Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-27

1761 Az Országgyűlés 27. ülése, 1984. április 13-án, pénteken 1762 sával segítik a fiatalokat a ma megértéséhez és az értelmes életvitel kialakításához. Az oktatás befejeztével csak az iskola kapui záródnak be a munkakezdők mögött. A gyorsan átalakuló, fejlődő követelmények egyre kevésbé teszik lehetővé, hogy az egyszer megszerzett tudással bármelyik szakma követelményeinek egy életen át meg lehessen felelni. Emberré, szakemberré a munka tesz mindenkit. S felnőttként azzal kezdődik az élet, hogy a munkahely követelményeit kell megismerni és elsajátítani. Az iskolapadban megszerzett tudást csak így lehet gyümölcsöztetni. Hasznunkra fog válni, ha a fiatalok ennek tudatával válnak dolgozókká. A régi rómaiak is vallották azt a ma is igaz állítást, hogy „Non scholae sed vitae discimus", azaz „Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk." Az iskola csupán felkészülés az életre, arra, hogy mindenki hasznos legyen a társadalom, a családja és a maga javára. A jól végzett munka öröme akkor válik az ember természetes vonásává, ha gyermekkortól megszokta: kötelességei vannak, és azokat a lehető legszínvonalasabban kell teljesítenie. A munka az ember képességeinek és tudásának a kifejezési módja. A munka a céltudatos emberi együttélés, a kölcsönös segítség megvalósítása. A munka a jólét, a biztonság alapja. Az a célszerű, ha az iskola — a képzés egész tartama alatt — lehetőséget nyújt arra, hogy gyermekeink külön megbízatások alapján fejtsenek ki hasznos tevékenységet. A közelmúlt jó példát szolgáltat erre. A budapesti Akácvirág utcai általános iskola tanterületének kezdeményezésére 800 általános iskola 14 ezer tanuló — pedagógusaik hatékony közreműködésével vett részt a Körösi Csorna Sándor tanulmányi versenyben és bebizonyították, a kötelező tanulmányi anyagon túl is képesek és készek új ismeretek magas szintű elsajátítására. Az oktatásnak, a nevelésnek javára válik az is, ha az iskola és a, munkahely kapcsolata révén a diák megismeri a szervezetten folyó termelő-alkotómunkát. Ilyenkor a felnőttek magatartásán múlik, hogy a fiatalok milyen véleményt alkotnak, nemcsak a munkahelyekről, hanem magáról a munkáról is. Rajtunk múlik, hogy az üzemeket, hivatalokat, kereskedelmi egységeket az alkotómunka műhelyeinek tartják-e vagy sem az ezeket felkereső diákok. Ha szervezett, tervszerű és céltudatos munkával találkoznak, felnőttkorukban ennek megfelelően fognak élni és dolgozni. Az ember társaslény, igazán csak közösségben érzi jól magát. ö maga is alkotóeleme egy vagy több közösségnek oly módon, hogy az események hatnak az érzelmi világára és ő maga nemcsak munkája, hanem magatartása és megnyilvánuló érzelmei révén hat az eseményekre. A társaslényi mivoltunk érzelemgazdagságot feltételez. A szülők megértő magatartásukkal, őszinteséggel, a gondok és az örömök családon belüli megosztásával nyerhetik el a gyerekek szeretetét és megbecsülését. Az iskola viszont tegye tudatossá: a szülők iránti szeretet nem csupán a gyermek érzelmeinek megnyilvánulása, hanem egyúttal erkölcsi kötelesség is. A tágabb környezet, az ember életterét körülvevő hazában, az abban élő néphez való kötődés foka arról is tanúskodik, ki milyen mértékben vált igaz, tiszta lelkű emberré. Legyen ezért minden oktató- és nevelőmunkának mondanivalója a haza múltjáról, jelenéről és még inkább a jövőjéről is. Az. életnek tanuló fiatalokat már jó korán fel kell készíteni a valóság megismerésére. Nem szabad illúziókat kelteni, de az sem lenne helyes, ha csak a rosszat láttatnánk meg velük. Nagyon jó, ha megismerik a mindennapi élet feszültségeit a folyamatosan keletkező ellentmondásokat. Szükséges az, hogy lássák, a felnőttek világa sok hibával, magatartásbeli fogyatékossággal terhes, de ennek ellenére a világ előrehalad, mert a tudás, az önzetlenség, a fegyelmezettség, az összefogás úrrá tud lenni minden bajon. Legyenek a mi fiataljaink szellemileg és fizikailag egyaránt edzettek, hogy kiállják az élet nagy próbatételeit, ne torpanjanak meg a nehézségek előtt. A társadalom egészének közreműködésével kialakuló, fejlődő iskola képes lesz arra, hogy önállóan gondolkodó, az új iránt érzékeny, a közösségével harmonikus ízlésű, életszerető új nemzedéket neveljen. Ebben a folyamatban minden iskolatípusnak önálló, de a többiéhez is kapcsolódó feladatai, sajátos funkciói vannak és lesznek. Az élet új és új követelményeket állít fel, ezeket az iskolarendszerünket irányító és fenntartó szerveknek idejekorán fel kell ismerniük, hogy képesek legyenek az igényeket új típusú intézményekkel, a régiek fejlesztésével, vagy oktatási és nevelési kísérletekkel kielégíteni. Ez az alapelv már napjainkban is érvényesül, hiszen a gimnáziumi oktatás súlyát olyan intézkedések bevezetésével növeljük, amelyek lehetővé teszik, hogy az érettségi birtokában azonnal, vagy más esetekben rövid idejű átképzés útján önálló munkakör betöltésére is alkalmasak legyenek a fiatalok. Az elmúlt esztendőben középiskoláink mindegyike számítógépet kapott, hogy megismerkedjenek az új technikával, s ennek az új technikának az iskolában való megjelenése azt is lehetővé tette és teszi, hogy a gyerekek ne csak a kezelését, hanem a betáplálását is megtanulják és részt vegyenek az oktatási programok kidolgozásában. A technikumi oktatás visszahozatala intézményrendszerünkbe fontos lépés. Célja, hogy a termelésben és a szolgáltatásban olyan felkészültségű dolgozók jelenjenek meg, akik akár munkafolyamatok elvégzésére, akár azok szervezésére, vagy kisebb egységek irányítására is alkalmasak. Jelentős az a törekvés, amelyik a szakközépiskola és a technikum első két évfolyamának képzését egyesíti, mert így jó színvonalú közismereti oktatásban részesül minden tanuló, ugyanakkor a szakmaelméleti képzés a továbbtanulást alapozza meg. Nagyobb gondot akarunk fordítani a szakmunkástanulók képzésére. Itt az lesz az alapvető változás, hogy a nagyobb tudást igénylő szakmákban az érettségizettekéhez közel eső közismereti oktatásban részesülnek az ipari tanulók. Szorosabb lesz a munkahelyek és a szakmunkásképzők közötti kapcsolat. így a fiatalok idejében megismerkedhetnek leendő munkahelyükkel, a munkahely pedig lehetőséget kap arra, hogy a saját igényeinek megfelelő szakképzéshez adjon segítséget.