként is, pedagógusként is optimizmussal, hittel teli nagy nevelő volt, a tanítás hatékony módszereinek keresése közben arra a következtetésre jutott, hogy a legnagyobb ösztönző erő a tanulásban a tanuló küzdelme az ismeretek elsajátításáért és a „nagy személyes érdek". „Ennek az érdeknek az állandósítása, igazolása viszont nemcsak a tanuló és tanár dolga, hanem a társadalomé is. írni-olvasni mindenki megtanul, mert mindennapi élete megköveteli. Az azonban, amit egy szenvedélyes pedagógus példákban és ismeretekben rátukmál, szétmorzsolódik, ha a társadalom követelményeivel szemben kell tartania." Németh László gondolatait idéztem. Ügy hiszem, nemcsak a tananyag kiválasztásakor kellene ezt a bölcsességet figyelembe venni. Tisztelt Képviselőtársak! Az előttünk levő program általános célkitűzésének megvalósítása érdekében elengedhetetlen a társadalmi méretű összefogás. Az egység a politika és gazdaság területén az alapvető kérdésekben megvan, és állandóan erősödik. Abban azonban nagyobb egységre, több jó példára lenne szükség, hogy milyen célok, életeszmények, erkölcsi értékek vezessék az ifjúságot. Vizet prédikálni és bort inni ugyanis nem illik a felnőtt társadalomnak sem. Engedjék meg, hogy külön említsem a gimnáziumok gondjait. A dokumentumban a felsőfokú szakemberképzés tartalmi célkitűzései között fogalmazódik meg az az igény, hogy a hallgatók élményei, tapasztalatai társadalmunk állandó fejlődési folyamatával összhangban, a dialektikus és történelmi materializmus eszméinek segítségével tudatosuljanak. A mai felnőttek társadalmi tapasztalataikat sajátosan érvényesítik gyermekeik pályaválasztásának eldöntésekor. A fizikai munkát végzőknek csak kis hányada irányítja gyermekét gimnáziumba. Más kérdés, hogy a gyermek továbbtanulási szándékának megjelölésekor második helyen a gimnáziumot írja be, s kényszerűségből oda kerül. Az ilyen tanuló továbbtanulási esélyei természetesen nem nagyok. Itt a bevezetésre került úgynevezett fakultáció sem tud segíteni. A gimnáziumi fakultációnak van olyan feladata is — éppen a továbbtanulni nem kívánók, illetve nem tudók segítése szándékából született feladata ez —, hogy a közvetlen gyakorlati elhelyezkedést elősegítse. A fakultáció jelenleg — nemcsak a nyelvszakosok véleménye ez — antinómia. A fakultáció szó jelentése az Idegen Szavak Szótára szerint is „tetszés szerint választható, nem kötelező". Fakultatív tantárgyat kettőt-hármat minden gimnazistának, akár továbbtanul valaki, akár nem, kötelező választania. Az 1984— 85-ös tanévtől kezdve az általános iskolák hetedikesei nagy részének is egyet. Minden úgynevezett fakultációs csoportban vannak kényszerből választó tanulók, akiknél a kényszerűséget az iskolák korlátozott lehetőségei, személyi és tárgyi feltételei vagy a tanulók motiválatlansága, belső ösztönzésének hiánya okozza. Természetes tehát, hogy az így korszerűsített gimnázium nem tudja jól betölteni kívánatos funkcióit. Ügy gondolom, hogy a fakultációban szerzett tapasztalatok összegezésére a legközelebbi jövőben szükség lenne. Annál is inkább, mert néhány tanterv, fontos segédlet-tankönyv, tanári kézikönyv még most is hiányzik. A gimnáziumban dolgozó tanárokat foglalkoztatja a kérdés : van-e akadálya, hogy a megfelelő következtetések levonására mielőbb sor kerüljön. . — » A fakultáció továbbfejlesztésére ígéret hangzott el. A dokumentumban nincs utalás a korrekcióra, ezért foglalkoztam e kérdéssel részletesebben. Tisztelt Országgyűlés ! A Borsod megyei képviselőcsoport a közoktatás és a felsőoktatás fejlesztési programjával kapcsolatosan tájékoztatót hallgatott meg megyénk oktatásának jelenlegi helyzetéről, és a VII. ötéves tervi szükséges fejlesztési elképzelésekről. Tudjuk, a fejlesztési program intézményi feltételeinek megteremtését, a gazdasági lehetőségek diktálják majd. A tartalmit az élet sürgeti már. Engedjék meg, hogy az anyagi lehetőségek korlátozott voltára egy példát említsek megyénkből. A gyermekvédelem feltételeinek biztosítására megyénk igen komoly erőfeszítéseket tesz. A miskolci és ózdi kisegítő iskola és diákotthon elmaradása a VI. ötéves tervi fejlesztésből nagyon hátrányos helyzetbe hozza az egyébként is társadalmunk leghátrányosabb helyzetű, legmostohább körülményei között élő gyermekeit. A tartalmi fejlesztésben a felelősség elsősorban nem társadalmi, inkább szakmai. Ëzt a felelősséget az irányításnak úgy érezzük, az eddigieknél bátrabban fel kell vállalnia. A ránk, pedagógusokra és más értelmiségiekre bízott feladatokat, a minőségi követelményeket csak így tudjuk a jövőben teljesíteni. A tézisekkel egyetértve annak megvalósításáért fogok dolgozni. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Mórocz Lajos képviselőtársunk. DR. MÓROCZ LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! A Fejér megyei