Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-19

1223 Az országgyűlés 19. ülése, 1983. március 24-én, csütörtökön 1224 zájárulnak ahhoz, hogy ők legyenek az intéző bizottság tagjai. Az előzőkben már említett törvényerejű rendelet ugyan kimondja, hogy az építőközösség teljes jogkörű szerve a közgyűlés, és hogy vita esetén határozatait szavazati többséggel hozza meg. Ezt azonban könnyű kijátszani. Itt térnék vissza arra, hogy miért nem tartom szerencsésnek azt, hogy a társasházépítő közösségek tagjainak a fele a négyes és hatos társasházak esetében intéző bizottsági tag legyen. Ugyanis, még egy tagot egy kis jogtalan anyagi haszon ígérgetésével sajnos, könnyű meggyőzni arról, hogy a közgyűlésen az intéző bizottságnak legyen ugyancsak szavazattöbbsége. Ha nagy viták és veszekedések közepette is, az építkezés azért megy tovább, és csak az építkezés befejeztével, a lakásokra lebontott elszámolás alkalmával derül ki, hogy a már említett törvényerejű rendelet rendelkezéseinek, valamint az építőközösségi társasággal szerződésben is rögzített kötelezettségeiknek megfelelően a befizetett összegekről az intéző bizottság nem vezet pénztárnaplót, és a kiadások nagy részénél nincs számla, nyugta vagy elismervény. És ilyen esetben mindig jóval nagyobb a kifizetett összeg, mint amennyit a költségvetés a kötelező tartalékkal együtt tartalmaz. Az építőközösségi társasági szerződés értelmében ugyan, joga volna a pénztárnaplóba betekintést nyerni, s a számlákat ellenőrizni mindegyik építőközösségi tagnak, de miután az intéző bizottság tagjai a közgyűlésen is szavazattöbbségben vannak, így annak lehetőségét elhárítják. Ezek után mit tud a már anyagilag amúgy is kimerült egy-két építőközösségi tag tenni, minthogy bírósághoz fordul és kéri az intéző bizottság elszámoltatását. A bírósági tárgyaláson az intéző bizottság tagjai a legtöbb esetben közlik a bírósággal, hogy a pénztárnapló, a számlák, nyugták és elismervények az építkezés alatt elvesztek. Ilyen esetben a bíróság a lehetséges valódi tényállás megállapítására minden esetben szakértő bevonását rendeli el, ami természetes. Az ítélet meghozataláig természetesen a felperes, tehát a már amúgy is károsult terhére. Ezzel kezdetét veszi az időhúzás és alkudozás. Ugyanis az intéző bizottság tagjai ilyenkor általában arra hivatkoznak, hogy azért kerül az építkezés jóval többe, mint amenynyit a költségvetés tartalmaz, mert jóval több és jobb minőségű betonvasat, cementet, szigetelőanyagot és így tovább használtak föl, ezért természetesen több lett a munkabér és a szállítási költség is. Ennek az elbírálásánál azután a legnagyobb tudással rendelkező szakértőnek a szakvéleménye is csak kétes értékű lehet. Ugyanis ahhoz, hogy a szakértő teljes értékű szakvéleményt tudjon adni, a már elkészült és lakott lakásban nagyobb fokú bontást és analitikai vizsgálatot kellene végezni. Mert az épületben levő anyagok minőségét és főleg mennyiségi arányát csak így lehetne hitelt érdemlően megállapítani. Ezért tehát, marad a gordiuszi csomó Nagy Sándor szerinti megoldása, amikor a felperesek és alperesek között vitatott összeg kettévágásával készíti el szakvéleményét. Az ilyen szakvéleménynél a legtöbb esetben az ügyeskedők érik el a céljukat. Tisztelt Országgyűlés! Megítélésem szerint a társasház-építkezéseknél ma még nagy számban előforduló visszaéléseket csak úgy lehetne eredményesen visszaszorítani, esetleg meg is szüntetni, ha a bíróság az előbb ismertetett esetekben, amikor nincs pénztárnapló, számla, nyugta vagy elismervény, amely a harácsolási szándék biztos jele, ennek jogkövetkezményeit a perben levonná. Ilyén esetben mindig ragaszkodni kellene a tervrajz szerint szakember által készített költségvetés összegéhez, mert az építőközösség által foglalkoztatott, ugyancsak építési szakember, mint műszaki ellenőr is jóváhagyta. Ettől eltérést csak az esetleges, időközben tett hivatalos árintézkedés, vagy a mindegyik építőközösségi tag által aláírásával hitelesített közgyűlési határozat esetében engedélyezne. Megítélésem szerint minden esetben meg kellene állapítani a műszaki ellenőr felelősségét is, mert az ide vonatkozó 2/1964. évi ÉM számú rendelet az előzőkben felhozott hiányosságok ellenőrzését a műszaki ellenőr számára előírja. Tisztelt Országgyűlés! Az elmondott rendellenes magatartásokkal szembeni határozottabb fellépést kérve, a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolóját nagyon közérthetőnek, valóságot tükrözőnek, jónak tartom, ezért azt elfogadom, és a tisztelt országgyűlésnek elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Dr. Juhász Tibor képviselőtársunk felszólalása következik. DR. JUHÁSZ TIBOR: Tisztelt Országgyűlés! Időszámításunk előtt 399-ben az athéni törvényszék előtt Szókratész így szólt. „Nem azért ül a bíró a helyén, hogy ítéleteket osztogasson, hanem azért, hogy igazság szerint ítéljen. Hiszen megesküdött, hogy nem annak fog kedvezni, aki neki megtetszik, hanem a törvények szerint fog ítélkezni." Én úgy gondolom, hogy e sorokat olvasva megállapíthatjuk, hogy az emberi társadalmat évezredek óta foglalkoztatja a bírói munka: a bíráskodás. A szocialista társadalomnak a bíróságokkal szemben két alapvető igénye van: legyenek a bírák függetlenek, és hogy a bíráskodásban maga a dolgozó nép is részt vegyen. Alkotmányunk mind a két igényt teljesíti és kimondja: „A bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve, továbbá a bíróságok hivatásos és népi ülnökökből alakított tanácsokban ítélkeznek." A bírói függetlenségről, a jó bíró karakteréről számtalan cikk jelent meg, kiemelve a bíró tárgyilagosságát, előítélettől való mentességét. Éppen ezért úgy gondolom, talán indokoltabb a népi ülnökök szerepével foglalkozni. A felszabadulás utáni jogfejlődésünk legjelentősebb eseménye volt az ülnökbíráskodás bevezetése, ami azonban lényegesen eltért a burzsoá rendszerek esküdtbíróságától. A nép ülnököket a bíróságok területén működő vállalatok, szövetkezetek, társadalmi szer-