Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-27

1763 Az Országgyűlés 27. ülése, 1984. április 13-án, pénteken 1764 A helyzet körültekintő elemzése után alakult ki az az álláspontunk, hogy a felsőfokú oktatás megújulására is szükség van. Főként arra törekszünk, hogy a tanárok és a diákok önálló cselekvési, döntési lehetősége növekedjék. Ennek megfelelően növeljük a fakultativitást, módot adunk az úgynevezett áthallgatásra, amit nyilván a többet és a más szakmák képzési anyagát is megismerni kívánók vesznek majd igénybe. Bővül az intézmények belső demokráciája, az ifjúság több lehetőséget kap a főiskola, illetve az egyetem jóléti ügyeinek eldöntésében, szervezeti életének kialakításában és az oktatás módszereinek megítélésében. Szigorítjuk a nyelvtanítással és tanulással kapcsolatos követelményeket, s bővítjük az intézmények kutatási lehetőségeit. Szervezetté tesszük a felsőfokú intézmények oktatóinak a bevonását a szakterületükkel kapcsolatos intézkedéseket megelőző társadalmi vitában. A felső fokon tanulók beilleszkedését kívánjuk megkönnyíteni azzal, hogy időlegesen megszakíthatják tanulmányaikat, illetve azokkal — párhuzamosan — részt vehetnek nemcsak egyetemi és főiskolai, hanem a helyi, sőt az országos közéletben is. Mindezzel egy időben növeljük a tanulással szembeni követelményeket, szigorítjuk az előmenetel elbírálását. Azt akarjuk elérni, hogy kemény munkával jussanak az arra érdemesek a diploma birtokába. A tanulmányok befejezésekor kézhez vett diploma még nem avat értelmiségivé senkit. Ahhoz, hogy valaki azzá váljék, érdeklődnie kell a szakmáján kívüli ügyek és a társadalmunkat érintő valamennyi kérdés iránt. Az értelmiségiek mindig keressék a fejlődés új útjait, módszereit, legyenek kezdeményezői a népünk anyagi és kulturális felemelkedését szolgáló akcióknak. Figyeljék nyitott szemmel a világ esemé.nyeit, legyen befogadókészségük minden iránt, ami a javunkra válhat, s képviseljék hazánk, a szocializmus ügyét mindig és mindenütt elkötelezett emberhez méltó módon. S az elmondottakból azt a következtetést is le merem vonni, hogy nemcsak diplomások válhatnak értelmiségivé, hanem az értelmiségiek táborát növelhetik és erősíthetik az alacsonyabb fokú képzettséggel rendelkező tehetségek, akik a maguk szakmájában nyújtanak kiválót. Az iskolaügyben minden fokon meghatározó szerepe van a pedagógusoknak. Döntő a szerepük abban, hogy milyen felkészültségű, világnézetű és erkölcsiségű emberek alkotják ma, és a jövőben a magyar társadalmat. Az ő feladatuk, hogy utódainkat a családdal közösen gondolkodó, tanult, haza- és munkaszerető emberré neveljék. A pedagógusi pályán működők alkotják azt az emberi közösséget, amelynek munkáját közvetlenül megfigyelhetik a gyerekek. Nem mindegy tehát, hogy milyen a pedagógus magatartása, kapcsolata a kollégáival és feletteseivel, illetve az őket felkereső szülőkkel. Tőlük lesik el a gyerekek azokat a magatartásformákat, amelyek később a sajátjaik lesznek. A nemes cél érdeke megköveteli, hogy a pedagógus nyílt, őszinte, magabiztos, határozott, kiegyensúlyozott, következetes, megértő, szeretetre méltó ember legyen. Az, hogy ilyen lesz-e vagy sem, nem rajta, és talán nem is elsősorban rajta múlik, hanem azon a társadalmi környezeten, amelyben él és dolgozik. Ha a társadalom tisztelettel és megbecsüléssel veszi körül a pedagógusokat, akkor megteremti annak a lehetőségét, hogy igaz szocialista ember legyen. Ha folyamatosan élünk az erkölcsi elismerés lehetőségeivel, akkor a pedagógusi pálya valóban élethivatássá válik művelői számára. Ha csökkentjük azokat a gondokat, amelyek anyagi nehézségeket okoznak ma az óvónőknek, tanítók-* nak, tanároknak, professzoroknak, akkor nyugodtabban, derűsebben végzik majd mindennapos munkájukat. Természetesnek tűnik, hogy itt és most — külön is kihangsúlyozom — a kormány ismeri a pedagógustársadalom gondjait, szándékában van, hogy ezek feloldásához fokozatosan megtegye a szükséges intézkedéseket. Befejezésül újra megerősítem, hogy a kormány a párt politikájának megfelelően a magyar oktatási rendszer fejlődésére, a tananyag korszerűsítésére, a pedagógiai módszerek finomítására a jövőben is jelentős eszközöket használ fel. Bízunk abban, hogy a társadalom egésze által támogatott iskola mindinkább betölti emberformáló, népnevelő funkcióját. Bízunk abban, hogy az iskoláinkból olyan tudású fiatalok kerülnek ki, akik képességükkel, a szocializmus iránti elkötelezettségükkel, az új iránti készségükkel jól megállják a helyüket az életben, és kezdeményezői lesznek a gazdaság, a kultúra, a társadalmi együttélés folyamatos megújulásának. A miniszteri expozéban kifejtett elgondolásokkal egyetértek, és azokat a Központi Bizottság és a kormány nevében elfogadásra ajánlom. ELNÖK: Palásti József né képviselőtársunk felszólalása következik. PALÁSTI JÓZSEFNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Mostani felszólalásomra készülve két dologra ügyeltem. Az egyik, hogy ne legyek ünnepélyes, ahogy ettől Kerényi József képviselőtársunk is óvta az Országgyűlés munkáját egy plenáris ülésen, a másik pedig, hogy a téma gazdagságában ne akarjak mindenről beszélni, és érthető legyen mondandóm. Mint iskolás gyermekek szülője és mint pedagógus tanulmányoztam e nagy horderejű programot, de pedagógus képviselőként szólok gondjainkról. Először a tanterviekről. Már világos, hogy az új tantervek teljességgel a legtehetségesebbek által valósíthatók csak meg. A közepes és gyengébb képességűek alig vagy egyáltalán nem tudják egyes tantárgyak követelményeit teljesíteni. Amikor bevezetésre kerültek a szakmai körök, úgy emlékszem, még Király István akadémikus is rögtön jelezte ezt, de sajnos, akik biztatást adtak volna a korrekciókra, nem hallották meg e jelzéseket. A tantervek alacsony szintű teljesítése a tanulóknál a hiányosságok halmozódásához vezet. Különösen súlyosan veszélyezteti ez a tény az általános iskolásokat. A halmozódó hiányosságok egy bizonyos ponton túl olyan hátrányt jelentenek a tanulók számára, hogy felzárkózni